Avon folyó

Az Avon folyó partjain sétálgatni nagyon jó elfoglaltság lehet, aki ilyesmire vágyik. A külsőbb részeken a folyót többnyire erdős részek, és természetes képződmények veszik körben. Bár néhol csúszós és meredekebb lehet a part. A zöldellő fák, és a természetes közeg nagyon megnyugtató lehet. Akár ha csak az ember leül a partra a vizet nézni. Van ahol szélesebb homokos part szakaszok vannak, máshol pedig mint egy szoros völgy az erdős rész közrefogja szinte átmenet nélkül a folyót.
A folyó amúgy keresztül folyik a városon, így belvárosiasabb részekbe is bejön.

Kicsit elnevettem magam azon, ahogy megjegyezte nem tud kiigazodni rajtam. Bár az utóbbi feltételezése azért elgondolkodtatott. Vagy én képzeltem ebbe a félmondatba túl sokat, vagy már előre sajnálom szegény párát. Bukósisak meg egyáltalán azért nem jutott eszembe, mert nekem nem volt.
Miután leállítottam a motort és leszálltam róla, kézen fogtam Kasparst és magam után húztam újfent. Egészen addig amíg a folyó mellett egy korlátos részhez értem. Ott elengedtem a kezét, és mindkettővel a korlátra támaszkodtam. A fejemet végül a kezeimre hajtottam.
- Én sem szoktam igazából ilyesmit csinálni - szólaltam meg végül és amennyire a helyzetem engedte a férfi felé fordultam. - Nem szoktam első este férfiakat romantikusnak is beillő sétákra hívni, de ide tényleg el akartam jönni - néztem pár pillanatra a folyó vizét.
- Amúgy tényleg komolyan gondoltad? Ki akarsz ismerni?

A folyó mellé hozott, ami egy kicsit meglepett. Valahogy nem olyan lánynak tűnt, aki értékelné az ilyesmit.Viszont én szerettem. Aki cirkuszban tölti a gyerekkorát, megbarátkozik a természettel. Ott vannak az állatok, meg aztán, a helyek, ahol megálltunk, sokszor erdő mellett, vízparton voltak. Sokat kódorogtam egyedül mindenfelé.
Akilina mellé álltam, és lenéztem rá, amikor megszólalt. Addig a folyó vizén visszatükröződő utcalámpák fénypontjait és csóváit néztem elbűvölten.
- Akkor én miben vagyok más? - kérdeztem, finoman megérintve, magam sem tudom, miért, a kezét - És mondjuk, hogy igen. A legtöbb nőn azonnal átlátok. Rajtad nem, és ez érdekes. Szeretnélek megismerni. Mivel foglalkozol? Hány éves vagy? Mik a terveid? Mesélhetnél magadról. Kezdetnek.

- Ahogy mondtam, ide el akartam jönni... még ha nem is találkozunk, akkor is. De ehhez még jó társaságnak is tűntél. És nagyjából ennyi...
- Akarod tudni a rideg valóságot, Kaspars? Nem foglalkozom semmivel - nevettem el magam. - Vándor vagyok. Néha vállalok munkát itt-ott, éppen ami megfelel. És tudni akarod milyen is vagyok? Általában olyan nő vagyok aki megszerzi amit akar- ragadtam meg a ruháját, és hirtelen egész közel kerültem hozzá. Végig simítottam a mellkasán, majd amíg nem figyelt éppen hogy csak pár ujjammal hozzáérve benyúltam a pólója alá. Mondhattam volna azt is, hogy az általa említett hegeket kerestem.
- Te magad mondtad, hogy ha akarom meg mutatod a sebhelyeidet - kacsintottam rá. - És ez nekem éppen elég. Csak éppen még egy nyugodtabb hangulatomban ,,kaptál el". Nem mintha ennek bármi jelentősége lenne.
- És tudod ezért meg is sértődhetnék... nem mondták neked, hogy egy nőtől nem illik megkérdezni a korát? - csipkelődtem mosolyogva. - Nem vagyok olyan fiatal, hogy aggódnod kelljen érte... ha ez érdekel.

