by Név:
Sybille, Reeves
Felvett név, becenév: Billy
Faj: Tűzlelkű
Születési adatok: 1980, október, 24., (32); Ukrajna, Vinnytsia
Rokonok:
Testvérek: Donelle (82) autószerelő, Alisha (61) ügyvéd, Gedeon (50) jazz-zenés és zálogház tulajdonos, Gordic (48) újságíró, Sybille (32) könyvtáros
Háziállat: Egy vasderes, 180 cm marmagas, izmos paripa, akit Szellemnek hívnak.
Foglalkozás: könyvtáros és alkalmanként író, újságíró
Anyagi javak: Könyvtárosi munkájával és ritkás publikációival ( újságcikkek, novellák, kritikák) sikerült szert tennie egy 180.000 latos vagyonra, amelyet kiegészített a szülei rá eső hagyatékával ( 50.000 lat). Ebből mindig tart magánál egy keveset, a fennmaradó részt több, különböző számlán tartja, ezért egy rakat bankkártyája van. Járműve egy ócska terepjáró, valamint egy egytengelyes, egylovas lószállító. Szülővárosában van egy saját, igen apró kertes-háza ( szoba-konyha és fürdő, valamint egy zsebkendőnyi kert egy sufnival, ahol többek között a lovát tartotta). Vagyonát képezi még egy kis laptop, valamint a ló felszerelése – túranyereg és mexikói, tűzzománc-berakásos kantár ( mindkettő egyedi darab barna bőrből, de egymáshoz természetesen illenek; ajándékba kapta őket egy barátjától).
Emberi kinézet: A tűzlelkűek között kifejezetten alacsonynak számít szerény 175 cm-ével. Alkata légies, de erős, szálkásan izmos. Arca szép ívű, inkább europid, mint latin vonásokat hordoz. Szeme sötétzöld, szempillái hosszúak, íveltek. Haja hosszú, hátközépig érő, lágyan hullámos és sötétbarna, legtöbbször kibontva hordja, de néha kontyba fogja, vagy más frizurákkal kísérletezik.
Öltözködés: Öltözködése nőies és változatos, a rövidnadrágtól a hosszú szoknyáig, a spagettipántos toptól a garbóig bármit felvesz. Előnyben részesíti az apró virágmintát, az izgalmas motívumokat, természetes színeket. Kerüli a rikítót, a neont, a túl harsányat és a zavaróan összevisszát. Vastag, fekete keretes szemüveget hord, valamint előszeretettel visel érdekes, izgalmas sálakat, kendőket – főleg olyan méretűeket, amikbe orrig bele tud rejtőzni, ha kedve úgy kívánja. Ékszerből csak visszafogott stílusúakat hord, aprót, semmiképp sem hivalkodót.
Átváltozott formájában méregzöld, bőr fűzőt hord, azon felül olyan kapucnis, fekete vászon bolerót, ami nem akadályozza szárnyainak mozgását; valamint fekete, testhez simuló, rövid, tépett aljú bőrszoknyát.
Átváltozott forma: Bőre fekete, a szeme ugyanúgy zöld, csak világosabb, élénkebb csillogású. Karmai élesek és kemények, de alig hosszabbak, mint egy átlagos műköröm. A közelharcban hasznosak, ügyesen bánik velük. Két komolytalanul apró, épphogy csak látszódó szarv díszíti a fejét, amely az esetleges csata során jószerével használhatatlan. Fekete szárnya van, amellyel nagyon jól, gyorsan és fordulékonyan repül. Alkata arányaiban nem változik, de fizikai ereje természetesen megnő. Lába az emberihez hasonló marad.
Képességek: Telekinézis, a mozgatott objektum sárga fénnyel dereng.
Egészségi állapot: Az összhatás kedvéért, és a hitelesség látszatának fenntartása végett emberi alakjában (a sok olvasásra hivatkozva) szemüveget visel, de a látása egyébként tökéletes. Koordinációs problémái vannak, sokat botlik, tör-zúz, folyamatosan gyógyítgatnia kell magát.
