by NÉV:
Jack Salazar
FELVETT NÉV, BECENÉV:
-
FAJ:
Szilfid
SZÜLETÉSI ADATOK:
1901 március 20. (111 éves); Egyesült Államok, Texas, Odessa
ROKONOK:
-
FOGLALKOZÁS:
Zsoldos, fejvadász, testőr, bérgyilkos.
ANYAGI JAVAK:
Egy Jeep, régi, de kitűnően működő. Fegyverek: egy pisztoly, egy távcsöves puska, egy kommandós tőr és egy régi katana, (ez utóbbit munkaügyben sosem használja, de a városban alkalmanként viselheti). Ezen felül van néhány ruhája, pár tucat könyve, egy gitárja, és némi megtakarítása, amit az egyik könyvben dugott el, körülbelül 15.000 dollárnak megfelelő készpénz. Mást nem hord magánál. Vagyona többi részét bankszámlákon tartja, de ez az összeg nem különösebben számottevő, talán ha 170.000 dollár összesen. Ehhez a pénzhez a városban értelemszerűen nem fér hozzá. Van egy kisebb családi háza Írország partjainál egy kis halászfaluban, ahol a többi, háromszáznál is több könyvét tartja.
EMBERI KINÉZET:
Magas, erős testalkat, számokban kifejezve körülbelül százkilencven centi és kilencvenöt kiló. Munkája révén állandó edzésben van, de inkább szálkás, inas, mint izmos. Arca karakteres, nem kimondottan jóképű, és erre nem ritkán többnapos borostával erősít rá, de egy biztos: nem tucat arcról van szó. Szeme és félhosszú haja egyaránt sötét. Ránézésre a harmincas évei elején járhat.
ÖLTÖZKÖDÉS:
Lévén, hogy a munkájában profi, ilyenkor azt hord, amit az adott feladat megkíván, az elegáns öltönytől kezdve a koszos munkásoverallon át a szakadt, büdös holmikig. Mikor nem dolgozik szeret kényelmes, jobbára fekete ruhákat hordani, amit egy hosszú, szintén fekete bőrkabáttal egészít ki, ami remekül eltakar szinte bármilyen kézifegyvert.
ÁTVÁLTOZOTT FORMA:
-
KÉPESSÉGEK:
Az alap Regenerációs képessége mellett a Levegőnyomás és a Teleportáció készségeit birtokolja.
EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT:
Egészséges
JELLEM:
Jack egy tipikusan „magának való” figura. Nincsenek erkölcsi aggályai a munkája miatt, úgy gondolja, valakinek ezt is el kell végeznie. Azért van néhány szabálya, egyfajta saját maga alkotta szabályrendszer, amihez makacsul tartja magát: például, nem lop élőtől (a halott pénzét, értéktárgyait elveszi, gondolván, hogy neki már nem kell, de soha nem öl, hogy elvehessen valamit, nem játssza ki a saját elveit.). Emellett nem öl gyereket, bár ha bérgyilkosi minőségében megbízatása nőről szól, nem zavartatja magát (egy kivétel, a terhes nő, a gyermek miatt nekik kegyelmet ad). Mindig utána néz a megbízása hátterének, és ha olyasmi derülne ki, hogy a megbízó rajta keresztül népirtáshoz, terrorcselekményhez vagy hasonlóhoz vezető események láncolatát akarja elindítani, még az sincs kizárva, hogy ellene fordul és őt öli meg. Tehát bármilyen furcsa is, erkölcsösnek mondható. És soha nem öl élvezetből. Pénzért vagy az elveiért igen, de élvezetből sosem. És persze, mivel a munkája miatt veszélyes lenne bárkihez is közel kerülnie vagy bárkiben megbíznia, tipikusan magányos farkas alkat. Legjobban akkor érzi magát, ha egy kocsmában meghúzódhat egy árnyékos sarokban, és csak figyelheti az embereket, vagy ha otthonában, egyedül olvasgathat. Mivel alig kommunikál valakivel, és ha mégis, igyekszik minél hamarabb lezárni a beszélgetést, ezért nem tűnik ki, de kimondottan művelt, olvasott férfi.
