by YUUREI NŐVÉR
Név: Yuurei Aiko Kazewara
Felvett név, becenév: Yuurei nővér, Yuri
Faj: Vámpír
Születési adatok: 1834. április 4. (177); Japán, Hokkaidó, Sapporo
Rokonok:
"Apja": Rikhard Erkki Kalliola
Foglalkozás: Főnővér/Ápolónő
Anyagi javak:
Apjával közös.
Emberi kinézet:
Nem valami magas, de csinos teremtés. Hosszú fekete haja van, melybe talán vegyül egy kis kékes árnyalat is. Mandulavágású szemei sötétek és mosolygósak. Mozdulatai fürgék, vidámak, ugyanakkor finomak és gyengédek.
Öltözködés:
Legtöbbször nővérkeruhában látni, melyhez sosem papucsot húz, hanem kényelmes, csúszásmentes balerinacipőt. A papucs gonosz teremtmény a szemében, aki csoszogós lassúságával ellustítja, kényelmessé teszi az embert, mikor nem kéne. A nővér szerepében haját mindig összefogja, egyébként nem jellemző rá. Hétköznapi viseletéről leginkább az ízlésesség, a visszafogott nőiesség mondható el, de egy öltözködési stílushoz sem tartozik, nem is nagyon ismeri őket. Hangulata szerint válogat mindenféle stílusból darabokat, olyan ruhaneműket képes párosítani, ami másnak talán meglepő lehet, mégis tökéletes lesz a végeredmény. Ékszere nincs túl sok, de nagyon szereti az egyszerű gyöngysorokat. Magassarkút sose hord, nem szereti és nem is tud benne járni, ugyanakkor a sportcipőkről is lemond, marad inkább a könnyű, nőies, lapos talpú topánkáknál. Sminkelni viszont szeret, s ez a végeredményen is meglátszik, éppen azzal, hogy az összhatást tekintve egyáltalán nem feltűnő.
Átváltozott forma: -
Képességek: -
Egészségi állapot: Egészséges.
Jellem:
Életvidám, mosolygós teremtés, akiben a legnyugodtabb pillanataiban is az életigenlés szenvedélyes tüze ragyog. Nyitott és szókimondó. Törekszik a jóra, de tisztában van vele, hogy az ember néha ennek ellenére is elkövethet hibákat. Ami a szívén az a száján típus, véleményét nem tudja magában tartani. Ugyanakkor sokszor előfordul, hogy olyasmibe kotnyeleskedni bele, amihez nem lenne sok köze, de nem tudja megállni, hogy ne álljon ki az elvei mellett, a jó ügy érdekében, vagy a rászoruló megsegítésében. Szereti az életet, és ki is élvezi azt minden adandó alkalommal kedvétől függően. Az egészséges önbizalmon túl szorult belé a bátorságból is jóval, sőt, egészen merésznek is el lehet mondani olykor. A nővérruhában nála megtapasztalt megfontoltság és erős felelősségtudat magánszemélyként nem mindig jellemző rá.
Vonzódás: heteroszexuális
Szeret:
Erkki, a növényeket, kertészkedni, keresztrejtvényeket, sorozatokat, segíteni az embereken, élni, szórakozni, zenélni
Nem szeret:
Rosszindulatot, konfliktusokat, pókokat, politikát
Félelmei:
Retteg a magasságtól, tart a természeti katasztrófáktól, a természet erőitől, és fél már annak a gondolatától is, hogy egyszer elvesztheti Erkkit.
Történet:
Szerelemgyerek voltam. Egy letűnt korban, egy másik világba, ahol nem lett volna szabad. Édesanyám egyedül nevelt. Nehéz sorunk volt, ő sokat betegeskedett, arra ennyi idő távlatából is emlékszem, pedig olyan öt éves lehettem csupán. Egyik reggelen nem akart felébredni. Pedig még meg is rágtam és a szájába raktam azt a kevés ételt, amink volt, hogy legyen ereje és keljen fel. Ne legyen beteg. De nem segített. Elszaladtam az erdőbe, hogy szedjek neki valami vadgyümölcsöt, hátha azt megenné. Egyre beljebb merészkedtem és a végén eltévedtem. Egyedül sírtam az erdőben. Esett az eső, fáztam és féltem a sötétben. És akkor talált rám ő.