Jellem: Billy az első találkozás alkalmával néha flegmának, máskor egyszerűen szórakozottnak tűnik, mintha nem lenne egészen ebben a világban, egy része mindig kicsit máshol jár, feledékeny, elkalandozó, már-már hanyag. Alapjában véve társaságkedvelő, de sosem ő a hangadó, inkább afféle háttérbe húzódó támogató erő. A magánnyal sincs problémája, ha úgy tartja kedve, napokra elvonul. Ha társaságban van, gyorsan átveszi a többiek hangulatát, de tompított változatban. Hamar feladja azokat a dolgokat, amelyek megvalósítása során nehézségek merülnek fel, de ezen ő maga is szeretne változtatni. Szeretne célt adni az életének, javítani a világon, nagy hőstetteket véghez vinni és kilépni a megszokottból – ami azonban nehéz számára, hiszen szereti a megszokottságot is, a nyugalmat, a rendet, kiszámíthatóságot, állandóságot. Kíváncsi, és mivel rengeteget olvas, sokat is tud, tájékozott, gyors észjárású, találékony. Becsületes, és legtöbbször optimista, de optimizmusát hamar elsötétítheti egy borúlátóbb ember befolyása. Lelkesedése sosem túl erős, mindig józan, már-már bosszantóan. Empatikus és türelmes, de ez nem mindig nyilvánul meg szavakban vagy tettekben, mert ha valaki mellette szomorú, ő maga is az lesz. Jó alkalmazkodó, de csak a lassan bekövetkező változásokkal szemben, a hirtelen, radikális dolgokat nehezen viseli.
Vonzódás: heteroszexuális
Szeret: Imádja a könyveit, gyertyafénynél olvasgatni, gondolkodni az élet nagy dolgairól vagy pont elsiklani néhány felett és mindezt akár leírni is, hőstettekről olvasni és elképzelni, hogy titokban ő is hasonlóan nagy tetteket hajt végre, a gyertyákat minden mennyiségben ( már-már gyűjtőnek is mondható, bár ő úgy fogalmaz, hogy sosem lehet tudni, mikor fogy ki belőle az ember), színes, jókora sálakat és kendőket, a főzést, takarítást, megszokott dolgokat, és természetesen a lovát, Szellemet, valamint a vele való túralovaglást vadregényes tájakon vagy akár az utca betonflaszterén.
Nem szeret: Nem kedveli a más fajból való lényeket, de csak csendben, nyílt konfrontációt ő maga ritkán kezdeményez, de nagyon gyakran keveredik bele szerencsétlenségének köszönhetően. Különösen irtózik a nagáktól. Hidegen hagyja a férfiak barátitól eltérő közeledése, sőt, egyenesen zavarja, ha ez túl nyilvánvalóvá, erőszakossá válik. Nem szereti a korlátokat bármilyen téren, macskaköves úton autóval menni, a rendetlenséget, igénytelen ételeket, tolakodó embereket úgy általában, hirtelen változásokat, meglepetéseket.
Félelmei: Megvakul, nagák, tolakodó emberek, hangos és agresszívnek tűnő állatok, felgyújtja a könyveit, miközben felborítja valamelyik gyertyáját, örök életére unalmas könyvtáros marad és nyomhagyás nélkül múlik el.
Történet:
A szívem majd kiugrott a helyéről, úgy dobogott. Nem szeretem így hajtani hű hátasom, de most nem éreztem lelkiismeret-furdalást, sem visszatartó álmatagságot, sem kételyt, míg sarkam az oldalába vágtam. Most úgysem fáj neki.
A mezőn a szénakazlak fáklyaként égtek, a lángnyelvek lassan átcsaptak a legközelebbi épületre – egy aprócska faházikóra. Néhány ember fekete sziluettjét vettem ki a lángok előtt. Kétségbeesetten bombázták a tüzet vödörrel vödör után, de hiába. Csak csiklandozták a pusztító, táncoló szirmokat. Bentről gyerekvisítás harsant, áttörve a recsegő-ropogó fagerendák zúgásán.
