Kopjafa utca 1. - Jack Salazar

Lakó:
Jack Salazar

Egyszintes ház, csapott féloldalas tetővel. A tető még láthatóan direkt áll úgy ahogy még ha van is rajta pár apró luk.
A földszint nem túl nagy, és nem túl kicsi. Egy kisebb pince tartozik a házhoz, és egy valamekkora udvar. A bejárati ajtó előtt egy egy darabban lévő ,,kopjafa" áll, a felirat már nem látszik rajta, és mohos.

A házban már megtalálható Jack pár cucca, mint például egy ágy, és egy szekrény...

Nem mondhatnám, hogy meglepett, ő sietősebbre vette a formát. És nem is igazán bántam. Az mondjuk meglepett, hogy a kocsmából hozta ki a beígért italt. De már az előbb is eldöntöttem, hogy majdnem mindegy. Viszont ez a te lakásodra menjünk ne az enyémre meg végképp jó ötlet volt. Még nincs másik tűzlelkű a városban, de nem szívesen engedtem volna be őt. Valahogy nagyon természet ellenes lett volna.
Azzal nem zavartattam magam, hogy miután beengedett körül nézzek magamnak. Igazából viszont csak azért, hogy hol tudom kényelembe helyezni magam. A többi nem nagyon érdekelt. Ebben a városban elsőre senki nem kap luxus lakást, úgyhogy ez teljsen természetes volt.

Nos, hát az ajtó olyan volt, amilyen, egy régi, korhadt szekrénymaradványt szoktam az ajtónyílás elé tolni, főleg, hogy kizárja a fényt hajnalban, mert másra nem igazán volt jó. Most nem foglalkoztam ezzel.
A legnagyobb szobában egyetlen ép berendezési tárgy volt, egy eléggé puritán, de tiszta és új ágy. Ide ültem le, és itt vontam az ölembe a nőt is. A kezébe adtam az üveget.
- Hölgyeké az elsőbbség - mondtam kedvesen.
Egyik ujjamat végighúztam a gerincén. Tetszett a bőre. Valaha az enyém is hasonló színű volt.

Nem ringattam magam álmokba. De nekidőltem a férfi oldalának és ez így jó volt. Kezdetnek. Na meg az is ahogy hozzám ért. Igazából így, emberi alakban egészen lengének volt mondható az öltözékem, és ebbe eddig bele sem gondoltam. Nem zavart.
Kacéran rásandítottam. Milyen lovagias... Mindenesetre egy határozott mozdulattal kinyitottam az üveget, és jól meghúztam. Az üveget meg visszanyújtottam neki. Nem igazán akartam ennél többet inni. Elvégre nem teljesen másnaposan alig emlékezve akartam ébredni másnap.
Átkaroltam és az én kezem is felfedezőútra indult a hátán. Aztán gondoltam egyet, és átvetettem az egyik lábam az övéin. Felvontam a szemöldökömet ahogy ránéztem, olyan, na ezzel mihez kezdesz módon. Bár valamiért úgy sejtettem, hogy nem kell félteni az ilyesmiben.

Meghúztam az üveget, majd amikor a nő szembe került velem, letettem. Gondolkodás vagy habozás nélkül megcsókoltam, nem durván, de vadul és határozottan. Kezeim végighúztam majdnem meztelen hátán, és belemarkoltam a f3nekébe. Feszes, harcoshoz illő izmai voltak, de ugyanakkor nőies idomai. Tökéletes párosítás.
A feltámadó szél megzörgette az ajtónak használt szekrényemet, de nem törődtem vele. Elvesztem a nő bőrének illatában, tapintásában, színében és ízében. Kiürült az agyam. Ezt csak ilyenkor, egy nővel a karjaimban engedhettem meg magamnak. Egyébként egy harcosnak mindig a háta mögé kell néznie...

