by Név: Lowri, Cledwyn
Felvett név, becenév: Claudius (a szimbionta neve)
Faj: Beavatott
Születési adatok:
1989. szeptember 15. (22); Egyesült Királyság - Wales, Rhayader
Rokonok:
Anyja: Irene Steward, 49, fogorvos
Apja: Eurig Cledwyn, 50, banki alkalmazott
Bátyja: Cai Cledwyn, 27, autószerelő
Foglalkozás: jelneg munkanélküli
Anyagi javak: Lowri vándor életmódra van kényszerítve, így nem túl sok dolga van. Néhány ruhája és egy kis pénze mindig van, de nem túl sok (1-20 latig maximum általában.)
Van egy kétvégű kardja, mely még Sergiusról, a vadászról maradt rá. A markolatánál két külön karddá szerelhető szét. Általában nem tartja magánál, csak ha utazik, de nagy becsben tartja.
Emberi kinézet:
Vékony termetű nő, akin meglátszanak a megpróbáltatások, általában viszont csak a rossz körülmények között alvás, és az kevés étel teszi ezt. Nem egy kis növésű, de nem is mondható magas nőnek. Rövid szőke haja van és kék szemei.
A tetoválása a csípője baloldalán található. Leginkább egy elnyújtott és gomolygó fekete napra hasonlít, mely felnyúlik a derekáig, le legalább a combja közepéig, és közreöleli a csípőjét.
Öltözködés: Lowri általában fiúsan öltözködik, de nem mindig szándékosan. Mondhatni nem tudja, hogyan is kéne öltöznie egy nőnek, még ha meg is próbálja, nem mindig jön ki úgy, hogy igazán nőiesnek lehetne mondani az öltözetét.
Átváltozott forma: -
Képességek: Természet - Rugalmas izmok
Egészségi állapot: Jelenleg talán túlságosan is sovány, de ez egy nyugodtabb életmóddal, rendszeres étkezéssel kikúrálható lenne egyenlőre.
Jellem: Lowri egy tipikusan fiús lánynak/nőnek mondható. Emellett visszahúzódó, és félénk jellem. Sokszor bizonytalan főleg magát, a saját jellemét illetően. Claudius ezzel ellentétben tudja mit akar, ha akar valamit. Vannak dolgok amikre Lowrit rákényszerítette, például arra, hogy elinduljon otthonról és vándoroljon, de van amikor inkább háttérben marad. Ez a fajta ,,viselkedése" az oka részben Lowri bizonytalan jellemének.
Vonzódás: heteroszexuális
Szeret:
A meleg holmikat, ruhákat.
Ha sokszor nem is mutatja, vagy a helyzet megijeszti keresi mások társaságát.
Ha kedvesek és türelmesek vele.
Szeret olvasni, de mégis válogat, hogy mit olvas el és mit nem.
Nem szeret:
Cigarettafüstöt.
A keserű ízt. Ebből kifolyólag a grépfrútot.
Az ijesztő helyzetet, és azt ha megijesztik.
Félelmei:
Claudius valami olyanra kényszeríti, amit nagyon-nagyon nem akar megtenni.
Claudius emlékeitől.
Könnyen megijed az emberektől, vagy félreérti őket, vagy mindkettő.
Sosem fogja már magát önmagának érezni.
Történet:
Claudius ritkán választ női gazdatestet, legalábbis ritkábban, mint férfiakat. Az előttem lévő három gazdateste férfi volt. Az első egy tolvaj, a második egy vadász, a harmadik egy kamion sofőr volt, aki az egyesülés után néhány évvel meghalt. Halálos beteg volt.
A vadász... maga volt a pusztító tűz a lelkében. Eredetileg ő sem olyan volt. Mikor Claudius megismerte csak egy egyszerű ember volt, egyszerű álmokkal. És valamennyire meg is valósult. Csak aztán Claudius feleségét megölték. Egy mitikus lény tette, így ez lett az eredménye.