Én megmenthetném. Átváltozhatnék, vagy így, emberi formámban is akár. Átugrathatnék a lángok felett, felkavarodna a földre hullott hamu a dobbanó paták alól, amikor elrugaszkodunk. Kísérne minket a hulló parázs, elsodorhatnánk magunkkal a kavargó, izzó pernyét, elszánt fújtatásunk félresöpörné a füstöt, ami folytogat. Ott lennének a gyerekek – legalább kettő, de elbírnék én négyet is – rémült szemük remegésre késztetne engem is, de megacéloznám magam, és feléjük nyújtanám a kezem… De én csak egy egyszerű könyvtáros vagyok, és felébredtem.
Nagyot nyújtóztam, aztán hunyorogva kitapogattam magam mellett a távirányítót. A tévéből üvöltő western végre elhallgatott, és a szobámban már csak a gyertyalángok pislákolnak kitartón. Egyébként közeledett a hajnal, úgyhogy odakint az ég alja is világosodni kezdett.
Eredetileg úgy terveztem, nem alszom el, de a film egyébként unalmas volt, én meg elkalandoztam. komolyan, az se volt sablonosabb, mint a történet, amit elképzeltem, aztán továbbálmodtam.
Se baj, van időm, nem vagyok elkésve, már összepakoltam mindent, ami kellhet. Azért hátrapillantottam, nehogy kiderüljön, hogy a tegnapi, viharos sebességű pakolást is csak álmomban hajtottam végre. De nem. Ott volt minden – a könyvek, a laptop, a ruháim, a lószerszámok, tisztálkodó szerek és így tovább, tényleg mindenem, kivéve persze a gyertyáimat. Nagyot sóhajtottam, aztán sorra elfújtam őket. Még a lángjuk kihunyását követő jellegzetes illatot is imádom. Egyesével lebegtetem őket a helyükre, a többi színes viaszhengert. A feketétől a fehérig, a növényi részeket tartalmazóktól a rúnákkal televésett oldalúakig mindenféle gyertyám van, de igazából nem gyűjtöm őket, csak valahogy úgy érzem, jobb, ha több van. Fogyóeszköz, folyton égetem őket...
Szerettem volna azt hinni, hogy ilyen korán majd feltűnés és különösebb megerőltetés nélkül távozhatok, de persze nem így lett. Amikor felkerekedtem, és kiléptem az ajtón, hogy kilebegtethetem-e nyugodtan a csomagjaimat, abban a pillanatban:
– Billy, csak nem költözöl? Jaj, ne cipekedj már, miért nem szóltál? Ez szörnyű! Nem is mondtad, hogy elköltözöl, sose foglak többé látni... – Ivan, a szomszédom olyan lendülettel siránkozott, hogy azt hittem, megszakad a szívem. Hiányozni fog ez a hely, és azt hiszem, még ez a minden-lében kanál fickó is. Csak tudnám, miért, hiszen nem igazán kedvelem őt. Nagyon tapadós, jó is, hogy többet nem látom. Most is, miközben odaadtam neki a könyvekkel teli táskát, ügyelt rá, hogy hozzáérhessen a kezemhez. A poggyászom terhétől aztán majdnem hasra esett – hát igen, az én fél kezemnek nem volt olyan nehéz az a csomag, mint az övének. Csoda, hogy nem szakadt le a karja!
Már magasan az égen terpeszkedett a tavaszi napkorong, amikor teendőim sorának végeztéül elhajtottam Ivant, és elővezettem Szellemet az „istállóból”. Jó, jó. Az egy fészer. De nekünk istálló volt. Mégsem tarthattam őt a barlangokban, ahol közülünk olyan sokan éltek. A családfők nem kedvelték az ilyesmit. Mit beszélek? Engem se kedveltek, meg az egész kompániánkat se( mármint a talicskányi testvéremet), és a szüleink halála után a helyzetünk – kivéve persze Donellét, aki rögtön meglépett – nem volt rózsás. Egy szóval: rózsátlan. Nem véletlen, hogy volt egy saját házikóm, ahová elmenekülhettem. Meg a könyvtár. Az is hogy fog hiányozni...