VONZÓDÁS:
heteroszexuális
SZERET:
Szereti Shakespeare műveit, esetenként akár idéz is belőlük; szereti a sört és a húsételeket; kedveli a magányt; szeret főzni és gitározni.
NEM SZERET:
Nem szereti, ha hazudnak neki vagy megpróbálják átverni, ezt esetenként az indokoltnál keményebben torolja meg; nem szereti, hogy alig tud valamit arról, ki és mi is ő valójában; taszítják az „entellektüelek”, akik csak az azért tanulnak meg valamit, hogy utána azzal lenyűgözhessenek másokat, mert szerinte a tanulás, a művelődés önmagáért való cselekedet; kimondottan utál mindenfajta halételt.
FÉLELMEI:
Fél a repüléstől, csakis nagyon indokolt esetben száll repülőre; tart tőle, hogy egyszer akaratlanul áthágja a saját szabályait; fél a haláltól, bár ezt magának sem vallja be, mindig úgy gondol magára, mint aki nem fél a haláltól, csak még rengeteg dolgot akar megtenni előtte.
TÖRTÉNET:
Ahogy az állítólagos romváros felé tartottam az erdőn át, végiggondoltam, hogy kerültem ide. Na igen, az az elrontott küldetés. Vagy, ha még korábbról akarjuk kezdeni, akkor az, hogy bérgyilkosnak álltam. De nézhetünk még messzebbre, akkor az a pillanat lehetne a kezdet, amikor szilfidként születtem ujjá De akkor már miért ne kezdjük rögtön a legelején, amikor emberi életem elkezdődött?
Texas államban születtem, Odessában, abban az évben, amikor a spanyol nátha a legtöbb áldozatát szedte. Persze ezt nem tudtam. Csak újszülött voltam. Éppen így nem volt fogalmam arról em, hogy itt lent, mifelénk, délen mennyire lenézik a feketéket. Akkor még nagyon élt az emberekben ez az észak és dél dolog, sőt, még az évszázad hatvanas éveiben is megesett, hogy egy feketét megvertek, csak mert fekete… De kit akarok én átverni? Még ma is megesik. Hiába volt Martin Luther King, hiába vannak már erre törvények, hiába nem rabszolgák már a feketék, megesik.
Feketének születtem egy államban, ahol gyűlölték, lenézték és emberszámba sem vették a feketéket. A buszon például csak hátul utazhattunk, állva, bár a buszok már csak később jöttek be. Nem igazán járhattam iskolába, mert nem nézték jó szemmel. Ha mégis a környékén mászkáltam, elkaptak és megvertek. Ha a környéken valakinek eltűnt valamije, a rendőrök egyből a feketéket vették elő. Ilyen világ volt.
Szóval amikor egy szokatlanul brutális verés után haldokoltam, és aztán megtudtam, hogy új testet teremthetek magamnak, gondolkodás nélkül fehér lettem. Fehér és felnőtt, ahogy arra sok tizennégy éves fekete kissrác vágyott.
Természetesen megbántam. Évekkel később rájöttem, amikor már felnőttként tudtam gondolkodni is, hogy voltaképpen elárultam a származásomat, a szüleimet, a családomat. De akkor már mindegy volt.
Ost0ba kölyök voltam, egy harminc éves fehér férfi testében. És kezdődött a Nagy Háború. Dicsőséget ígértek, meg azt, hogy csak pár hónapig fog tartani az egész… Önkéntesnek álltam. És a háború alatt kitapasztaltam a képességeimet. Isten voltam az emberek között. Bármit túlélhettem. El tudtam tűnni a golyó útjából. Egy legyintéssel tudtam félrelökni a felém rohamozó szuronyost… A harcmezőn senkinek nem tűntek fel ezek a dolgok. Egy csata nem rendezett. Tele van pokollal, félelemmel és azzal az érzéssel, hogy az egész világon mindenki csakis és egyedül téged akar megölni.
