Farkasember

Megjelenés, alakváltás:
A farkasember emberi alakjában egészen átlagos, a természetestől semmivel el nem ütő kinézettel rendelkezik. Átváltozott alakja az emberi és az állati egybegyúrása, két lábon járnak, pofájuk megnyúlt, de nem tökéletesen farkas-szerű. Testüket szőr borítja, jegyek, foltok tarkíthatják azt. Izmosságuk és egész testalkatuk függ az emberi formától, hordozza annak fő vonásait, de természetesen nagyobb erővel, gyorsasággal bír annál. Mérete, magassága lehet azzal megegyező, vagy annál egy kicsivel nagyobb, de az emberre jellemző arányokat megőrzi ( pl. a magas, szikár emberből ugyanilyen farkasember lesz, a kemény csontú, zömök alakból szintén hasonló állat). Az átváltozás nem feltétlenül jár fájdalommal.

Öltözék sorsa az átalakuláskor:
Ha a farkasember nem veszi le a ruháit, akkor azok bizonyos helyeken elszakadhatnak az átalakulás közben, míg a méretben nem változott tájékokon egyben maradhatnak.

Felismerés:
A farkasemberek emberi alakjukban is felismerik a saját fajtájukat, jelenlétüket kb. fél kilométerről észreveszik, megérzik. A vérfarkasokat és a vámpírokat is azonnal kiszúrják, de csak pár méter távolságból, szag alapján. Más lényeket (azok közül sem mindet; a lidércet például egyáltalán nem) csak átváltozva tudnak meghatározni.

Viszony más fajokkal:
A vámpírokkal többségében nem ápolnak jó viszonyt, mégis talán az átkozottakkal jönnek ki a legrosszabbul, lévén, hogy a faj általuk vált "átkozottá". Réges-régen, még a nagy inkvizíciók idején a fanatikus hívők irtották a farkasembereket, akik a vadállatoknál is rosszabb, szörnyű embereket átokkal sújtották. Azóta minden átkozott meghatározott körülmények között borzalmas ragadozóvá változik, aki csak agresszívan ölni képes. Később, mikor visszanyeri emberi tudatát saját lelkiismeretének büntetése kínozza tettei után.

Mentalitás:
Nyugodtabb, inkább befele forduló, különösen természetszerető népek, erős összetartás és közösségi erő munkál bennük. Ösztöneik az állatokéhoz hasonlóan megbízhatóak és hallgatnak is rájuk.

Közösség:
Farkasemberré válni harapástól nem lehetséges. Ahhoz, hogy valaki ebbe a fajba tartozhasson, vagy bele kell születnie, vagy a falkának kell befogadnia őt egy rituálé keretében. Születésétől fogva csak olyan személy lehet alakváltó, akinek mindkét szülője farkasember volt. A falka akkor fogad be valakit, ha az illető a természettel összhangban él, ha tiszteli és szereti a farkasokat, és ha a falka összes tagja beleegyezik a befogadásába. A rituálé általában mágikus erők segítségével megy végbe, és nemcsak farkasemberek, hanem egyszerű farkasok is jelen vannak (nem ritka, hogy ezek csatlakoznak a farkasember-falkához). A vércsere nem előfeltétele az átalakulásnak, a farkasemberség ugyanis nem egy testnedvek útján terjedő kór, hanem egy lelki, jellembeli és gondolkodási tényezők függvényében létrejövő képesség a farkas-szerű formába való átalakuláshoz. A rituálék során ennek ellenére nem ritka a vértestvérség vagy vérszerződés, de ez csak az erős kötelék kialakulásának fizikai szimbóluma. A szertartást közvetlenül követi a hierarchiában betöltött szerepét való küzdelem, esetleg azok sora, hogy az újonc megtalálja helyét a falkában.