Ebben a pillanatban megbotlok, és kis híján hasra esek. Hogy visszanyerjem az egyensúlyomat, hadonászni kezdek, és Szellem csak erre vár. A hatalmas állat úgy vágtázik át rajtam, mint egy megvadult csataló. Kirántja a kezemből a kötelet, én meg tényleg hasra esek. Még jó, hogy nincs sár, a kedvenc selyemsálam van rajtam.
Hát igen. Én vagyok a legkisebb, de nem úgy, mint a mesében. Nem vagyok se a legszebb, se a legügyesebb, sőt, a többiekhez képest én csak egy tökmag vagyok. A mesebeli királyfi se engem választana. Csak egy unalmas könyvtáros vagyok. Ha valaki arról kérdez, mennyi van a testvéreim és köztem, általában elnevetem magam, és szám helyett csak annyit mondok: egy emberöltő. Talán ezért van, hogy olyan különbözőek vagyunk, és olyan távol vagyunk egymástól. De most talán összefutnak utaink.
Szellem végre kegyeskedett néhány alma ellenében hozzám fáradni. Legalább kirohangálta magát, és nyugodt szívvel vezethettem fel a trailerbe. Gondoltam én.
A motor dühösen felbődült, és nagy rántással nekiveselkedett a pótkocsi súlyának. Ez utóbbi utasa tombolni kezdett, patái éles, fémes hangú dobolása érdekes színezetet adott távozásomnak és a mellettünk elrohanó tájnak. Szomorúan búcsúzok a jól megszokott vidéktől - de jobb lesz így. Végre megszabadulok a kegyetlen családfőtől, találkozom más fajtám-bélivel... Olyan idegességet éreztem, amilyet még sohasem. Egész jó volt. Egy új élet felé tartottam.
Sybille, Reeves
Felvett név, becenév: Billy
Faj: Tűzlelkű
Születési adatok: 1980, október, 24., (32); Ukrajna, Vinnytsia
Rokonok:
Testvérek: Donelle (82) autószerelő, Alisha (61) ügyvéd, Gedeon (50) jazz-zenés és zálogház tulajdonos, Gordic (48) újságíró, Sybille (32) könyvtáros
Háziállat: Egy vasderes, 180 cm marmagas, izmos paripa, akit Szellemnek hívnak.
Foglalkozás: könyvtáros és alkalmanként író, újságíró
Anyagi javak: Könyvtárosi munkájával és ritkás publikációival ( újságcikkek, novellák, kritikák) sikerült szert tennie egy 180.000 latos vagyonra, amelyet kiegészített a szülei rá eső hagyatékával ( 50.000 lat). Ebből mindig tart magánál egy keveset, a fennmaradó részt több, különböző számlán tartja, ezért egy rakat bankkártyája van. Járműve egy ócska terepjáró, valamint egy egytengelyes, egylovas lószállító. Szülővárosában van egy saját, igen apró kertes-háza ( szoba-konyha és fürdő, valamint egy zsebkendőnyi kert egy sufnival, ahol többek között a lovát tartotta). Vagyonát képezi még egy kis laptop, valamint a ló felszerelése – túranyereg és mexikói, tűzzománc-berakásos kantár ( mindkettő egyedi darab barna bőrből, de egymáshoz természetesen illenek; ajándékba kapta őket egy barátjától).
Emberi kinézet: A tűzlelkűek között kifejezetten alacsonynak számít szerény 175 cm-ével. Alkata légies, de erős, szálkásan izmos. Arca szép ívű, inkább europid, mint latin vonásokat hordoz. Szeme sötétzöld, szempillái hosszúak, íveltek. Haja hosszú, hátközépig érő, lágyan hullámos és sötétbarna, legtöbbször kibontva hordja, de néha kontyba fogja, vagy más frizurákkal kísérletezik.
