A kocsma

*Némi reménység gyúlt bennem, hogy talán mégis járt erre. De a folytatás hamar ki oltotta azt amit okozott. Fejem ingattam.*
- Nem, ez valóban nem. De azért köszönöm. * Szóltam ám az Orosz felkeltette az érdeklődésem, de mielőtt megszólalhattam volna Bársony ismét megtalálta a nyelvét. *
- Hát nem keringőre… Hangos zene, tömeg mely vonaglik. Azt hiszem jelenleg ennyivel is beérném. * Biccentettem oldalra a fejem. Azt persze nem árultam el, hogy olykor-olykor ha épp kedvem úgy tartja és érdemes a nézőközönség is, akkor a színpadon is megtalálom a helyen és nem kell attól félnem, hogy kitöröm-e a bokám, avagy sem. *
- Talán tudsz ebben segíteni? * Kérdeztem az orosztól miközben biztatóan próbáltam mosolyogni. *

Megforgattam a szemem. Még az én ízlésemnek is úgy tűnt hogy az az Arcuri ritka perverz fazon, beteges módon.
- Értem... - bólogatott. Nem is tudom láttam-e már ilyen komolyan elgondolkozni. - Nos a zene talán megoldható... a tömeg, meg egyenlőre meg csak mi vagyunk, meg a kocsmáros hátul - intett a kezével. - Kár lenne egy ilyen szép hölgy társaságáért, ha csak úgy tovább állva.
Őszintén meglepődtem. Nem gondoltam volna hogy az ilyenekre bukik. Bár lehet hogy csak könnyűnek gondolta. Frank és Márton csak összenéztek, de nem szóltak. Lehet talán csak ők is elnézték volna őket ketten?

- Nem tűnsz táncos lábúnak… * Jegyeztem meg felvont szemöldökkel. DE valószínűleg csak az előítéleteim szóltak belőlem ismételten.*
- Másrészt pedig… édes az ajánlatod, de ennyi ember előtt nem perdülök táncra. Legalábbis nem olyanra amilyenre vágyom… * Vontam meg a vállam. No nem a szégyenlőségemmel volt baj, mindössze csak csekélyek voltak. Bársony Báró aligha díjazná, a többiek… nos jelentéktelenek.*
- Vagy mégis mire gondoltál? * Kérdeztem végül. Pasiból van nem volt nehéz kitalálnom, vagy már megint csak nagyra értékeltem magam. *

- Talán még tartogatok meglepetéseket. - Talán tényleg így volt, de azért még engem is érdekelt mi lesz ebből. Mondjuk ha lenne, jobb dolgom lehet nem foglalkoznék ezzel.
- Amire csak gondolsz... - dőlt hátra maga biztosan Nyikoláj. - Már amit szerény kis városunk megadhat.
- Ugyan Nyikoláj - néztem szóltam a saját nyelvén. Nem kellett válaszolnia. Nekem meg nem kellett többet mondanom.
- Én megnézném, mit hoz össze az orosz - jelent meg egy félmosoly Márton arcán.
- Én is - vágta rá higgadtan Frank is.
- Végén aztán újabb fogadást köttök valami egészen másra - forgattam meg a szemem. Mire legalább három szúrós pillantást kaptam. Én meg csak néztem, hogy mi van.

- Ahogy talán, akad olyan egyén is aki epekedve várja, hogy feltárhassa a meglepetéseid. * Ingattam meg a fejem, jelezve, hogy ez nem Én volnék. Bár kitudja, mit hoz a holnap. A ma viszont már semmit nem ígért legalábbis a számomra. Bársony báró hangjára ránéztem, hisz ez már nem az első, hogy oroszul szólal meg. *
- Nem lehetne, hogy Én is értsem? * Kérdeztem, de mintha meg sem szólaltam volna a fiúk beszélni kezdtek. Ám Bársony feltételezésére elmosolyodtam.*
- Azt hiszem, azt a fogadást az bukná, aki arra fogad, hogy összejön neki. Nem csak a Te ízlésed másmilyen Bársony Báró… Ő nekem… Túl… jó. * Fogalmaztam meg érthetően a mondandómat nem érdekelve, hogy az Oroszt megbántom avagy sem.*
- De a másik fogadást is el kéne halasztanotok, ugyanis ha már ez nem jött össze szeretnék lepihenni? Valami tipp, hogy hova menjek? Ja és ami még fontos… lehetőleg eljussak a kocsimmal odáig.

A fogaim között sziszegtem, a nő szavaira. Egy bizonyára fájt. Szinte még nekem is. Valamiért azért nem tetszett hogy ilyen rosszindulatú volt Nyikolájjal. Összehúztam a szemeimet.
- Talán igazad van - felelt azonban Frank előbb, mielőtt bármit is mondhattam volna. - Néha elgondolkozom, mit keres közöttünk.
- Mondd csak, te talán betömted valamivel a füled miközben beszéltünk? - vontam fel a szemöldökömet. - Bármelyik házban aminek van pincéje. A fogadásainkat meg csak hagyd ránk - intettem a kezemmel. Innentől nem túl sok kedvem, ezzel a nővel foglalkozni.

*Az újabb jelentkezőre, aki megtalálta a nyelvét csak a szemem forgattam és meguntam a játszadozást. *
- Nézd, Te sem vagy jobb. Nekem úgy tűnt a barátotok. Nos… bármilyen is legyen, legalább annyira mellé kellett volna állnod, mint amennyire, Bársony Báró sziszeget. Fordított esetben szerintem Ő is ezt tette volna. A „véleményem” Róla… * Mutattam az oroszra.*
- Mindössze csak egy kíváncsiság volt. Azért engedtem meg magamnak, hogy ennyire messzire menjek, mert érdekelt, hogy mit felel. Biztos hallottátok már, azt a mondást, hogy; ’a látszat csal.’ No de mindegy… erről majd bársony báró felvilágosít… De nyugi Drága, ha Te kezdtél volna ki velem, Te rosszabbul jártál volna. * S ezzel le is zártam az egészet. Tekintetem Bársonyra fordítottam.*
- Köszönöm az útba igazítást… * Feleltem és biccentettem egyben, miközben apró zsebemből elővadásztam a kulcsaim.*
- Neked pedig ha visszahozza a nyelved valaki, keress meg. Jessyca Camilo. * Intéztem utolsó szavaim az orosznak. Bár nem akartam Tőle semmit, de nem igazán érdemelte azt amit kapot.*
- Szép estét Uraim… * S ha csak nem tartoztattak, akkor tovább is álltam a székem ott hagyva ahol épp ültem.*

Frank felvonta a szemöldökét.
- Félre értettél - szögezte le hidegen. - Minden értelemben. Én csak azért értettem egyet veled, mert én tudom, hogy Nyikoláj nem csak jó, hanem profi. Bár a nőkről nyújtott teljesítményéről nem tudok nyilatkozni - vigyorodott el egy kicsit a végére.
- Neked pedig még szebbet - mosolyogtam a nőre, majd mikor elfordítottam a tekintetem róla, ugyan olyan gyorsan le is hervadt az arcomról.
- Ki tudja - nézett utána Nyikoláj -, talán úgy lesz.
- A te helyedben nem tenném - fordult Nyikolájhoz Márton, és innentől kizárva azt hogy a nő itt van-e még félig oroszul folytattuk a beszélgetést, néha én franciául feleltem ha úgy tartotta kedvem. - Az ilyenek veszélyesek.
- Mint ha én nem lennék veszélyes - húzta ki magát Nyikoláj...