Idegen volt, sosem láttam azelőtt olyan különleges embert. Nem igazán emlékszem tisztán. Talán csak arra, hogy szörnyen rémült voltam, Erkki kimonójának mintájára és arra, hogy megemlítettem neki, hogy szerintem édesanyám meghalt, és valami buta megjegyzést tettem a hajára. Végül a karjaiba vett és magával vitt. Odaadott egy családnak, hogy vigyázzanak rám. De nem csak nekem volt különleges a megmentőm. Nevelőszüleimnek is, bár nekik kicsit másképp, mint nekem. Ő volt a fehér gaidzsin, aki megfenyegette őket. A baljóslatú démon, aki az erdőből jött. Ennek ellenére jó sorom volt, Erkki pedig időnként mindig meglátogatott. Mindig éjszaka. Szerettem. Szeretem. Attól kezdve ő volt az apám és kész. Amely családokkal éltem, mindig olyan furán tekintettek rám. Időnként Erkki elköltöztetett, másokra bízott emiatt. A falubeliek is mindig távolságot tartottak tőlem. Hallottam mikor azt suttogták mögöttem, hogy ő a démon gyermeke... De nem igazán törődtem ezzel. Én boldog voltam, és vártam, hogy újra és újra találkozzam apámmal. Amikor hallgathattam bölcs szavait, akár vitázhattam vele, vagy csak megölelhettem, és bemutathattam neki mi újat tanultam kotón. Tudtam, hogy nem olyan mint mi, és bevallom az első pillanattól kezdve csodáltam.
Aztán egy napon olyanná válhattam, mint ő.
Kiraboltak egy éjszaka, és akkor Erkki a semmiből feltűnt és lerendezte a támadóim, seperc alatt a földre küldte őket. Majd hozzám lépett, és aggódva végigmért. Egy karcolás sem esett rajtam, csak a kimonóm bánta egy kicsit. Azt szívből sajnáltam. Ez is egy kedves ajándék volt tőle, ami igaz, hogy kicsit régi volt már, de vigyáztam rá, s addig kívántam bővíteni, ameddig csak lehet. De hiába mosolyogtam Erkkire, hiába mondtam neki, hogy semmi baj, nem tudtam megnyugtatni. Olyan mély szomorúsággal és félelemmel volt telve a tekintete, hogy torkomra forrasztotta a szót.
Ölbe kapott és csak őrjítő tempóban suhantunk az éjszakában. Volt már ilyen, megtapasztalhattam már korábban ezt az emberfeletti képességét is, de most valahogy az egészet mintha a pánik itatta volna át. Félelmetes volt és felzaklató.
A házba érve sem változott ez a hangulat, sőt azt hiszem az volt az egyetlen pillanat, mikor valaha is tényleg megijesztett. Láng lobbant a szemében, ott és akkor valóban gyermekévé fogadott. Vérem kóstolta, majd övét itatta meg velem.
A következő éjszaka, mikor felébredtem szörnyű gyengeség vett rajtam erőt, mozogni is alig tudtam. Össze voltam zavarodva. Mellettem térdelő apám arcáról csak ijedséget és kétségbeesést tudtam leolvasni.
- Bocsáss meg nekem, Yuurei! Bocsásd meg, amit tettem! - esdeklő hangja még ma is feldereng bennem olykor.
Először nem értettem semmit és féltem az új helyzettől, de miután megnyugtattam elmondott mindent. Attól kezdve nem aggódtam többet. Boldog voltam. Nagyon boldog voltam, mert vele lehettem, és ettől kezdve maga mellett tartott, nem kellett várnom rá többet. Az életem teljesen megváltozott.
A világ kinyílt előttem, megmutatta a lét, az élet gazdagságát, melyet Erkki nélkül talán be sem tudtam volna fogadni.
Erkki gyógyító volt, ezért mindig is nagy hangsúlyt fektettünk az emberek megsegítésére. Már emberként kitanultam az akupunktúrát, a különféle gyógynövények hatásait. Majd ugyanilyen odaadással követtem az új világok gyógyászatának megismerésében is. Eleinte szinte sokkolt, a tudat, hogy van, ahol felvágják az embereket, azért, hogy segítsenek. Sokáig küzdöttem a tudattal, míg sikerült elfogadnom. Sok változást megéltünk, sok felfedezést, és hiszem, hogy jó felé tart a világ. Csak nem szabad elfeledje azt sem, amit régen már megtanult.