Nem ez érdekelt, de ráhagytam, mert a bőrömhöz érő ujjai sokkal jobban foglalkoztattak éppen. Egészen meglepődtem a heves reakciójától, de elvigyorodtam. Talán tényleg mindig megszerzi, amit akar.
- Igen? És most épp engem akarsz?
Megcsókolta m, de de is volt ez igazi csók, inkább csak bosszantás, ingerlés, hogy többet akarjon. Kezeim a derekára vándoroltam és bekúsztak a ruhája alá, hogy csupasz bőrt érinthessenek. Megint megcsókoltam, de most is csak ingerlőn, hogy végül most ő adja ebben a helyzetben az első igazi csókot. Ujjaim a derekát ckrógaggák, és nyíltan, mosolylgva, vágyakozva néztem a szemébe.
- Mondd, hogy mit akarsz, és megkapod.

Egyszer csak átfutott az agyamon... ha tudná mivel játszik... Volt egy pillanat.. vagyis nem is egy... több kisebb... amikor valami felmordult bennem. Valami ismerős.
- Úgy tűnik - feleltem a szabad kezemmel végig simítva az állán, még mindig úgy, mintha a mézes madzagot húzogatnám csak előtte. Ha tudná mit akarok... mármint a teljes igazságot.
És milyen kis aranyos ahogy így incselkedik velem... magamban jót kuncogtam az egészen.
Megfogtam a tarkóját és közelebb rántottam magamhoz egy hosszabb csókra. Úgy gondoltam mért ne játszadozzunk egy kicsit. Gyorsan kibújtam a karajai közül, arrébb szökkentem pár lépést...
- Azt akarom hogy kapj el - nevettem, majd lassan futni kezdtem előle. Nem futottam teljes erőmből természetesen, de azt sem akartam, hogy olyan hamar elkapjon.

A lány meglepően erős volt, de ez a gondolat olyan gyorsan tűnt el a fejemből az összes többivel együtt, amikor megcsókolt, hogy szinte fel sem fogtam. Aztán meg elmenekült, hát milyen bánásmód ez? Összezavarodva néztem körül, vajon hová is tűnt, vagy egyáltalán minek?
Elmosolyodtam, és utána eredtem. Artista vagyok, a mozgás nekem a saját külön kis világom... Viszont a lány meg nagyon gyors volt. Még nekem is komoly feladat volt utolérni... De azért persze sikerült.
Elkaptam a derekát,és magammal rántottam a puha fűbe, vigyázva, hogy ne üsse meg magát. Ez annyiból állt, hogy úgy intéztem, hogy én a hátamra essek, ő pedig rám.

Az egész úgy jött ki ahogy terveztem... na jó, az hogy elesünk nem volt benne, de annyi baj legyen. Nevettem. Nevettem, már akkor is amikor elkapott, és az után is hogy a földre értünk. Jól éreztem magam.
Aztán tovább lendítettem magam, úgyhogy tovább guruljunk picit, reménykedve hogy valamelyik korlát alatt nem esünk bele a folyóba. Fölé kerekedtem, és lefogtam a kezeit a fűbe. mosolytól csillogó tekintettel néztem rá. Bár igaz, átfutott rajtam, egy másfajta izgalom is. Valószínűleg bármit csinálhattam volna vele... És ez volt a szépsége az egésznek mindig is. Azokat, akik hozzá hasonló helyzetben voltak, sosem akartam bántani igazán. Most például ő is bármikor kiszabadulhatott volna ,,saját erejéből", hiszen az egész csak játék volt.
- Nos... elkaptál - vigyorogtam, majd egy újabb hirtelen jött ötlettől vezérelve megcsókoltam.
- Mellesleg - szólaltam meg ismét utána - tetszenek a tetoválásaid - incselkedtem vele, hisz olyan közel beszéltem hozzá, hogy néha talán még az ajkaim súrolták is az övéit. Nem beszélve amúgy a hajáról... az is nagyon tetszett...

Tovább hemperedtünk, és végül szó szerint én maradtam alul. Cseppet sem bántam. Akilina lefogott, de ahért mégkscsak egy vékony nőről beszélünk... Ha akartam volna, kiszabadulhattam volna. Csakhogy eszem ágában sem volt...
Aztán pedig jött az újabb bizsergető csók, mámorító csók, és már egyre kevésbé volttam eszemnél...
- Elkaptál. Azt teszel, amit akarsz... Halljam, mit akarsz? -incseldetem vele.
Aztán, kezeimet ki se szabadítva csak a felsőtestemmel felágaskodtam és megcsókoltam.
- Nekem te tetszel. Mindened.