Öltözködés: Öltözködése nőies és változatos, a rövidnadrágtól a hosszú szoknyáig, a spagettipántos toptól a garbóig bármit felvesz. Előnyben részesíti az apró virágmintát, az izgalmas motívumokat, természetes színeket. Kerüli a rikítót, a neont, a túl harsányat és a zavaróan összevisszát. Vastag, fekete keretes szemüveget hord, valamint előszeretettel visel érdekes, izgalmas sálakat, kendőket – főleg olyan méretűeket, amikbe orrig bele tud rejtőzni, ha kedve úgy kívánja. Ékszerből csak visszafogott stílusúakat hord, aprót, semmiképp sem hivalkodót.
Átváltozott formájában méregzöld, bőr fűzőt hord, azon felül olyan kapucnis, fekete vászon bolerót, ami nem akadályozza szárnyainak mozgását; valamint fekete, testhez simuló, rövid, tépett aljú bőrszoknyát.
Átváltozott forma: Bőre fekete, a szeme ugyanúgy zöld, csak világosabb, élénkebb csillogású. Karmai élesek és kemények, de alig hosszabbak, mint egy átlagos műköröm. A közelharcban hasznosak, ügyesen bánik velük. Két komolytalanul apró, épphogy csak látszódó szarv díszíti a fejét, amely az esetleges csata során jószerével használhatatlan. Fekete szárnya van, amellyel nagyon jól, gyorsan és fordulékonyan repül. Alkata arányaiban nem változik, de fizikai ereje természetesen megnő. Lába az emberihez hasonló marad.
Képességek: Telekinézis, a mozgatott objektum sárga fénnyel dereng.
Egészségi állapot: Az összhatás kedvéért, és a hitelesség látszatának fenntartása végett emberi alakjában (a sok olvasásra hivatkozva) szemüveget visel, de a látása egyébként tökéletes. Koordinációs problémái vannak, sokat botlik, tör-zúz, folyamatosan gyógyítgatnia kell magát.
Jellem: Billy az első találkozás alkalmával néha flegmának, máskor egyszerűen szórakozottnak tűnik, mintha nem lenne egészen ebben a világban, egy része mindig kicsit máshol jár, feledékeny, elkalandozó, már-már hanyag. Alapjában véve társaságkedvelő, de sosem ő a hangadó, inkább afféle háttérbe húzódó támogató erő. A magánnyal sincs problémája, ha úgy tartja kedve, napokra elvonul. Ha társaságban van, gyorsan átveszi a többiek hangulatát, de tompított változatban. Hamar feladja azokat a dolgokat, amelyek megvalósítása során nehézségek merülnek fel, de ezen ő maga is szeretne változtatni. Szeretne célt adni az életének, javítani a világon, nagy hőstetteket véghez vinni és kilépni a megszokottból – ami azonban nehéz számára, hiszen szereti a megszokottságot is, a nyugalmat, a rendet, kiszámíthatóságot, állandóságot. Kíváncsi, és mivel rengeteget olvas, sokat is tud, tájékozott, gyors észjárású, találékony. Becsületes, és legtöbbször optimista, de optimizmusát hamar elsötétítheti egy borúlátóbb ember befolyása. Lelkesedése sosem túl erős, mindig józan, már-már bosszantóan. Empatikus és türelmes, de ez nem mindig nyilvánul meg szavakban vagy tettekben, mert ha valaki mellette szomorú, ő maga is az lesz. Jó alkalmazkodó, de csak a lassan bekövetkező változásokkal szemben, a hirtelen, radikális dolgokat nehezen viseli.
Vonzódás: heteroszexuális
Szeret: Imádja a könyveit, gyertyafénynél olvasgatni, gondolkodni az élet nagy dolgairól vagy pont elsiklani néhány felett és mindezt akár leírni is, hőstettekről olvasni és elképzelni, hogy titokban ő is hasonlóan nagy tetteket hajt végre, a gyertyákat minden mennyiségben ( már-már gyűjtőnek is mondható, bár ő úgy fogalmaz, hogy sosem lehet tudni, mikor fogy ki belőle az ember), színes, jókora sálakat és kendőket, a főzést, takarítást, megszokott dolgokat, és természetesen a lovát, Szellemet, valamint a vele való túralovaglást vadregényes tájakon vagy akár az utca betonflaszterén.
