by Név:
Dr. Lexa Dearman
Felvett név, becenév:
-
Faj:
Vérfarkas
Születési adatok:
1984. 08. 10. (28 éves)Dublin, Írország,
Rokonok:
Kedvencek: Jason és Nyxia, két vadászgörény.
Foglalkozás:
Végzettségét tekintve pszichológus, de nem praktizál.
Anyagi javak:
4000 dollárnak megfelelő pénz, egy Reanult Clio.(kék), pár ruha és egy pisztoly meg egy ezüst pengéjű kés.
Emberi kinézet:
Nem kimondottan magas, vékony. A haja szőke és a válláig ér, legtöbbször kibontva hordja. Szemei kékek. Vékony testalkata ellenére nőies formák jellemzik, amiket előszeretettel ki is hangsúlyoz.
Öltözködés:
Főleg farmernadrágot, mélyen dekoltált felsőt és farmer dzsekit hord. Ritkán látni ennél elegánsabb ruhákban.
Átváltozott forma:
Nagy, fehér nőstényfarkas. Teljesen fehér a szőre, de a szemei nem vörösek, hanem sárgák. A farka lompos, és teste pedig, akárcsak emberi alakjában, karcsú.
Képességek:
-
Egészségi állapot:
Egészséges.
Jellem:
Életvidám, de ha kell, harcias. A barátaiért minden körülmények közt kiáll, de mások sorsa kicsit se izgatja. Csak akkor folyik bele a dolgokba, ha neki is előnyére válik, vagy unatkozik. Intelligens, de ezt nem szereti kimutatni. Határozott.
Vonzódás:
heteroszexuális
Szeret:
Vodka, farmer, kockázat, kihívás, kielemezni másokat.
Nem szeret:
Dolgozni, korán kelni, egyedül lenni, részegeket, emlékezni a múltjára.
Félelmei:
Fél a múlttól, hogy egyedül marad, és fél kimutatni az érzelmeit.
Történet:
Dublinban születtem. Apám farkas volt, anyám viszont ember. Szép gyermekkorom volt. Egyke voltam, így mindent megkaptam, de valahogy mégsem lettem egy elkényeztetett kis fruska. Volt Dublinban egy kis falka, és apám már egész kis koromtól elvitt, hogy holdtöltekor együtt legyünk velük. Bár később ezekre alig emlékeztem, azért mindig nagyon élveztem őket.
Tizenhat éves koromig nem volt semmi probléma az életünkkel, azonban a tizenhatodik születésnapomon furcsa emberek érkeztek hozzánk, és végezni akartak velem és az apámmal. Apám, hogy védjen miket, feláldozta magát, de végül csak nekem sikerült elmenekülnöm. Még a temetésükre sem tudtam elmenni. Azt is csak sokkal később tudtam meg, hogy a többi farkast nem támadták meg. Akkor vajon minket miért? Nem voltak ellenségeink, apám tanár volt, anyám meg szakácsnő... Miért?
Napok óta úton voltam. Éhes voltam és fáztam... De féltem is, és csak ez a félelem tartott még talpon. Hisz mi történik, ha utolérnek, vagy ha mégse, akkor is a szüleim nélkül mihez kezdjek? Újra eleredtek a könnyeim, pedig csak pár perce sikerült elnyomnom őket. Nem láttam, a hasam görcsölt... És ekkor, hirtelen sötétség. Mire magamhoz tértem, már beesteledett, és a fejem majd szét robbant. Odanyúltam és...vér. Vérzek! Émelyegni kezdtem, majd megszédültem és... Nem! Nem szabad! Ki kell tartanom! Nem engedhetem, hogy így legyen vége! A szüleimért... Magamért! A bosszúért!
Egészen Londonig eljutottam, ahol is több hónapig kisebb lopásokból tartottam el magam, míg végül rám talált, egy kisebb csoport vérfarkas. Jó idők kezdődtek, bár nem csináltam igazán mást, mint addig. Huszonegy éves koromig éltem velük, bár a szüleim halálának emlékét, ők se törölhették ki. Megtanítottak mindenre, ami a túléléshez kell. Harc, csalás, lopás. Az utcai harcokhoz, mint kiderült határozottan tehetségem volt.