Amit akarsz... már megint csak ez... és már megint csak az tudott eszembe jutni... ha ő azt tudná.
- Téged akarlak Kaspars... és ha nem... nyílt területen lennénk talán még azt is mondanám hogy most rögtön - vigyorodtam el teljesen ismét. - De egészen biztos vagyok benne... hogy az itt közszemérem sértés lenne - kuncogtam.
Szelíden mosolyogtam rá továbbra is a következő megjegyzésére. De igazából igyekeztem elengedni a fülem mellett. Hízelgő volt, persze. De voltak... ,,szabályok" amit nem akartam megszegni ezúttal csak komplikálnák a dolgokat. De talán, csak én gondoltam túl sokat. De mégis csak... igazán nem kellett volna agyalnom egyáltalán.

Körülnéztem. Ugyan eléggé kihalt volt a környék, de azért nem teljesen. Kénytelen voltam igazat adni a lánynak, még ha nem is szívesen. Csak épp nem éreztem úgy, hogy szeretném én ezt még adddig halogatni, míg el nem érünk egy szállodába vagy akárhová... De úgy tont, kénytelen leszek. Mélyet sóhajtottam.
- Félek, hogy igazad van -mondtam, és újra megcsókoltam, majd pedig hirtelen mozdulattam legörgettem magamról.
A hátán kötött ki, én pedig fölé hajoltam, egyik kezemet a fűre támasztva a lány másik oldalán. Megint megcsókoltam.
- És ha azt mondom, hogy engem ez nem érdekel? - kérdeztem játékosan, majd újabb csók következett.

Újból elkacagtam magam, bár ez úttal párszor visszafogtam magam, hogy az esetleg erre járók na hallják, vagy a környéken lakók ne ébredjenek fel.
- Akkor azt mondom, hogy sikerült ma este jól döntenem azzal, hogy melléd ültem - vigyorogtam rá. Aztán visszacsókoltam. Igazából tetszett a helyzet így. Ha valami kijjebb eső erdőben lettünk volna vagy valami ilyen helyen nem zavartattam volna magam.
- De valahova mégis csak beljebb kéne mennünk, ahol nem vagyunk annyira szem előtt... - morfondíroztam.

Úgy tűnet, Akilinának mégsincs ellenére az ötletem. Újra elgondolkodtam azon, milyen szokatlan név ia ez az Akilina. Egészen különleges a maga nemében, épp, mint a viselője.
Legördülttem róla, és körülnéztem. Volt nem messze egy sűrűbb erdősáv. Elgondolkodtam. Aztán lassan Akilina felé fordítottam a fejem, és lustán elmosolyodtam.
- Nem vagyok kélyelmes ember... De talán mégis tudnék még tíz perceet várni, a legközelebbi motelig. Vagy az nagy csalódás lenne neked?
Visszagördültem, és igazán, szívből megcsókoltam.
- Mert akkor majd kárpótollak...

Azt hiszem azok alapján amennyire ismertem, azt hiszem kedveltem Kasparst. A társasága mindenképp... kellemes volt.
Ahogy produkálta magát... és valószínűleg a csók hatására is ismét elnevettem magam. Ami más szituációban baljóslatú is lehetett volna, de így egészen mást jelentett.
- Bár mennyire is elbírnám viselni ahogy ,,kárpótolsz" - nyomtam meg a szót - azt hiszem nem akarom elvesztegetni azt a tíz percet - kacsintottam rá. Majd adtam neki egy rövid puszit a szájára, és kigördültem alóla. Felpattantam, majd a kezemet nyújtottam felé.
- Gyere, menjünk akkor... már ha nem gondoltad meg magad - vigyorogtam, de ezt én sem feltételeztem komolyan, sőt épp ellenkezőleg lehetett.

//Ibis hotel - 11-es szoba//

Szavai és tettei két teljesen ellenkező dologról árulkodtak, de hát ez már csak így szokott menni a nőknél. Rég nem hagytam, hogy ilyesmi összezavarjon. Engedtem neki, hogy felsegítsen, bár cirkuszi artistakánt nagyjából kilenc módon tudtam volna fekvő helyzetből talpra állni azonnal, és egyik látványosabb lett volna, minr a másik. De ezt nem tettem szóvá: nem jó dolog a nagyzolás. Megint meglepett az érintése, most, hogy tudtam rá épp koncentrálni. Az vérem rohant az ereimben, forró volt a bőröm... Az viszont mintha egyre csak hűvösödne, ahogy halad előre az este... Különös.
- Nem gondoltam meg magam - mondtam, majd lehajoltam, és adtam egy csókot a nyakára, majd mintha mi sem történt volna, elindultam a motorja felé.

//Ibis hotel/11-es szoba//