Mind a négy évet végigharcoltam. A testem nem öregedett. Tizenhét voltam. Ennyi évet éltem, de semmilyen más tekintetben nem vallottam ezt. Lelkem megöregedett. Megcsömörlöttem az ideológiáktól, csatáktól. Inkább elvonultam a világtól, és a zsoldomból meg a veteránnyugdíjból tengődtem. Sokáig elvoltam így. Aztán, valami hat vagy hét év után, rájöttem, hogy kezdeni is akarok magammal valamit. A baj csak az volt, hogy egyetlen dologhoz értettem: a gyilkoláshoz. De abban jó voltam. És akkor már miért ne csináljam pénzért?
Először maffiózóknak dolgoztam, mint verőember. Később bérgyilkos és testőr. Aztán jött a II. világháború, és minden felborult. Összeomlott a világ, és én elmenekültem. El a háború elől. Nem akartam többé egy arctalan sereg tagja lenni. Helyette képezni kezdtem magam. Tudtam, hogy egyszer ennek a háborúnak is vége lesz. Őszintén? Féltem. Féltem, mert az a dolog tört a világ elpusztítására, ami egyszer már megölt engem: a rasszizmus.
Azt hiszem, még akkor is nagyon gyerek voltam.
De változnak az idők, nem igaz? És én is változom. Sokat olvasok. Sokat ölök. Kell a pénz könyvekre. Valakinek ezt a munkát is el kell végeznie. Szeretek problémákat megoldani. És hogy egy jól őrzött személyt hogyan iktassunk ki, nos, ez probléma. Amit megoldok. Ugyanez a helyzet a személyi testőrséggel is, csak az még könnyebb. Mint már említettem, engem nagyon nehéz megölni.
A romváros már itt van, talán a következő kanyar után. Évek óta az első hely, ahová nem ölni megyek…
Jack Salazar
FELVETT NÉV, BECENÉV:
-
FAJ:
Szilfid
SZÜLETÉSI ADATOK:
1901 március 20. (111 éves); Egyesült Államok, Texas, Odessa
ROKONOK:
-
FOGLALKOZÁS:
Zsoldos, fejvadász, testőr, bérgyilkos.
ANYAGI JAVAK:
Egy Jeep, régi, de kitűnően működő. Fegyverek: egy pisztoly, egy távcsöves puska, egy kommandós tőr és egy régi katana, (ez utóbbit munkaügyben sosem használja, de a városban alkalmanként viselheti). Ezen felül van néhány ruhája, pár tucat könyve, egy gitárja, és némi megtakarítása, amit az egyik könyvben dugott el, körülbelül 15.000 dollárnak megfelelő készpénz. Mást nem hord magánál. Vagyona többi részét bankszámlákon tartja, de ez az összeg nem különösebben számottevő, talán ha 170.000 dollár összesen. Ehhez a pénzhez a városban értelemszerűen nem fér hozzá. Van egy kisebb családi háza Írország partjainál egy kis halászfaluban, ahol a többi, háromszáznál is több könyvét tartja.
EMBERI KINÉZET:
Magas, erős testalkat, számokban kifejezve körülbelül százkilencven centi és kilencvenöt kiló. Munkája révén állandó edzésben van, de inkább szálkás, inas, mint izmos. Arca karakteres, nem kimondottan jóképű, és erre nem ritkán többnapos borostával erősít rá, de egy biztos: nem tucat arcról van szó. Szeme és félhosszú haja egyaránt sötét. Ránézésre a harmincas évei elején járhat.
ÖLTÖZKÖDÉS:
Lévén, hogy a munkájában profi, ilyenkor azt hord, amit az adott feladat megkíván, az elegáns öltönytől kezdve a koszos munkásoverallon át a szakadt, büdös holmikig. Mikor nem dolgozik szeret kényelmes, jobbára fekete ruhákat hordani, amit egy hosszú, szintén fekete bőrkabáttal egészít ki, ami remekül eltakar szinte bármilyen kézifegyvert.