Az előttem lévő női gazdatest egy afféle vajákos asszony volt. Ahogy én látom fura asszony lehetett. Néha még mosolyt is csal az arcomra némelyik emlék róla. Általában viszont félek az emlékekben kutatni. Nem is tudom meddig sikítottam mikor az összes rám szakadt. Van amire azóta sem emlékszem. Mármint ha nem akarom felidézni őket nem jönnek elő, csak amelyik szükséges. Addig legalább nyugtom van. Úgy érzem elvesznék bennük. Csak, egyszerűen túl sok. Még ha csak az utolsó három gazdatest emlékeivel lennék ,,megáldva", még az is eléggé furcsa lenne. Tudom milyen érzés valakinek a házába betörni, a sötétben lapulni, az izgalom, még ha tudom is, hogy ez engem így nem szórakoztatna. Az első szerelmek, együtt az enyémmel még úgy is összezavaró, vagy inkább még jobban? És az utolsó...
Claudius viszont most nyugalmas életet akart. Még ha rákényszerített is arra, hogy elinduljak világot látni. Nyugalmas... Ő előtte nyugalmas, átlagos életem volt, és néha kicsit unalmas. Claudius után viszont nem voltam ugyan az. Még ha kívül úgy is látszott. Bár eddig tény és való, hogy nyugalmasabb életem volt utána is mint a vadásznak. Sokáig kísértettek az ő emlékei. Még mindig néha... nem lehet tudni mikor. Legalábbis engem váratlanul szokott érni.
- Tudod Lowri, a papot kedveltem.
- A papot? - ahogy visszakérdeztem egy emlék rohant meg. Az esetek többségében ez történt, ha Claudiusszal beszéltem ilyenekről. Nem szeretek beszélgetni vele, ilyenkor főleg. És mindig is féltem attól, milyen emlék bukkanhat fel úgy csak a semmiből.
- Igen. Amúgy jófej volt. Tényleg hitt abban, amit csinált, és jó szándék vezette. Sajnos viszont csak nem tudtam a lelkére beszélni, hogy elhiggye nem egy démon, és nem is a sátán szállta meg. A végén becsavarodott.
Túl könnyen beszélt róla. Legalábbis én így éreztem. Általában, amennyire tudhattam, komolyan gondolt a gazdatesteire, de olykor túl könnyen beszélt az ilyenekről. Bár valószínűleg a vadászról sosem voltak ilyen gondolatai, talán ezért is hagyott sokkal nagyobb nyomot a lelkemen az ő emléke, emlékei. Claudius is szerette a feleségét... és hát nem lett jó vége ugye.
Voltak pillanatok amikor úgy éreztem nem tudom elválasztani a saját emlékeimet Claudiusétól. Én balga, ilyenkor mit is beszélek, hiszen azok is az én emlékeim most már. Legalábbis Claudius ezt mondatja velem. Az igazság viszont az, hogy először csak sikítottam míg a hangom el nem ment. Azt hittem megőrülök, és több mint egy hétig azt sem tudtam ki vagyok az egybeolvadás után. Még most sem... vagyok benne teljesen biztos. Az ami biztos, hogy már nem vagyok ugyan az az ember... személy, aki voltam, és sosem leszek. Az elején, mikor még őrül lázálomnak tűnt az egész... nem is volt még olyanom soha... könyörögtem Claudiusnak, hogy engedjen el, hogy ne kínozzon. A válasz pedig az volt, hogy nem lehetséges, és soha nem is lesz az. Hiába kértem újra és újra, a válasz nem változott. Nem is fog, ezt már felfogtam. Nem is tudom vágyom-e még rá, még ha nem is lehetséges. Igen, néha biztosan, de ez már nem változtat semmit.
Az egyetlen ami maradt nekem, az, hogy túl akarom élni. De nem fogom. Ez az egész egy verseny futás magammal és a halállal. És amíg Claudius tovább száll a halálommal, én nem nyerhetek. Az egyetlen legfontosabb játszma elvesztésére lettem kárhoztatva, mely már a halálom előtt az életembe került...
