by DACE
Név: Drew Jandric
Felvett név, becenév: Dace
Faj: Vérfarkas
Születési adatok:
1981. november 16. (30); USA, Washington D.C.
Rokonok: -
Foglalkozás: Konzumnő és sz3xmunkás volt, jelenleg munkanélküli.
Anyagi javak: Nincs semmi számottevő tulajdona Aronán kívül.
Emberi kinézet:
Középmagas, szikár alkatú nő, akin meglátszanak az eltelt kemény évek viszontagságai. Arcvonásai kemények, de valaha szép lehetett, s ezt ha valaki észre akarja venni, még ma is megteheti. Haja fekete és az igénytelenséget tükrözi.
Öltözködés:
Régen szerette a luxusmárkákat, melyeket ma már nem engedhet meg magának. A szexuálisan kihívó ruhaneműket részesítette előnyben, melyek azért még nem voltak közönségesek. Manapság ez néha tetten érhető még nála, de nem ad már a külsejére.
Átváltozott forma:
Méretes koromfekete farkas, hosszabb bundával és világos, kékes szemekkel.
Képességek: -
Egészségi állapot: Egészséges.
Jellem:
Kaotikus és kiszámíthatatlan, még önmaga számára is napról napra más embernek tűnik. Emiatt előfordul, hogy mások reakcióira alapozza azt, hogy ki is ő valójában abban a pillanatban. Lényét a belső üresség krónikus érzése hatja át, sokszor úgy érzi, hogy belül halott. Ennek köszönhető a sokszor irracionálisan vakmerő viselkedése, mely során valósabbnak, élőbbnek érezheti magát.
Kapcsolataiban az idealizálás és lebecsülés szélsőséges váltakozása jellemző rá. Érzelmi robbanáspontja igen alacsony, és emellett bizonyos "többlet" is leírható nála, amiből merít. Teljes mértékben képes az adott érzelem uralkodni rajta, és ekkor a valóságvizsgálata is elvész. Mindezek mellett előfordulnak nála rövidebb ideig tartó begubózó, depresszív hangulatú napok is. Érzelmi éhsége miatt kialakult belső viharai türelmetlenné, agresszívvé és követelőzővé teszik. Nem mindig a helyzethez illő, intenzív dühkitöréseit nehezen tudja kontrollálni, egészen démonivá válhat a külső megfigyelő szemében. Mindezek mellett paranoid vonások is jellemzik.
Vonzódás: heteroszexuális
Szeret:
Dohányozni, pénzt, életveszélyes hóbortoknak hódolni, ha behódolnak neki, ha valakihez tartozhat, bűntudatot kelteni másokban.
Nem szeret:
Emberek, nagák, gyerekek, ha kötekednek vele, vagy kritizálják, rávilágítanak a hibáira, tökéletlenségére.
Félelmei:
Visszautasítástól, képzelt, vagy valós elhagyatástól vagy annak érzésétől, egyedülléttől, hogy hátba támadják vagy elárulják.
Történet:
- Ilyen munkát bíz rám Crain! Hát minek tart engem?! - zsörtölődtem. - Tudom, hogy ezzel meg akar alázni a banda előtt. Direkt azért csinálja! A helyén van a gyerek? Annak a kis t0ketlennek annyi a feladata, hogy elszaladjon a hírekkel Crainhez. Mondom, hogy le akar járatni! És én még bíztam benne! - folytattam a szidalmakat Ivarsnak, az egyetlen igaz barátomnak, az egyetlen embernek, aki mindig kiáll mellettem. Semmihez sem fogható a kapcsolatunk.
- Igen - felelte katonásan. Megértettük egymást.
