Sikító köz 7. - Natalia és Kevin Seda

Lakók: Natalia és Kevin Seda

...

Keresgéltük egy darabig a kocsiját és a holmijait Oliviának, de nem jártunk sikerrel. Ezért inkább a kiszemelt lakrészembe kalauzoltam, ahol leültettem egy ősrégi karosszékbe.
- Ne aggódj, megkerítem a cuccaid. Ha kell kiverem a városlakókból. Szóval nyugi van - nyugtatgattam. - Nem lesz semmi gond. Ha a Kígyókirálynő ígéretet tesz, az úgy is lesz. - Jajj de jó, ez rímelt! És Kevin nem hallotta! Az a kis kukac!
- Gyorsan magamra kapok valamit és indulhatunk a faluba. Elintézzük amit kell és utána foglalkozunk a holmiddal. Rendi? - kérdeztem meg, majd el is szaladtam, hogy magamra kapjak valamit. Választásom egy aranyszín latex fölsőre esett farmerral, meg hozzá illő magassarkúval.
- Részemről mehetünk - jelentem meg hirtelen újra Olivia előtt. - Van még előtte valami kérdéskérésóhajsóhalykívánság?

-Ön nagyon jó szívű hozzám! Mégis hogy hálálhatnám meg ezt?-Nem elég, hogy megmenteni az életem, de még segít is beilleszkednem. De nem tudom elhinni, hogy a cuccaimat is ellopták. Nem is tudnak velük mit kezdeni. Főleg csak ruhák és cukrász holmik. De majd rájönnek ők is.
-Rendben-Egy aprócska mosoly kúszik az arcomra, majd míg átöltözik körülnézek a lakásában. Nos sokkal jobb állapotban van mint Morláé. Bár egy ilyen nőtől nem is várnék mást.
-Hogy van e kérdésem? Vagy egy millió! Először is az, hogy miért hívnak téged na...öhm mi is volt? Naga? És hogyan tudtad "megátkozni" azt a nőt? Valami boszi vagy vagy mi?-

- Jajj, csak ne merj magázni! Kiráz tőle a hideg. - fakadtam ki és meg is rázkódtam. - És úgy hálálhatod meg, ha mondjuk a barátnémmá avanzsálsz - kacsintottam rá. - Láthattad milyen barbár népek ezek. Az ember két szót sem tud velük váltani - fintorogtam. - Tisztára mint a sötét középkorban.
- Ejha, jól belevágtál a közepébe. De akkor így nyugiban felelek is neked, úgyse sietünk sehova. Csak hozok egy széket.
Kényelembe helyeztem magam vele szemben lovaglóülésben egy hasonlóan öreg karosszékben, aminek letört a karfája már mindkét oldaláról. Felkönyököltem a háttámlára és nagy levegőt vettem.
- Igen, naga, vagyis nági vagyok, de ne vesszünk el a részletekben. Hogy is mondjam... Nem csak emberek lakják ezt a kis sárbolygót, mint eddig hitted. Akik ki akartak csinálni ma, azok vérfarkasok voltak többségében, de akadt közöttük más ilyen lény is. Csak szerintem a legendáitokból, meséitekből ezt a fajt még úgy el is tudod képzelni, meg megemészteni. Meg gondolom a vámpírokat is, de ők most érthetően nem voltak jelen. Szóval babám húzd fel a gatyát és légy erős! Ez nem vicc és nem is holywoodi szappanopera. Én naga vagyok, ami azt jelenti, hogy mondjam, hogy megértsd? Félig kígyó vagyok, félig ember. De ezt vedd külön fajként. A mindenit én nem vagyok jó ebben. Most jönne jól Kevin. Szóval ha gondolod megmutatom hogy nézek ki valójában, csak akkor megint át kell öltöznöm. Jó, nem mintha nem szeretnék öltözködni, szóval egy szavadba kerül. Akarod? Egyáltalán eddig érthető voltam? - támadtak kétségeim. De nagyon élveztem az emberlány beavatását. Én akkor is szeretem az embereket. Imádnivaló faj.

-Ennyi tényleg elég lenne? De ez nem valami sok! Esetleg adhatok valamit...Bár igaz most semmim nincs...Hmm.-Valamit azért még ki fogok találni, bár ha továbbra is ilyen kedves lesz velem és jó fej akkor barátnők is lehetünk.
Kíváncsian hallgattam végig Nataliat. A szavai nem voltak hihetőek, de valamiért mégsem tudtam kételkedni benne. Vérfarkasok, vámpírok, kígyók? Ez eddig számomra mind csak a mesében léteztek. De mégis hogy lehetséges ez?
-De hogy lehet félig kígyó? Nem kell megmutatnod, de most hirtelen egy sellőhöz tudlak hasonlítani, csak rendes kígyó farokkal. De hogy lehetséges ez és tényleg vannak? Vagyis ne haragudj, csak tudod ez nagyon fura...És azt hiszem csak azért nem akadok már ki mert láttam, hogy az a pasas mit csinál. Eltűnik, majd hirtelen más helyen jelenik meg. Ez nem valami emberi tulajdonság....De akkor most már értem miért nem akarjátok, hogy bárki is megtudja.-Bár akkor sem mondtam volna el senkinek sem. De most már mindegy is.