Felvett név, becenév: Claudius (a szimbionta neve)
Faj: Beavatott
Születési adatok:
1989. szeptember 15. (22); Egyesült Királyság - Wales, Rhayader
Rokonok:
Anyja: Irene Steward, 49, fogorvos
Apja: Eurig Cledwyn, 50, banki alkalmazott
Bátyja: Cai Cledwyn, 27, autószerelő
Foglalkozás: jelneg munkanélküli
Anyagi javak: Lowri vándor életmódra van kényszerítve, így nem túl sok dolga van. Néhány ruhája és egy kis pénze mindig van, de nem túl sok (1-20 latig maximum általában.)
Van egy kétvégű kardja, mely még Sergiusról, a vadászról maradt rá. A markolatánál két külön karddá szerelhető szét. Általában nem tartja magánál, csak ha utazik, de nagy becsben tartja.
Emberi kinézet:
Vékony termetű nő, akin meglátszanak a megpróbáltatások, általában viszont csak a rossz körülmények között alvás, és az kevés étel teszi ezt. Nem egy kis növésű, de nem is mondható magas nőnek. Rövid szőke haja van és kék szemei.
A tetoválása a csípője baloldalán található. Leginkább egy elnyújtott és gomolygó fekete napra hasonlít, mely felnyúlik a derekáig, le legalább a combja közepéig, és közreöleli a csípőjét.
Öltözködés: Lowri általában fiúsan öltözködik, de nem mindig szándékosan. Mondhatni nem tudja, hogyan is kéne öltöznie egy nőnek, még ha meg is próbálja, nem mindig jön ki úgy, hogy igazán nőiesnek lehetne mondani az öltözetét.
Átváltozott forma: -
Képességek: Természet - Rugalmas izmok
Egészségi állapot: Jelenleg talán túlságosan is sovány, de ez egy nyugodtabb életmóddal, rendszeres étkezéssel kikúrálható lenne egyenlőre.
Jellem: Lowri egy tipikusan fiús lánynak/nőnek mondható. Emellett visszahúzódó, és félénk jellem. Sokszor bizonytalan főleg magát, a saját jellemét illetően. Claudius ezzel ellentétben tudja mit akar, ha akar valamit. Vannak dolgok amikre Lowrit rákényszerítette, például arra, hogy elinduljon otthonról és vándoroljon, de van amikor inkább háttérben marad. Ez a fajta ,,viselkedése" az oka részben Lowri bizonytalan jellemének.
Vonzódás: heteroszexuális
Szeret:
A meleg holmikat, ruhákat.
Ha sokszor nem is mutatja, vagy a helyzet megijeszti keresi mások társaságát.
Ha kedvesek és türelmesek vele.
Szeret olvasni, de mégis válogat, hogy mit olvas el és mit nem.
Nem szeret:
Cigarettafüstöt.
A keserű ízt. Ebből kifolyólag a grépfrútot.
Az ijesztő helyzetet, és azt ha megijesztik.
Félelmei:
Claudius valami olyanra kényszeríti, amit nagyon-nagyon nem akar megtenni.
Claudius emlékeitől.
Könnyen megijed az emberektől, vagy félreérti őket, vagy mindkettő.
Sosem fogja már magát önmagának érezni.
Történet:
Claudius ritkán választ női gazdatestet, legalábbis ritkábban, mint férfiakat. Az előttem lévő három gazdateste férfi volt. Az első egy tolvaj, a második egy vadász, a harmadik egy kamion sofőr volt, aki az egyesülés után néhány évvel meghalt. Halálos beteg volt.
A vadász... maga volt a pusztító tűz a lelkében. Eredetileg ő sem olyan volt. Mikor Claudius megismerte csak egy egyszerű ember volt, egyszerű álmokkal. És valamennyire meg is valósult. Csak aztán Claudius feleségét megölték. Egy mitikus lény tette, így ez lett az eredménye.
