Kisközért

Kis zsúfolt közért. Szinte minden megtalálható benne amire hirtelen szükség lehet viszont nem túl nagy választékban, egy dologból egy vagy kétféle van többnyire. Az árak sem túl alacsonyak. Az ember nem itt fog nagy-bevásárlást tartani.
Szombaton csak délig, míg vasárnap egyáltalán nincsenek nyitva.

Kicsit furcsálltam, hogy ilyen szoros kapcsolatban áll még a szüleivel. Elvégre felnőtt nő volt. De ki vagyok én, hogy erre megjegyzést tegyek? Nem mindenki olyan szabadelvű vagy milyen, mint én. No meg azért nálunk nagáknál egy kicsit másképp mennek a dolgok.
- Ó! Értem. - mondtam eltöprengve. - Cukrász, ez milyen istenien hangzik! - mosolyogtam rá. - Viszont miért ne valósulhatna meg? Eleve szabad ember vagy. Ezért hipnotizáltalak meg. Szóval, ha akarod már ott is vagy a rokonodnál és éled az életed. Bevallom én ennek nem örülnék, kezdelek nagyon megkedvelni. Szóval, ha esetleg mégis maradnál, adnék egy kis támogatást és kezdőlöketet, hogy itt is meg tudj élni ebből a tervedből. Akár Vilksben, akár Aronában. - kacsintottam rá. - Ezt még fontold meg. Jó buli lenne, hidd el nekem.
- Hát én innen mégsem kérek semmit. Nekem nagyon szegényes a választék. - mondtam végül kényesen Oliviának, ahogy körülnéztünk. - De mondd mit szeretnél, és visszük is, a vendégem vagy.

-Nem vagyok teljesen szabad! Oké tudok így is élni, de valamilyen szinten akkor is hatalmad van felettem és szeretném majd egyszer visszakapni ezt a kis hatalmat...Na jó ezt most furán fogalmaztam meg, de remélem érted. És nincs kocsim és a holmijaim sincsenek meg. Azok nélkül meg sehová sem megyek, mert csak azom van és nehéz lenne teljesen a nulláról kezdeni.-Így mindegy, hogy itt vagy a rokonoknál vagyok. Ha nincs vagyonom nem tudok mit csinálni. Ismét el kell kezdenem dolgozni és gyűjtögetni.
-Dehogy hívsz meg! Már így is sokat tettél értem!-Veszek egy kevés kenyeret, meg vizet és még pár fontosabb holmit.
-Azt hiszem készen vagyok! Bár igaz ez csak pár napra elég, de remélem majd lesz még alkalmam ide kijönni.-Bár nem akarom, hogy mindig Natalia hozzon ki. Neki is biztos megvan a maga dolga.

- Értem - komolyodtam el szavai nyomán. Nem erőltettem rá ezek után a meghívást sem. Teljesen jogosan mondta mindezt. Ezután elsétáltunk a kocsiig csöndben.
- Én szívesen elfurikázlak, csak szólj. - De meg fogom keríteni az autóját, aztán az a Donelle kikalapálja, ahogy megígérte és ebben is vissza tudom adni neki a szabadságát. Hát még ha a holmiját is kiverem a farkasokból vagy vámpírokból.
- Viszont komolyan mondtam, amit mondtam. Ha akarod segítek beindítani a boltot. Egy próbát megérne. - mosolyogtam rá visszafogottan és beindítottam a kocsi motorját. Hát akkor vissza Aronába.

//Titkok útja 1.//

-Köszönöm ez nagyon kedves tőled, de egyenlőre megpróbálom összeszedni magam. Mellesleg meg túl kedves vagy hozzám, de tényleg! Nem akarok negatív lenni, de nem hiszem, hogy ennek a környéknek pont egy cukrászdára lenne szüksége. De majd meglátjuk.-Nem akarok feladni a reményt, és azt hiszem minden segítség jól fog jönni, de nem is akarom kihasználni Nataliat.
-Már csak valami ház kéne ahol meghúzhatom magam. Esetleg tudod, hogy hol vannak a viszonylag jó állapotban lévő házak? Tudom nem számítok valami ötcsillagos helyre, de mondjuk egy olyan megfelelő lenne aminek a tetője teljes és nem nagyon hideg.-Na jó tudom ez már túl nagy kérés, így fel is nevetek az ostoba kívánságomtól.