Hierarchia:
A farkasemberek közül vannak, akik szívesen veszik egymás társaságát, falkát alakítanak és abban meghatározott, erő-viszonyokon alapuló hierarchia szerint foglalnak el helyet. A falka vezetője az alfa, a soron következő a béta, a ranglétra alján az omega áll.
A betöltött szerepet harc dönti el az ismeretség elején, és később az változtathatja meg. A szerepek könnyen alakulhatnak, cserélődhetnek. Nem nem-függőek, nőstény is és hím is lehet ugyanúgy omega, ahogy alfa is, kizárólag a küzdelemben nyújtott teljesítmény számít. A kevesebb szociális szükséglettel rendelkezők elhagyhatják a falkát és magányos farkasként élnek, de nekik számolniuk kell a területüket védő más farkasfalkák esetleges támadásaival, vagy a saját falka ellenségeskedéseivel. A párválasztás egyéntől függ, nem kötelező a falkából választani partnert, de mindenképp ajánlatos, hogy az illetőt a falka is elfogadja, különben összetűzések, legrosszabb esetben száműzetés és meghurcolás következhet be. Az omega általában arra érdemes társat választ a falkából, de ennek nem kell feltétlenül a soron következő, ellentétes nemű egyednek lennie (tehát az alfa akár az omegát is választhatja, ha az arra valamiért méltó).

Regeneráció:
A farkasemberek gyorsan gyógyulnak és általában egészségesek. Egyedül az ezüsttel okozott kár hagy rajtuk súlyos, maradandó vagy halálos sebet. Természetes állapotukban nagyjából 100 évig élnek (a falkához tartozóak akár egy kicsivel tovább is).

Képességek:
A farkasember érzékszervei emberként is kiválóan funkcionálnak, jó nyomkövetők, messziről megérzik mások jelenlétét, ám átváltozva még sokszor pontosabbak, érzékenyebbek lesznek. Gyorsan gyógyulnak, elképzelhető akár egy-egy végtag visszanövése is. Meglehetősen jól látnak a sötétben, jó az állóképességük, nagy a fizikai erejük. Ha igazán figyel egy farkasember az időjárásra, a szagokból, érzetekből képes megállapítani annak változásait.

Druidák:
Vannak olyan farkasemberek, akik különleges érzékkel rendelkeznek a természet mágikus erőivel szemben. Ők a druidák, számuk az évszázadok során erősen megcsappant, ezért ritka, és értékes tagját képviselik egy-egy falkának. A falka csak akkor tud beavatni, farkasemberré fogadni egy halandót, aki nem farkasembernek született már eleve, ha van egy druidájuk.
Hiába van meg egy druidában a képesség, évtizedek hosszú sora alatt tanulja ki a mesterséget egy idősebb druidától. Ha arra érez hajlandóságot, megpróbálhatja bővíteni tudását több mester felkeresésével is, hátha hallhat valami számára addig ismeretlen információt is. Csak rajta múlik, hogy mennyire mélyül el eme titkokban, mennyire képzi magát. (Ha ezzel az érzékkel született is, nem kötelessége kifejlesztenie magában.) Tanulmányaik arra terjednek ki, hogy a különféle rúnákkal és szertartásokkal hogyan váljanak képessé a természetben, farkasembertársaikban rejlő misztikus erők koncentrálására és felhasználására.
Varázserejük önmagukban így sem mérvadó, látványos dolgokra nem képesek, csak különleges kapcsolatot ápolnak a természettel. Megérzik a különböző helyek ártó, vagy segítő auráját, a titokzatos erőket, észreveszik a különböző ómeneket és értelmezik őket, akár csak benyomásaik alapján is, stb. Viszont ha több farkas, vagy egy falka tagjai mind egyesítik a megfelelő szertartások közben a bennük szunnyadó, amúgy észrevehetetlen, megfoghatatlan erőket, komolyabb eredményeket érhetnek el druidáik. Persze minél nagyobb varázslatokról beszélünk, annál több druida képességgel rendelkező személyre is szükség lehet ahhoz, hogy ténylegesen felhasználhatóvá váljon ez a varázserő. Nagyobb falkák így már komolyabb erőt is képviselhetnek, ha megszervezik soraikat, ha szoros az összetartás közöttük. Voltak az idők során, akik az időjárást, esetleg természeti jelenségeket befolyásolták, vagy termékenység varázslatokat hívtak életre, akár a föld pusztító erejét hívták segítségükre, de egy ilyen szeánsznak köszönhető az átkozottak létrejötte is.

DRUIDA INDÍTÁSA ENGEDÉLYKÖTELES!



Illusztráció:
https://2img.net/h/i269.photobucket.com/albums/jj41/saysay415/chainswillnotholdhim.jpg
http://www.vargareka.eoldal.hu/img/picture/31/Farkasember.jpg
http://images.wikia.com/witcher/images//2/29/Bestiary_Werewolf.png
http://shop.pto.hu/media/termekek_590/verfarkas/verfarkas.gif

A faj alapja Guinevere érdeme!