ÁTVÁLTOZOTT FORMA:
-
KÉPESSÉGEK:
Az alap Regenerációs képessége mellett a Levegőnyomás és a Teleportáció készségeit birtokolja.
EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT:
Egészséges
JELLEM:
Jack egy tipikusan „magának való” figura. Nincsenek erkölcsi aggályai a munkája miatt, úgy gondolja, valakinek ezt is el kell végeznie. Azért van néhány szabálya, egyfajta saját maga alkotta szabályrendszer, amihez makacsul tartja magát: például, nem lop élőtől (a halott pénzét, értéktárgyait elveszi, gondolván, hogy neki már nem kell, de soha nem öl, hogy elvehessen valamit, nem játssza ki a saját elveit.). Emellett nem öl gyereket, bár ha bérgyilkosi minőségében megbízatása nőről szól, nem zavartatja magát (egy kivétel, a terhes nő, a gyermek miatt nekik kegyelmet ad). Mindig utána néz a megbízása hátterének, és ha olyasmi derülne ki, hogy a megbízó rajta keresztül népirtáshoz, terrorcselekményhez vagy hasonlóhoz vezető események láncolatát akarja elindítani, még az sincs kizárva, hogy ellene fordul és őt öli meg. Tehát bármilyen furcsa is, erkölcsösnek mondható. És soha nem öl élvezetből. Pénzért vagy az elveiért igen, de élvezetből sosem. És persze, mivel a munkája miatt veszélyes lenne bárkihez is közel kerülnie vagy bárkiben megbíznia, tipikusan magányos farkas alkat. Legjobban akkor érzi magát, ha egy kocsmában meghúzódhat egy árnyékos sarokban, és csak figyelheti az embereket, vagy ha otthonában, egyedül olvasgathat. Mivel alig kommunikál valakivel, és ha mégis, igyekszik minél hamarabb lezárni a beszélgetést, ezért nem tűnik ki, de kimondottan művelt, olvasott férfi.
VONZÓDÁS:
heteroszexuális
SZERET:
Szereti Shakespeare műveit, esetenként akár idéz is belőlük; szereti a sört és a húsételeket; kedveli a magányt; szeret főzni és gitározni.
NEM SZERET:
Nem szereti, ha hazudnak neki vagy megpróbálják átverni, ezt esetenként az indokoltnál keményebben torolja meg; nem szereti, hogy alig tud valamit arról, ki és mi is ő valójában; taszítják az „entellektüelek”, akik csak az azért tanulnak meg valamit, hogy utána azzal lenyűgözhessenek másokat, mert szerinte a tanulás, a művelődés önmagáért való cselekedet; kimondottan utál mindenfajta halételt.
FÉLELMEI:
Fél a repüléstől, csakis nagyon indokolt esetben száll repülőre; tart tőle, hogy egyszer akaratlanul áthágja a saját szabályait; fél a haláltól, bár ezt magának sem vallja be, mindig úgy gondol magára, mint aki nem fél a haláltól, csak még rengeteg dolgot akar megtenni előtte.
TÖRTÉNET:
Ahogy az állítólagos romváros felé tartottam az erdőn át, végiggondoltam, hogy kerültem ide. Na igen, az az elrontott küldetés. Vagy, ha még korábbról akarjuk kezdeni, akkor az, hogy bérgyilkosnak álltam. De nézhetünk még messzebbre, akkor az a pillanat lehetne a kezdet, amikor szilfidként születtem ujjá De akkor már miért ne kezdjük rögtön a legelején, amikor emberi életem elkezdődött?