Valószínűleg csak erre vártam. Ez már azt jelentette, hogy nem kell óvatoskodni, meg illemmel foglalkozni, hasonlók... Átkaroltam a nyakát, a hajába túrtam, és a fejénél fogva húzta magamhoz. Csak nem akartam, hogy ez a csók olyan kis rövid legyen.
Utána nagyot sóhajtottam. Mintha minden feszültség kiszállt volna belőlem. Most nem kellett mással foglalkoznom. Hagytam hogy a keze arra járjon amerre akart. Jól esett.
Újból megcsókoltam. Lehelet finoman végig simítottam a ruháin. Talán jobb lett volna, ha ő is lengébben lett volna öltözve. De ezen majd úgy is lehet segíteni.

Észrevettem a kis simítást, és féloldalasan elmosolyodtam. Egyik ujjammal ruhája mély dekoltázsát rajzoltam körbe, még épp a bőrön, követve a ruha vonalát. Aztán egy csókot is adtam neki oda, ahol az előbb az ujjam járt.
- Én leveszem ezt - fogtam meg az ingem - Ha te leveszed azt - intettem a felsője felé.
Aztán megfogtam a derekát, felfelé végighúztam a kezem az oldalán, érintve a melleit is, fel a nyakán. A hajába markoltam, és finoman hátrahúztam a fejét. Lágyan megcsókoltam a torkát. Aztán az állát, és végül a száját.

Kacéran elmosolyodtam, és a szemeibe néztem egy pillanatra. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy le kéne tepernem, úgy ahogy az utcán az előbb. Vagy legalábbis hasonlóképpen.
Talán csak azért nem tettem, mert nem volt igazán erőszakos. Persze ha az lett volna egészen másképp is folytatódhatott volna ez az egész... Lehunytam a szemeimet, ahogy hozzám ért. Hagytam hogy csókolja a bőrömet, aztán újból megcsókoltam, közben hozzásimultam egészen.
Aztán egy picit eltávolodtam tőle, hogy teljesítsem a kérését. Egészen ésszerűnek tűnt az ajánlata. A ruhám szélébe markoltam, és szép lassan húztam csak le magamról, de levettem...

Tenyeremet a hasára raktam, és ahogy ő lassan húzta le magáról a ruháját, az én ujjaim is úgy követték a teste vonalait. Aztán, mikor róla már lekerült az, amit hirtelenjében inkább a földön akartam látni, én is teljesítettem az alku rám eső részét. Nem vesződtem a gombokkal, egyszerűen csak áthúztam a fejemen az ingem, mintha póló lenne, és ledobtam a földre.
Amikor megcsókoltam, összesimult végre a bőrünk, és tudtam, éreztem, az övé épp olyan forró, mint az enyém.
A csók után kezeim is, ajkaim is elkalandoztak kicsit, hol egy-egy simítással vagy csókkal, esetleg durvább markolással illettem a nő vállait, nyakát, melleit, vagy épp a hasát, ha hátradőlt... Aztán két ujjam közé csippentettem a nő ágyékkötőjének a szélét.
- Most ez jön - mondtam rekedten.

Mély levegőt vettem majd lassan kifújtam. Élveztem minden érintését. És azért én sem féltem megérinteni. Végig simítottam a mellkasán aztán átkaroltam mikor megcsókolt. A hátán járt a kezem fel és alá. Lassan elengedtem magam és magammal húztam őt is ahogy hátradőltem.
Végig simítottam a derekán, aztán a kezén. A kezén hagytam az enyémet pár pillanatra.
- Nos... azt hiszem, magadtól is megoldod... - mosolyogtam rá - remélem - tettem hozzá, majd újból megcsókoltam. Lejjebb csúsztam kicsit, aztán újból megcsókoltam, majd a vállán folytattam.

Mély, félig nyögés, félig sóhajszerű hang tört fel a torkomból, amikor a vállamat kezdte csókolgatni. Ez a nő megérte a bunyót...
Mintha csak az engedélyére vártam volna. Mozdulataim felgyorsultak, hevesebbé váltak. És igaza lett. Megoldottam...

Később

Forró bőrünk összetapadt, és éreztem, ahogy a mellei a mellkasomnak nyomódnak. Miután vége volt, szaporán vettem a levegőt, és arra gondoltam, hogy igen, ez a nő még sokkal több bunyót és vereséget is megér...

