Istálló

- Nem úgy értettem... - sóhajtottam, majd leültem a pulthoz. Én ezt már nem bírtam. Még is mi a fenét csinálhatnék? Fussak el, mert júj egy vámpírt láttam? Lehet okosabb lenne... Sergius bezzeg sosem tette. Jó mondjuk a végén vadászat közben halt meg... Az izgalmat viszont nem bírtam, úgyhogy át adtam Claudiusnak az irányítást.
- HA már így kérdezed, gondolom fogalmad sincs róla, hogy az a férfi ki lehetett. Még én majdnem mindenkit megismerek általában pár apró jelből... Az előbbi férfi pedig egy naga volt - egy kicsit több undorral és haraggal mondtam a naga szót azt hiszem mint terveztem.
Felvontam a szemöldököm.
- De nem bezárta az előbb...?

- Naga? * Kérdeztem vissza, rémlett valami Marco meséiből de most először volt szerencsém hozzájuk. Legalábbis ezek szerint.*
- De mi van a vámpírkával? * Ismételtem meg a kérdést, hisz erre nem válaszolt. A kérdésére azonban elmosolyodtam. Hisz igen, valóban bezárta. De egy ajtó nem áll az utamba. Legalábbis nem egy hagyományos ajtó. Hátra mentem ahol az imént a mufurc járt és megfogtam a kilincset. Nem korlátoztam az erőmet, ezúttal hagytam, hogy fajomhoz tartozó áldás irányítsa a kezem. A kilincset lenyomtam és egy erős mozdulattal betoltam a zár megreccsent és majdnem beestem az ajtón.*
- Azt hiszem, többet nem fogja… * Tértem vissza azzal az üveggel amiből korábban a lánynak töltött és magam is így tettem.*
- Egészségedre… * Dobtam a zsebemből újabb aprót az előzőek közé. Majd ha akarja, akkor beleteszi a kasszába valaki. Ez nem érdekelt.*

- Az... fene a fajtájukat - húztam el a szám. Bár ilyenkor éreztem úgy hogy egyik kezemmel a másikra kéne csapnom, vagyis ezúttal a számra.
- Ó, Jean-Claude? - azt hittem az előbb a nagára kérdezett rá. - Eddig egyszer találkoztam vele. Tegnap, amikor az orvoshoz vittem a farkasembert akinek átvágtam a lábát. De kirázott tőle a hideg - borzongtam meg teljesen. - Bár nem tudom melyikük a jobb. Ő vagy az orvos. Meg nyugtató, hogy közel s távol az egyetlen aki el tud látni ha valami baj van, az Dr. Akula - sóhajtottam lemondóan.
Aztán csak kikerekedett szemekkel néztem utána. Ez most komolyan, szó szerint, feltörte a szekrényt? Avagy le. Részlet kérdés.
- Öm... köszi - mondtam bizonytalanul, majd bele ittam. Azért nem kéne leitatnom magam...

*Bíztam benne, hogy találkozok majd a dokival. De aligha mehettem orvoslásra hozzá. Igen röhejesen venné ki magát. Mire odaérnék addigra már nyoma sem lenne, megmérgezni meg aligha volt kedvem magam. Annyira azért nem éreztem késztetést erre.*
- Megvágtad és utána orvoshoz vitted? Ebben hol a logika? * Kérdeztem és alig birtam visszatartani a nevetésem. Bár ebben a kifejezése sem segített.*
- Ne nézz így. Ez egy kocsma, a vendégek isznak és ki kell szolgálni Őket. A hiszti gép meg majd megnyugszik. * Vontam meg a vállam. Most komolyan mi történhetne mert kiszolgálok? S a pulthoz érő emberkének is dobtam egy sört. De igazán idegesítő volt, hogy hátra kell járkálnom…*
- Ha pedig a zár aggaszt, azt meg ha óhajtja majd kifizetem neki. De bocsi, nem tudod, hogy itt hol vannak a táncos lányok? *Kérdeztem… már táncolhatnékom volt. Nagyon bíztam benne, hogy van egy olyan része a kocsmának mely a kéjnek szolgál.*

- Hé, nekünk ugrott! Nem akartam bántani, de teljesen begőzölt! Jean-Claude azt mondta, van valami hely az erdőben amitől a farkasoknak teljesen elborul az agyuk. A srác egy mit sem sejtő túrázó volt, én meg csontig bevágtam a lábát. Zokogott mit a záporeső - mondtam kissé mentegetőzve. Igazából ahogy felötlött bennem a jelenet, ismét sajnálni kezdtem a szóban forgó illetőt. És igaz mi mást kezdhettem volna, azért volt egy kis bűntudatom.
- Oh, szóval ez egy kocsma? - néztem körbe. Jó volt pár dolog ami erre utalt, mint a székek meg a pult. De egyenlőre egy kitakarított romhalmaznak tűnt leginkább a hely.
- Táncos lányok? - kérdeztem kikerekedett szemekkel. - Valami ilyesmiről vitatkoztatok az elején is nem? De fogalmam sincs. Egyenlőre még én sem vagyok teljesen képben a helyi helyzeten.