Mikor végül nagykorú lettem, egy elhibázott akció során engem és még néhányunkat elkapták, míg a többieket megölték. Két évet kaptam volna, viszont pár nap után váratlanul kiengedtek. Csupán egy levelet adtak át, amiben a következő állt:
"Vár rád egy bankszámla. A rajta lévő pénzzel hosszú évekig elélhetsz, és azt teszel vele, amit akarsz. Nem tartozol köszönettel. Ha mégis szeretnéd megtudni, kinek köszönheted a szabadulásod, és miért, úgy is megtalálsz.”
Nem foglalkoztam a levéllel. A pénzből, amit kaptam Liverpoolba mentem, és pszichológiát tanultam, kezdetben talán csak azért, hogy feldolgozzam a múltat. Elsősorban a különböző fajok, tipizált pszichológiai problémáival kezdtem foglalkozni. Nem volt könnyű, hisz könyvek nélkül, elmondások alapján kellett dolgoznom. Huszonhat évesen, miután lediplomáztam, visszatértem Londonba, hogy megtaláljam a régi társaimat. De ők egytől egyig halottak voltak már. Akkor még nem foglalkoztam a tényekkel, még azokkal sem, amik komplett kivégzésekre utaltak. Pedig ha kinyitom a szemem, megláttam volna a lényeget... Valaki levadászta őket. Ezután Dublinba indultam, hogy megkeressem azokat, akik megölték a családomat, és bosszút álljak rajtuk, de a tettesek már szétszóródtak Európa szerte. Így "vándorlásba" kezdtem. Másfél év alatt bejártam, az egész kontinenst, és végeztem majdnem mindenkivel, aki azon a napon a házunkban járt. Nem válogattam az eszközökben, és egy idő után már az Interpolnak is szemet szúrtam, bár a kilétemet sikerült titokban tartanom. Csak a vezetőt nem találtam. Los Angelesig követtem a nyomát, ahol végül azt mondták, halott. Nem láttam a holttestét, csak a sírját, de nincs okom gyanakodni.
Az életem céltalanná vált, így újra belekezdtem az egyetemen félbehagyott kutatásaimba. Továbbra is nehéz volt, és pénzem is alig maradt. Így jutottam el végül ide is, egy farkasembert követve. Arona... Talán akad itt majd egy falka, amit tanulmányozhatok...
Dr. Lexa Dearman
Felvett név, becenév:
-
Faj:
Vérfarkas
Születési adatok:
1984. 08. 10. (28 éves)Dublin, Írország,
Rokonok:
Kedvencek: Jason és Nyxia, két vadászgörény.
Foglalkozás:
Végzettségét tekintve pszichológus, de nem praktizál.
Anyagi javak:
4000 dollárnak megfelelő pénz, egy Reanult Clio.(kék), pár ruha és egy pisztoly meg egy ezüst pengéjű kés.
Emberi kinézet:
Nem kimondottan magas, vékony. A haja szőke és a válláig ér, legtöbbször kibontva hordja. Szemei kékek. Vékony testalkata ellenére nőies formák jellemzik, amiket előszeretettel ki is hangsúlyoz.
Öltözködés:
Főleg farmernadrágot, mélyen dekoltált felsőt és farmer dzsekit hord. Ritkán látni ennél elegánsabb ruhákban.
Átváltozott forma:
Nagy, fehér nőstényfarkas. Teljesen fehér a szőre, de a szemei nem vörösek, hanem sárgák. A farka lompos, és teste pedig, akárcsak emberi alakjában, karcsú.
Képességek:
-
Egészségi állapot:
Egészséges.
Jellem:
Életvidám, de ha kell, harcias. A barátaiért minden körülmények közt kiáll, de mások sorsa kicsit se izgatja. Csak akkor folyik bele a dolgokba, ha neki is előnyére válik, vagy unatkozik. Intelligens, de ezt nem szereti kimutatni. Határozott.
Vonzódás:
heteroszexuális
Szeret:
Vodka, farmer, kockázat, kihívás, kielemezni másokat.
Nem szeret:
Dolgozni, korán kelni, egyedül lenni, részegeket, emlékezni a múltjára.
Félelmei:
Fél a múlttól, hogy egyedül marad, és fél kimutatni az érzelmeit.
Történet:
Dublinban születtem. Apám farkas volt, anyám viszont ember. Szép gyermekkorom volt. Egyke voltam, így mindent megkaptam, de valahogy mégsem lettem egy elkényeztetett kis fruska. Volt Dublinban egy kis falka, és apám már egész kis koromtól elvitt, hogy holdtöltekor együtt legyünk velük. Bár később ezekre alig emlékeztem, azért mindig nagyon élveztem őket.
