Titkok útja 2. - Maya Leantis

-Én szívesen dolgozom a boltjában, ha megfelelő vagyok.-Bár nem akarok pióca lenni vagy hasonló. Talán meg kellett volna várni, hogy ő kérdezze meg tőlem. Gina miért kell így viselkedned? Nem fogsz éhen halni! Majd lesz valahogy.
-Igazából nincs sok holmim. Talán egy két könyvem, ami igaz fontosak nekem, de hát ha ilyen a helyzet akkor meg kell válni tőlük.-Most nem kezdem el itt kipakolni a bőröndöm, majd ha valami tető alatt leszünk és nem az utca közepén.
-Igen balettozom, vagyis tam.-Mióta megtámadtak nem próbálkoztam a balettozással. Lehet, hogy már nem is menne.
Az idő múlásával egyre jobban kezdtem fázni. Lehet, hogy ideje lenne megkeresnem azt a kis házikót amiben lakni fogok.

- Holnap gyere át hozzám és megbeszéljük a részleteket, rendben? Ott lakok a főtér mellett, könnyen megtalálod. És ne aggódj, meglátjuk mit tudunk kihozni a helyzetből, nem kell semmit sem nélkülözni. Még az is lehet, hogy újra balettozhatsz - kacsintottam rá. - Viszont nekem most mennem kell, a cicám még mindig nincs meg - mosolyogtam rájuk. - Legyetek rosszak, és találjátok fel magatokat, de ne feledjétek, bármi gond van, bizalommal fordulhattok hozzám! Puszikállak titeket bogárkák!

//Üvegtó//

(Bocsi, h leléptem.)

- A rímekből megélni? Nem, még nem próbáltam. Eredetileg titkárnői képzést kaptam, de most, hogy mondja, lehet, hogy megpróbálom. A kocsmát minden esetre kihagynám. Jobb szeretek olyan emberek között lenni, akik józanok - mondtam Morlának. Ezután Angelinára néztem. Szóval tényleg balettozik. Klassz, alig várom, hogy láthassam. Kezdett kissé hűvös lenni és a lidércasszony elbúcsúzott tőlünk.
- Viszlát, remélem, meglesz a macsek! - szóltam utána, ahogy elsétált. Kicsit már fáztam, de nem volt kedvem egyedül lenni.
- Úgy tűnik, ketten maradtunk. Esetleg bejössz hozzám egy teára? - kérdeztem a farkaslányt. Furcsamód már nem féltem tőle. Úgy tűnt, hogy ez így is marad mindaddig, míg át nem változik. - Kezd hűvös lenni és biztos neked is jól esne. Meg aztán beszélgethetnénk még egy kicsit - mosolyogtam rá és vártam, hogy mit fog reagálni.

(Semmi baj. )

-Köszönöm! Ez nagyon kedves Öntől! Akkor majd megpróbálom megtalálni a házat és hozom a holmijaimat is.-Egy halvány mosoly kúszik az arcomra, majd el is köszönök a nőtől, aki folytatja a macskakeresést.
-Öhm talán nekem is ideje lenne keresni egy házat. Meg biztosan van ezer dolgod. De úgy is szomszédok leszünk, szóval majd sűrűn teázhatunk kettesben.-Kiszélesedik mosolyom, majd tőle is elköszönök.
-Öröm volt téged megismerni és örülök, hogy már nem félsz tőlem!-Ennek tényleg örülök, főleg, hogy nincs is oka tőlem félnie. Oké bennem van ez a szörny, de remélem, majd segítenek rajtam a többiek.
-Szia és remélem hamar összefutunk!-

//Valahol//