- Idefigyelj, mit akarsz még adni egy elkényeztetett milliomos divattervezőnek? - jó, nem épp voltam az, de valami olyasmi is voltam. - Ennél többet nem adhatsz, mint a barátságod, hát nem? - mosolyogtam rá.
- Jól képzeled, valami olyasmi. Ügyes vagy! - dicsértem meg komolyan, ámulattal, hogy ilyen könnyedén leesett neki. - Hát igen, tényleg van ilyen. De akkor ne is akadj ki, ha már ezt mondtad. - és ezzel hirtelen változásnak indult alakom. Összeestek a ruháim a padlón és egy aranysárga kígyó kúszott elő belőlük.
Elsiklottam az Oliviával szemközti falig, hogy újabb átalakulás vegye kezdetét. Pár pillanat múlva teljes nági valómban tekergőztem előtte.
- Na ezt a napon kellett volna látnod. Gyönyörű vagyok! - sziszegtem ahogy a magasba emeltem felsőtestem.

Ah szóval gazdag. Az öltözködéséből rájöhettem volna. De akkor tényleg nem tudok mit adni neki. Max ha neki is szüksége lesz segítségre akkor felkereshet engem.
Mikor elkezd átváltozni kikerekednek szemeim és felpattanok a székről. Én kértem, hogy ne tegye! Én nem akartam volna őt látni így...Vagy legalább is még nem most! Pá lépést hátrálok ahogy magasabbra emelkedik. Még hogy gyönyörű? Hát én most ezt nem tudom rá elmondani. Emberi alakban szebb egy nő.
Most mégis mit mondhatnék? Hogy szép a bőröd, vagy mi? Miért kellett nekem ide tévednem. Miért nem lehet egy tök átlagos életem mint minden olyan embernek aki nem tud ezekről a lényekről. Mennyivel könnyebb volt minden. Már most bánom, hogy elindultam otthonról. A fenekemen kellett volna maradnom.

Egyértelműen a sikítófrászt hoztam rá, ahogy a szemébe néztem. Hát de erre fel kellett készüljön, ha már így belehuppant ebbe a világba. Jó, jó, hagyhattam volna neki egy kis felkészülési időt, de minek? Az miben segített volna? Így legalább túl is esett ezen a részen. Ettől kezdve csak könnyebb lesz.
- Ebben az alakomban Nanasséenek hívnak, nem Nataliának. - sziszegtem sustorgó halk hangomon. - A nagáknak az alakváltáson kívül még van pár képesség a tarsolyukban. Az egyik ilyet láthattad és tapassztalhattad meg ma. Egyfajta hipnózis ez, nem bosszorkányság. Meg igen, igazak a pletykák, mérgünk is van - csodáltam meg fekete karmaim. - De hidd el, neked sosem kell félned a nagáktól - mondtam halálosan komolyan. - Nem jelentünk vesszélyt arra, akinek nincs ártó sszándéka velünk sszemben. Ezt elhiheted, hallj majd bármit is rólunk. - Közben felvettem a földről a ruháim. Jól jött az a három pár kar. Az egyikkel például felé nyújtottam a kocsikulcsot. - Megfognád ezt egy kicsit?
- Nos, van még bármiféle kérdésed? Ssszívesen válasszolok.

Továbbra is ijedten pillantok rá. Oké nem akar bántani, de azért ez tényleg durva, vagy legalább is nekem. Egyik nap még boldogan utazgatok, a másik nap meg meg akarnak ölni és egy nő kígyóvá változik.
Megfogom a kulcsot ahogy azt kéri, de csak óvatosan, majd hevesen megrázom a fejemben.
-Neem, egyenlőre nincs más kérdésem!-Egyenlőre talán ennyi elég mára. Most inkább csak telefonálnék és összeszedném a holmijaimat. Akkor majd nagyobb biztonságban fogom magam érzeni és talán még egy házat is találok magamnak.

- Rendben - mosolyogtam rá, reméltem ezzel nem fogom az ájulás szélére kergetni. - Egy kis hősnő vagy. - dicsértem meg megint. Aztán gyorsan visszaváltoztam és felöltöztem. Nem nagyon izgattam magam a jelenléte miatt, elvégre nők voltunk mindketten, vagy mi a szösz. Mondjuk valószínűleg férfi előtt se lettem volna szégyenlősebb. Hát minek? Inkább legyen büszke az ember a bájaira, ahogy Kevin mondaná.
- Na, akkor most már tényleg induljunk, ne aggódjon sokat a mama. A kulcsot visszakérem, ha nem gond - tartottam oda a kezem.
Előhoztam a rejtekéből az én szépséges arany járművem és bepattantunk.

//Vilks főutcája//

Hősnő? Azért ez kicsit túlzás. Lehetnék bátrabb is, bár igaz az rosszabb lett volna, ha kirohanok sikítva. De mindegy is. Végre visszaváltozik és az én kicsi szívem is szép lassan lenyugszik.
Miközben felöltözik kissé elfordulok. Mégsem fogom végignézni a dolgot. A végén még azt fogja hinni, hogy a nők vonzanak. A kulcsot visszaadom neki, majd végre megszólalok.
-Ne haragudj az előbbiért, de remélem megérted, hogy ez nekem nagyon is új és ijesztő!-Remélem nem bántottam meg őt. A kocsit megpillantva felszökik szemöldököm. Az arany a kedvenc színe?
-Te az aranyszínt szereted a legjobban? Nem mintha bajom lenne velem, csak érdeklődöm.-

Vilks
Főutca