Nem szeret: Nem kedveli a más fajból való lényeket, de csak csendben, nyílt konfrontációt ő maga ritkán kezdeményez, de nagyon gyakran keveredik bele szerencsétlenségének köszönhetően. Különösen irtózik a nagáktól. Hidegen hagyja a férfiak barátitól eltérő közeledése, sőt, egyenesen zavarja, ha ez túl nyilvánvalóvá, erőszakossá válik. Nem szereti a korlátokat bármilyen téren, macskaköves úton autóval menni, a rendetlenséget, igénytelen ételeket, tolakodó embereket úgy általában, hirtelen változásokat, meglepetéseket.
Félelmei: Megvakul, nagák, tolakodó emberek, hangos és agresszívnek tűnő állatok, felgyújtja a könyveit, miközben felborítja valamelyik gyertyáját, örök életére unalmas könyvtáros marad és nyomhagyás nélkül múlik el.
Történet:
A szívem majd kiugrott a helyéről, úgy dobogott. Nem szeretem így hajtani hű hátasom, de most nem éreztem lelkiismeret-furdalást, sem visszatartó álmatagságot, sem kételyt, míg sarkam az oldalába vágtam. Most úgysem fáj neki.
A mezőn a szénakazlak fáklyaként égtek, a lángnyelvek lassan átcsaptak a legközelebbi épületre – egy aprócska faházikóra. Néhány ember fekete sziluettjét vettem ki a lángok előtt. Kétségbeesetten bombázták a tüzet vödörrel vödör után, de hiába. Csak csiklandozták a pusztító, táncoló szirmokat. Bentről gyerekvisítás harsant, áttörve a recsegő-ropogó fagerendák zúgásán.
Én megmenthetném. Átváltozhatnék, vagy így, emberi formámban is akár. Átugrathatnék a lángok felett, felkavarodna a földre hullott hamu a dobbanó paták alól, amikor elrugaszkodunk. Kísérne minket a hulló parázs, elsodorhatnánk magunkkal a kavargó, izzó pernyét, elszánt fújtatásunk félresöpörné a füstöt, ami folytogat. Ott lennének a gyerekek – legalább kettő, de elbírnék én négyet is – rémült szemük remegésre késztetne engem is, de megacéloznám magam, és feléjük nyújtanám a kezem… De én csak egy egyszerű könyvtáros vagyok, és felébredtem.
Nagyot nyújtóztam, aztán hunyorogva kitapogattam magam mellett a távirányítót. A tévéből üvöltő western végre elhallgatott, és a szobámban már csak a gyertyalángok pislákolnak kitartón. Egyébként közeledett a hajnal, úgyhogy odakint az ég alja is világosodni kezdett.
Eredetileg úgy terveztem, nem alszom el, de a film egyébként unalmas volt, én meg elkalandoztam. komolyan, az se volt sablonosabb, mint a történet, amit elképzeltem, aztán továbbálmodtam.
Se baj, van időm, nem vagyok elkésve, már összepakoltam mindent, ami kellhet. Azért hátrapillantottam, nehogy kiderüljön, hogy a tegnapi, viharos sebességű pakolást is csak álmomban hajtottam végre. De nem. Ott volt minden – a könyvek, a laptop, a ruháim, a lószerszámok, tisztálkodó szerek és így tovább, tényleg mindenem, kivéve persze a gyertyáimat. Nagyot sóhajtottam, aztán sorra elfújtam őket. Még a lángjuk kihunyását követő jellegzetes illatot is imádom. Egyesével lebegtetem őket a helyükre, a többi színes viaszhengert. A feketétől a fehérig, a növényi részeket tartalmazóktól a rúnákkal televésett oldalúakig mindenféle gyertyám van, de igazából nem gyűjtöm őket, csak valahogy úgy érzem, jobb, ha több van. Fogyóeszköz, folyton égetem őket...