Az előttem lévő női gazdatest egy afféle vajákos asszony volt. Ahogy én látom fura asszony lehetett. Néha még mosolyt is csal az arcomra némelyik emlék róla. Általában viszont félek az emlékekben kutatni. Nem is tudom meddig sikítottam mikor az összes rám szakadt. Van amire azóta sem emlékszem. Mármint ha nem akarom felidézni őket nem jönnek elő, csak amelyik szükséges. Addig legalább nyugtom van. Úgy érzem elvesznék bennük. Csak, egyszerűen túl sok. Még ha csak az utolsó három gazdatest emlékeivel lennék ,,megáldva", még az is eléggé furcsa lenne. Tudom milyen érzés valakinek a házába betörni, a sötétben lapulni, az izgalom, még ha tudom is, hogy ez engem így nem szórakoztatna. Az első szerelmek, együtt az enyémmel még úgy is összezavaró, vagy inkább még jobban? És az utolsó...
Claudius viszont most nyugalmas életet akart. Még ha rákényszerített is arra, hogy elinduljak világot látni. Nyugalmas... Ő előtte nyugalmas, átlagos életem volt, és néha kicsit unalmas. Claudius után viszont nem voltam ugyan az. Még ha kívül úgy is látszott. Bár eddig tény és való, hogy nyugalmasabb életem volt utána is mint a vadásznak. Sokáig kísértettek az ő emlékei. Még mindig néha... nem lehet tudni mikor. Legalábbis engem váratlanul szokott érni.
- Tudod Lowri, a papot kedveltem.
- A papot? - ahogy visszakérdeztem egy emlék rohant meg. Az esetek többségében ez történt, ha Claudiusszal beszéltem ilyenekről. Nem szeretek beszélgetni vele, ilyenkor főleg. És mindig is féltem attól, milyen emlék bukkanhat fel úgy csak a semmiből.
- Igen. Amúgy jófej volt. Tényleg hitt abban, amit csinált, és jó szándék vezette. Sajnos viszont csak nem tudtam a lelkére beszélni, hogy elhiggye nem egy démon, és nem is a sátán szállta meg. A végén becsavarodott.
Túl könnyen beszélt róla. Legalábbis én így éreztem. Általában, amennyire tudhattam, komolyan gondolt a gazdatesteire, de olykor túl könnyen beszélt az ilyenekről. Bár valószínűleg a vadászról sosem voltak ilyen gondolatai, talán ezért is hagyott sokkal nagyobb nyomot a lelkemen az ő emléke, emlékei. Claudius is szerette a feleségét... és hát nem lett jó vége ugye.
Voltak pillanatok amikor úgy éreztem nem tudom elválasztani a saját emlékeimet Claudiusétól. Én balga, ilyenkor mit is beszélek, hiszen azok is az én emlékeim most már. Legalábbis Claudius ezt mondatja velem. Az igazság viszont az, hogy először csak sikítottam míg a hangom el nem ment. Azt hittem megőrülök, és több mint egy hétig azt sem tudtam ki vagyok az egybeolvadás után. Még most sem... vagyok benne teljesen biztos. Az ami biztos, hogy már nem vagyok ugyan az az ember... személy, aki voltam, és sosem leszek. Az elején, mikor még őrül lázálomnak tűnt az egész... nem is volt még olyanom soha... könyörögtem Claudiusnak, hogy engedjen el, hogy ne kínozzon. A válasz pedig az volt, hogy nem lehetséges, és soha nem is lesz az. Hiába kértem újra és újra, a válasz nem változott. Nem is fog, ezt már felfogtam. Nem is tudom vágyom-e még rá, még ha nem is lehetséges. Igen, néha biztosan, de ez már nem változtat semmit.
Az egyetlen ami maradt nekem, az, hogy túl akarom élni. De nem fogom. Ez az egész egy verseny futás magammal és a halállal. És amíg Claudius tovább száll a halálommal, én nem nyerhetek. Az egyetlen legfontosabb játszma elvesztésére lettem kárhoztatva, mely már a halálom előtt az életembe került...
Üdv Aronában!