- Akkor itt várunk, amíg elalszik az ipse. Addig folytatom a mesélést, jó? Hol is tartottam? Az árvaházból hol kivettek, hol visszavittek, fel sem fogtam, teljes káosz volt az egész. Valamikor valamelyik átmeneti apám, valami magánhekus volt, ha jól rémlik, talán az egyetlen valamire való ember, akit addig ismertem. A könyörgésemre kiderítette ki is volt az eredeti anyám. Attól kezdve éveken át írtam neki a leveleket, volt amit fel is adtam, de elhiheted, hogy az nem volt valami sok. Azt akartam, hogy megmentsen abból a pokolból. Aztán egy nap váratlanul választ kaptam. Csak pár mondat állt benne, alig volt az egész három sor, de fenekestül felforgatta a világom. Tizennégy voltam már. Épp akkor akartak megint visszavinni az árvaházba. Hát azonnal megszöktem.
Emlékszem, éjszaka volt és egy ház tetőterén találkoztam vele. Hűvös volt velem és idegen, de én ettől függetlenül szinte azonnal beleszerettem. Ő volt az anyám! Örültem neki, sírtam, öleltem, meséltem. Ő csak hallgatott, esetleg egy-egy "ahával" felelt. Sétáltunk egyet kettesben. Talán akkor voltam a legboldogabb addigi életem során. De ez se tartott valami sokáig, mert végül egy tagbaszakadt férfi állt elénk. "Hoztam egy új lányt. Neked adom. Mondtam, hogy törlesztem az adósságaim. Most már leszállhatsz rólam. Könyörgöm, hagyj békén! Ki akarok szállni! Ez itt még fiatal, neked nem rám van szükséged! Kérlek!" Valami ilyesmit mondott és odalökött az idegennek. Tömören összefoglalva, valahogy így lettem éjszakai pillangó. Anyám végül mégis örült, hogy a világra hozott, mert megvehette velem a szabadságát. Mondjuk szerintem így is egy éven belül elpatkolt.
De nem kellett engem félteni, mint kiderült van érzékem pár dologhoz, nevezhetjük tehetségnek. Ez volt az, ami miatt egyre drágább mulatságnak mutatkoztam, egyre jövedelmezőbb befektetéssé váltam, hamar egyre jobb bordélyházakba kerültem. Fejlesztettem is magam, ahogy tudtam. Olyan helyekre jutottam el végül, ahova kevesen. Hírességekkel, sportolókkal, milliárdosokkal bújtam egy ágyba. Beutaztam a világot, királyi lakosztályokban pihentem, a legdrágább holmikban jártam.
Aztán alig hogy szabadúszó lettem megkeresett egy bordély tulajdonosa. Erről nem akarok részletesen beszélni, a lényeg, hogy beleszerettem. Társultam az üzletéhez, majd közös otthont is vettünk. Minden idillinek tűnt. Igaz, néha hosszú időkre eltűnt, amivel nem voltam megbarátkozva, de gondoltam a drogüzletével van olyankor elfoglalva, ami miatt akadt is pár ellensége. Ennek is köszönhettük azt a merényletet, amiben egy ezüst tőrrel szíven szúrták. Aztán ugyan azzal a késsel az én hasfalam is felnyársalták. Vele ellentétben én túléltem.
Attól kezdve minden r0hadtul megváltozott. Az üzletre rá szálltak az adóellenőrök, majd a hatóság, engem beidézett a bíróság... Mindent elvesztettem. A jó hírem is oda lett azzal, hogy ki kellett adnom pár kuncsaftot is. Meghurcoltak. És akkor nem beszéltem még arról, hogy a drága párom volt olyan kedves, hogy arról egy szót sem szólt, hogy úgy mellesleg ő vérfarkas. Ha nem szúrtak volna le engem is, talán sose tudom meg. Így viszont nagy síron túli meglepetés volt tőle az első telihold. Szóval nincstelenné váltam, egy szerencsétlen csövessé. Bár legalább már farkas voltam, így új lehetőségek nyíltak meg előttem.