Szerettem volna azt hinni, hogy ilyen korán majd feltűnés és különösebb megerőltetés nélkül távozhatok, de persze nem így lett. Amikor felkerekedtem, és kiléptem az ajtón, hogy kilebegtethetem-e nyugodtan a csomagjaimat, abban a pillanatban:
– Billy, csak nem költözöl? Jaj, ne cipekedj már, miért nem szóltál? Ez szörnyű! Nem is mondtad, hogy elköltözöl, sose foglak többé látni... – Ivan, a szomszédom olyan lendülettel siránkozott, hogy azt hittem, megszakad a szívem. Hiányozni fog ez a hely, és azt hiszem, még ez a minden-lében kanál fickó is. Csak tudnám, miért, hiszen nem igazán kedvelem őt. Nagyon tapadós, jó is, hogy többet nem látom. Most is, miközben odaadtam neki a könyvekkel teli táskát, ügyelt rá, hogy hozzáérhessen a kezemhez. A poggyászom terhétől aztán majdnem hasra esett – hát igen, az én fél kezemnek nem volt olyan nehéz az a csomag, mint az övének. Csoda, hogy nem szakadt le a karja!
Már magasan az égen terpeszkedett a tavaszi napkorong, amikor teendőim sorának végeztéül elhajtottam Ivant, és elővezettem Szellemet az „istállóból”. Jó, jó. Az egy fészer. De nekünk istálló volt. Mégsem tarthattam őt a barlangokban, ahol közülünk olyan sokan éltek. A családfők nem kedvelték az ilyesmit. Mit beszélek? Engem se kedveltek, meg az egész kompániánkat se( mármint a talicskányi testvéremet), és a szüleink halála után a helyzetünk – kivéve persze Donellét, aki rögtön meglépett – nem volt rózsás. Egy szóval: rózsátlan. Nem véletlen, hogy volt egy saját házikóm, ahová elmenekülhettem. Meg a könyvtár. Az is hogy fog hiányozni...
Ebben a pillanatban megbotlok, és kis híján hasra esek. Hogy visszanyerjem az egyensúlyomat, hadonászni kezdek, és Szellem csak erre vár. A hatalmas állat úgy vágtázik át rajtam, mint egy megvadult csataló. Kirántja a kezemből a kötelet, én meg tényleg hasra esek. Még jó, hogy nincs sár, a kedvenc selyemsálam van rajtam.
Hát igen. Én vagyok a legkisebb, de nem úgy, mint a mesében. Nem vagyok se a legszebb, se a legügyesebb, sőt, a többiekhez képest én csak egy tökmag vagyok. A mesebeli királyfi se engem választana. Csak egy unalmas könyvtáros vagyok. Ha valaki arról kérdez, mennyi van a testvéreim és köztem, általában elnevetem magam, és szám helyett csak annyit mondok: egy emberöltő. Talán ezért van, hogy olyan különbözőek vagyunk, és olyan távol vagyunk egymástól. De most talán összefutnak utaink.
Szellem végre kegyeskedett néhány alma ellenében hozzám fáradni. Legalább kirohangálta magát, és nyugodt szívvel vezethettem fel a trailerbe. Gondoltam én.
A motor dühösen felbődült, és nagy rántással nekiveselkedett a pótkocsi súlyának. Ez utóbbi utasa tombolni kezdett, patái éles, fémes hangú dobolása érdekes színezetet adott távozásomnak és a mellettünk elrohanó tájnak. Szomorúan búcsúzok a jól megszokott vidéktől - de jobb lesz így. Végre megszabadulok a kegyetlen családfőtől, találkozom más fajtám-bélivel... Olyan idegességet éreztem, amilyet még sohasem. Egész jó volt. Egy új élet felé tartottam.
- Csatolmányok
szellem.jpg - You don't have permission to download attachments.
- (46 Kb) Downloaded 4 times