- Hééé… csak kérdeztem. Nem az anyád vagyok, nem kell mentegetőznöd. * Próbáltam megnyugtatni, ám körbe nézve a kocsmai vendégeken. Inkább csak leültem a pult belső részére. *
- Igen. Megakartam nézni Őket és táncolni egy kicsit. Imádok táncolni… * Mosolyogtam a másikra. Bár sosem akadályozott az, hogy van-e rúd vagy nincs. Elég leleményes tudok lenni, de alig 2-3 embernek nem fogok műsört csinálni. *
- Nem tudod, hol szállhatnék meg éjszakára? * Kérdeztem váratlanul, hisz még nem is tudtam, hogy hol töltöm a nappalaim.*

Nem mondom, régen az előző életeimben volt pár vámpír akire azt mondhattam hogy jóban vagyok velük... vagyis voltam. De a legtöbbjükben ez nem tetszett. Leszúrtál valakit? Áh, nem gáz!
- Éjszakára? - néztem rá ismét kételkedve. - Mert éjszakára akár hol... de nappalra már más kérdés. Amúgy Morla szokott kiadni szobát, azon kívül a legjobb állapotban lévő még nem foglalt házban.
Mély levegőt vettem és kicsit elengedtem magam. A tartásom lazább lett, a mozdulataim... vagyis az a kevés ami most volt, nőiesebbek lettek.
- Ha megengedsz egy kérdést... - kezdtem bizonytalanabbul. - Tudom nem illik ilyet kérdezni - mosolyodtam el kissé. - De hány éves vagy? - egy vámpír már csak nem veszi zokon!

-Ez csak szőrszálhasogatás. Nekem a nappal az éjszaka és éjszaka a nappal. Szóval az én értelmezésem szerint igen, éjszakára. De ha úgy tetszik akkor nappalra. * Forgattam a szemem a javítására. Komolyan, mintha egy másik bolygón lennék. De a kérdésére elmosolyodtam.*
- Most kérdezném, mint régen, hogy mennyinek látszom, de ez még Tőlem is egy h$lye kérdés volna. Egyébként meg nem vagyok annyira őstulok. Mindössze, csak negyven éves vagyok. *Vontam meg a vállam.*
- De van egy ajánlatom. Beszállsz mellém a kocsiba, megmutatod, hogy hol találom Morlát és miután leegyeztettük, hogy megszállhatok haza viszlek. Nem foglak bántani… * Mondtam az ajánlatom után, hisz valóban így volt. meg sem fordult a fejemben, hogy bántsam. *
- Nőkből csak akkor iszom, ha már nagyon muszáj… És, mint láthatod, nem igazán vagyok az őrület szélén.* Biztosítottam, ha az előző nem volna elég.*
- Egyébként mi a neved?

- Nos ebben van valami... - bár ez sok félre értésre adhatott alapot.
- Hmmm... igen sejtettem, hogy nem lehetsz valami túl idős.
- Tegyük fel hogy hiszek neked - keztem. - A város lakott része egyenlőre még elég kicsi, nem hiszem hogy autóra lenne szükség. Sőt, sok helyen be sem fér. Bár ennek a felvetésednek azért örülök, egy beavatottat nem is túl jó ómen olyan nagyon bántani...
- Lowri vagyok - feleltem, miközben lecsúsztam a székről, kb. úgy mintha lefolytam volna róla.

- Mégis miből gondoltad? * Biggyesztettem le az ajkaimat. Nem akartam én idősebbnek látszani, csak mindössze sértette a hiúságom, az, hogy ennyire nyilvánvaló. Szavaira azonban elkerekedtek a szemeim.*
- Nem fér be? akkor majd mutatsz egy olyan utat, ahol elfér. Te sem gondolhatod komolyan, hogy itt hagyom az A4-esem. * Ingattam meg a fejem. Az kéne még, vissza jön az őstulok aztán kárt tesz benne. Na nem mintha nem vehetnék másikat de akkor is. Szerettem EZT az autót és nem pedig egy másik ugyan ilyet.*
- Az Én nevem Jess… * Mutatkoztam be és elvettem egy cetlit meg egy tollat. „ Őstulok! A zárért bocs, de vendég volt így kiszolgáltam. A pénzed ott a pulton. Ha esetleg problémád van, nem hiszem, hogy gondot okoz megtalálnod. Ha más nem a kocsim feltűnik az utcán. Egy piros Audi A4-es. Pá Jessyca” A cetlit a kasszára tettem és ott hagytam. A pult mögül kiérve Lowrira pillantottam. *
- Jössz vagy sem?

- Abból, hogy nem ismerted fel azt a... nagát. Úgy tűnt mintha még nem tudnál... mindent. Jó, lehet annyit senki sem tud - sóhajtottam.
- Hidd el, jobb hogy ha csak addig jössz az autóval ameddig tudsz. Már ha nem akarod kockáztatni hogy tönkre megy. A legtöbb út nem karbantartott, még ha elég széles is.
- Nekem ilyen problémám legalább sosem volt - nevettem el magam kislányosan. Hiszen gyalog járok. - Jó talán még pont az előző életemben igen. És egy kamion már egészen más kaliber... - talán ezét is nem vágyódtam hasonlóra mostanság. - Az egyik ilyen úton például egy hatalmas fa gyökere van keresztbe ha jól láttam.

[You must be registered and logged in to see this link.]

- Mért itt senki nem tartja rendben az utakat? Mi ez?? egy kiöregedett falu vagy mi? Normális utak még vidéken is vannak. * Pufogtam hangosan. Komolyan alig akartam elhinni, hogy nem lehet normálisan közlekedni az autómmal.*
- Vagy hogy képzelték? Bicajjal járnak majd az emberek?? Persze, a sport kell de nem ennyire… Kész röhej ez az egész hely. * Komolyan fontolóra kell vennem a maradásom. Nem hiszem, hogy itt, így tudnék élni. De beszálltam a kocsimba és hagytam, hogy mutassa az utat addig amíg tudok vele kényelmesen haladni.*

//[You must be registered and logged in to see this link.]//