Texas államban születtem, Odessában, abban az évben, amikor a spanyol nátha a legtöbb áldozatát szedte. Persze ezt nem tudtam. Csak újszülött voltam. Éppen így nem volt fogalmam arról em, hogy itt lent, mifelénk, délen mennyire lenézik a feketéket. Akkor még nagyon élt az emberekben ez az észak és dél dolog, sőt, még az évszázad hatvanas éveiben is megesett, hogy egy feketét megvertek, csak mert fekete… De kit akarok én átverni? Még ma is megesik. Hiába volt Martin Luther King, hiába vannak már erre törvények, hiába nem rabszolgák már a feketék, megesik.
Feketének születtem egy államban, ahol gyűlölték, lenézték és emberszámba sem vették a feketéket. A buszon például csak hátul utazhattunk, állva, bár a buszok már csak később jöttek be. Nem igazán járhattam iskolába, mert nem nézték jó szemmel. Ha mégis a környékén mászkáltam, elkaptak és megvertek. Ha a környéken valakinek eltűnt valamije, a rendőrök egyből a feketéket vették elő. Ilyen világ volt.
Szóval amikor egy szokatlanul brutális verés után haldokoltam, és aztán megtudtam, hogy új testet teremthetek magamnak, gondolkodás nélkül fehér lettem. Fehér és felnőtt, ahogy arra sok tizennégy éves fekete kissrác vágyott.
Természetesen megbántam. Évekkel később rájöttem, amikor már felnőttként tudtam gondolkodni is, hogy voltaképpen elárultam a származásomat, a szüleimet, a családomat. De akkor már mindegy volt.
Ost0ba kölyök voltam, egy harminc éves fehér férfi testében. És kezdődött a Nagy Háború. Dicsőséget ígértek, meg azt, hogy csak pár hónapig fog tartani az egész… Önkéntesnek álltam. És a háború alatt kitapasztaltam a képességeimet. Isten voltam az emberek között. Bármit túlélhettem. El tudtam tűnni a golyó útjából. Egy legyintéssel tudtam félrelökni a felém rohamozó szuronyost… A harcmezőn senkinek nem tűntek fel ezek a dolgok. Egy csata nem rendezett. Tele van pokollal, félelemmel és azzal az érzéssel, hogy az egész világon mindenki csakis és egyedül téged akar megölni.
Mind a négy évet végigharcoltam. A testem nem öregedett. Tizenhét voltam. Ennyi évet éltem, de semmilyen más tekintetben nem vallottam ezt. Lelkem megöregedett. Megcsömörlöttem az ideológiáktól, csatáktól. Inkább elvonultam a világtól, és a zsoldomból meg a veteránnyugdíjból tengődtem. Sokáig elvoltam így. Aztán, valami hat vagy hét év után, rájöttem, hogy kezdeni is akarok magammal valamit. A baj csak az volt, hogy egyetlen dologhoz értettem: a gyilkoláshoz. De abban jó voltam. És akkor már miért ne csináljam pénzért?
Először maffiózóknak dolgoztam, mint verőember. Később bérgyilkos és testőr. Aztán jött a II. világháború, és minden felborult. Összeomlott a világ, és én elmenekültem. El a háború elől. Nem akartam többé egy arctalan sereg tagja lenni. Helyette képezni kezdtem magam. Tudtam, hogy egyszer ennek a háborúnak is vége lesz. Őszintén? Féltem. Féltem, mert az a dolog tört a világ elpusztítására, ami egyszer már megölt engem: a rasszizmus.
Azt hiszem, még akkor is nagyon gyerek voltam.
De változnak az idők, nem igaz? És én is változom. Sokat olvasok. Sokat ölök. Kell a pénz könyvekre. Valakinek ezt a munkát is el kell végeznie. Szeretek problémákat megoldani. És hogy egy jól őrzött személyt hogyan iktassunk ki, nos, ez probléma. Amit megoldok. Ugyanez a helyzet a személyi testőrséggel is, csak az még könnyebb. Mint már említettem, engem nagyon nehéz megölni.
A romváros már itt van, talán a következő kanyar után. Évek óta az első hely, ahová nem ölni megyek…