Egy kis idő múlva talált rám az az idegen férfi. Meghívott egy ebédre, aztán elmondta, hogy ő is olyan, mint én, és van egy hely, Arona, ahol nyugodtan, békében élhetnék. Így kerültem ide. Azóta sem tudom, ki volt az az alak, pedig fél karom odaadnám annak, aki kiderítené. Mindegy, itt összehaverkodtam veled és Crainnel, megalapítottuk a bandánkat, hogy megvédjük a mi kis paradicsomunkat, erre az a szem3'tládä most ki akar semmizni! Pedig őszintén mondom, testvéremként szerettem, ahogy téged is Ivars! Tudod?
- Igen - hangzott a válasz.
- Na de idő van, derítsük ki, amit kell. Menj oda a kocsihoz, kopogj be és úgy kezd, hogy megkérdezed udvariasan, hogy jól van-e. Gyerünk.
Amíg ő ezt megtette én felmentem a szomszédos romos épület első emeleti erkélyére, ami pont a kocsi felett volt. Gondoltam végignézem onnan a dolgot. Viszont amikor tétován válaszolt Ivars a férfi kérdésére egy idennel, rájöttem, hogy hiba volt egy ennyi paranccsal elküldeni. Az utasításokat tökéletesen teljesítette, ahogy eddig is, de ezek után fogalma sem volt, mit kéne tennie. Néha annyira nehéz felfogású! Levetettem maga a kocsi tetejére. Hangosan elmondtam, hogy a férfi nem közénk való, ezzel a távolban álló lidérckölyök szaladhatott is Crainhez a hírrel. A r0hadék utána gyorsan kicsapta a biztosítékot nálam és attól kezdve én lesz@rtam mindent, csak ki akartam csinálni a pasit. Legalább egy gonddal kevesebb.
Mint kiderült szilfid volt a kicsike, valami új faj. Lehet csúfosan kikaptunk volna, ha Govrik nem jelenik meg. Mázli, hogy a szőrös ürgével üzletet kötöttünk már a lánya miatt.
Aztán Crain meghalt. Végzett vele az a szilfid. Igazából egészen hálás vagyok neki érte. Talán ezért sem uszítom rá a bandát. Elvégre ő játszotta a kezemre az egészet. És úgy tervezem, hogy kisebb-nagyobb változtatásokkal követni fogom Crain elképzeléseit. Meg fogom óvni Aronát a betolakodóktól.
- A kocsma az én tulajdonom és nem a tietek, Dace - mondta nyugodt hangon a kocsmáros.
- A kocsma és a környéke eddig is a banda területe volt és ezután is az lesz. Ha Crainnel szemben nem volt ilyen nagy a szád, jobb, ha velem szemben is viselkedsz.
- Tudtommal két lőfegyverrel rendelkező személy van Aronában. Az egyik én vagyok, a másik meg nekem dolgozik - meg mert fenyegetni! Nagyon el van tévedve ez a város, ha azt hiszi, hogy Crain halálával itt csak úgy eluralkodhat a káosz.
- Én a helyedben nem bíznék annyira Morla információiban - egyre jobban csökkent a szememben ez a szánalmas kis farkas.
- Abban egészen biztos vagyok, hogy az én puskámban most ezüst töltények vannak - tette fel a pultra az említett fegyvert.
- Nem áll jól neked a fenyegetőzés. Tudom, hogy mennyire nem akarsz konfliktust, szóval ne akarj rosszban lenni a bandával.
- Aki betartja a ház szabályait, az nem lesz velem rosszban. Ha bunyózni akarsz itt Dace, a szilfiddel foglak kidobatni.
- Jobban járnál magányos farkasember, ha te is észrevennéd a bandám erejét, és hogy milyen kevesen vagytok. Mint ahogy a jó Govrik is tette.
- Govrik tudtommal már csatlakozott az új falkához. Igen, jól hallottad, van már alfája is Aronának - ez a hír egészen megdöbbentett. Sokkolt! Felháborított!
- Kíváncsi leszek arra az alfádra...