Tizenhat éves koromig nem volt semmi probléma az életünkkel, azonban a tizenhatodik születésnapomon furcsa emberek érkeztek hozzánk, és végezni akartak velem és az apámmal. Apám, hogy védjen miket, feláldozta magát, de végül csak nekem sikerült elmenekülnöm. Még a temetésükre sem tudtam elmenni. Azt is csak sokkal később tudtam meg, hogy a többi farkast nem támadták meg. Akkor vajon minket miért? Nem voltak ellenségeink, apám tanár volt, anyám meg szakácsnő... Miért?
Napok óta úton voltam. Éhes voltam és fáztam... De féltem is, és csak ez a félelem tartott még talpon. Hisz mi történik, ha utolérnek, vagy ha mégse, akkor is a szüleim nélkül mihez kezdjek? Újra eleredtek a könnyeim, pedig csak pár perce sikerült elnyomnom őket. Nem láttam, a hasam görcsölt... És ekkor, hirtelen sötétség. Mire magamhoz tértem, már beesteledett, és a fejem majd szét robbant. Odanyúltam és...vér. Vérzek! Émelyegni kezdtem, majd megszédültem és... Nem! Nem szabad! Ki kell tartanom! Nem engedhetem, hogy így legyen vége! A szüleimért... Magamért! A bosszúért!
Egészen Londonig eljutottam, ahol is több hónapig kisebb lopásokból tartottam el magam, míg végül rám talált, egy kisebb csoport vérfarkas. Jó idők kezdődtek, bár nem csináltam igazán mást, mint addig. Huszonegy éves koromig éltem velük, bár a szüleim halálának emlékét, ők se törölhették ki. Megtanítottak mindenre, ami a túléléshez kell. Harc, csalás, lopás. Az utcai harcokhoz, mint kiderült határozottan tehetségem volt.
Mikor végül nagykorú lettem, egy elhibázott akció során engem és még néhányunkat elkapták, míg a többieket megölték. Két évet kaptam volna, viszont pár nap után váratlanul kiengedtek. Csupán egy levelet adtak át, amiben a következő állt:
"Vár rád egy bankszámla. A rajta lévő pénzzel hosszú évekig elélhetsz, és azt teszel vele, amit akarsz. Nem tartozol köszönettel. Ha mégis szeretnéd megtudni, kinek köszönheted a szabadulásod, és miért, úgy is megtalálsz.”
Nem foglalkoztam a levéllel. A pénzből, amit kaptam Liverpoolba mentem, és pszichológiát tanultam, kezdetben talán csak azért, hogy feldolgozzam a múltat. Elsősorban a különböző fajok, tipizált pszichológiai problémáival kezdtem foglalkozni. Nem volt könnyű, hisz könyvek nélkül, elmondások alapján kellett dolgoznom. Huszonhat évesen, miután lediplomáztam, visszatértem Londonba, hogy megtaláljam a régi társaimat. De ők egytől egyig halottak voltak már. Akkor még nem foglalkoztam a tényekkel, még azokkal sem, amik komplett kivégzésekre utaltak. Pedig ha kinyitom a szemem, megláttam volna a lényeget... Valaki levadászta őket. Ezután Dublinba indultam, hogy megkeressem azokat, akik megölték a családomat, és bosszút álljak rajtuk, de a tettesek már szétszóródtak Európa szerte. Így "vándorlásba" kezdtem. Másfél év alatt bejártam, az egész kontinenst, és végeztem majdnem mindenkivel, aki azon a napon a házunkban járt. Nem válogattam az eszközökben, és egy idő után már az Interpolnak is szemet szúrtam, bár a kilétemet sikerült titokban tartanom. Csak a vezetőt nem találtam. Los Angelesig követtem a nyomát, ahol végül azt mondták, halott. Nem láttam a holttestét, csak a sírját, de nincs okom gyanakodni.
Az életem céltalanná vált, így újra belekezdtem az egyetemen félbehagyott kutatásaimba. Továbbra is nehéz volt, és pénzem is alig maradt. Így jutottam el végül ide is, egy farkasembert követve. Arona... Talán akad itt majd egy falka, amit tanulmányozhatok...
A hozzászólást Lexa Dearman összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 17, 2012 4:55 am-kor.