Nos igazam lett... egyáltalán nem bántam meg, hogy itt kötöttem ki.
Én is végig csókoltam a bőrét ott ahol értem. A nyakát, az állát, a mellkasát, és persze az ajkait sem hagytam ki újból. Annyira viszont nem akartam annyira túlzásba vinni, hogy el kelljen válnunk egymástól. Így sem fogtam magam vissza igazán...

Később

Ahhoz képest, hogy csak pár ital után kötöttünk itt ki, jól esett átkarolni ez után. A mellkasának döntöttem a fejem. Csak az mi légzésünket lehetett hallani, na meg a szelet odakint néha... de az most kevésbé foglalkoztatott.

Egy pillanatra elbizonytalanodtam. Sosem tudtam igazán, mit kell ilyenkor tenni. A normális férfiak talán azt mondják ilyenkor a nőnek, hogy szeretik. De ez nevetséges lett volna. Én ilyenkor fizetni szoktam, vagy megvárni, míg a nő elalszik, és csendben lelépni. De most egyik sem volt járható út, és nem is lett volna kedvem itt hagyni őt.
Gondolatban legyintettem egyet. Kár ezen agyalni, majd lesz, ami lesz. Ha rájön, hogy ő most valami mély, romantikus kapcsolatot akar, akkor elzavarom. Ha azt mondja, kösz, majd találkozunk, az jó. Ha meg azt, hogy kösz, majd megismételjük, az még jobb.
Inkább csak némán simogattam a hátát. Ez mindig bejön.

Jól esett a simogatása, az is hogy hozzá bújhattam. Nem voltak képtelen gondolataim vele, vagy bármire kettőnkkel. Csak most amíg véget nem ér, addig ki akartam élvezni amíg tart. A mellkasát kezdtem simogatni lassan.
Nem figyeltem mennyi idő telt el. Felnéztem rá, és megcsókoltam.
- Nos... nem igazán tudom mit szokás ilyenkor mondani... - végig simítottam a haján. - Szóval ha ennyi volt, akkor talán megyek... - mondtam egy kicsit bizonytalanul. Igazából azt sem bántam volna ha még nem kell mennem még mára... A holnap már egy másik téma.

Őszinteség. Nekem ez vajon miért nem jutott eszembe? Gondolom, szakmai ártalom. De végül is egyikünk kimondta, amire mind a ketten gondoltunk, szóval nem volt nagy gond.
- Maradhatsz - mondtam - És máskor is visszajöhetsz, ha akarsz.
Ezzel tulajdonképpen össze is foglaltam mindazt, amit a kapcsolatokról tudok, illetve amit várok tőlük.
Nem volt több mondanivalóm. Gondoltam, ha kell, úgyis megérti, hogy gondolom, ha meg nem, majd megmagyarázom neki. Egyelőre csak simogattam tovább.

Nem álltam fel, bár még így is kicsit bizonytalan voltam. Én... bizonytalan... furcsa érzés volt az biztos. Igen, határozottan jó volt valaki más mellett lenni, hozzá simulni és így... lenni. Még ha valaki olyan valaki is volt az, mint Jack. Épp az volt talán az ami ilyenné tette az egészet, hogy valószínűleg mindketten ugyan arra vágytunk, és nem mellesleg Jack semmi kellemetlent nem tett irányomban.
- Nos én ezt nem tudom neked megígérni, legközelebb is meg kell kérdezned - kacsintottam rá. - A nők már csak ilyenek - néztem rá derűsen -, de azt hiszem akkor a verekedéstől eltekinthetünk - legalábbis most így gondoltam. Ki tudja mit hoz a jövő, nem igaz?

Megint rá villantottam a féloldalas mosolyomat. Megcsókoltam , és csak azután feleltem.
- Kérni fogom, ne aggódj. És talán meg sem veretem magam előtte. Esetleg bepróbálkozok majd a virággal - mondtam vigyorogva.
Megint végigsimítottam a hátán, és a kezem megpihent a derekán. Elgondolkodtam.
Jó város ez. Találtam elfoglaltságot, van egy csomó m@rha, akivel lehet bunyózni, akad nő, akit ágyba vihetek és senki sem tudja, ki is vagyok valójában. Jó ki város.

Ami eszembe jutott az, hogy hihetetlen. Egy valami amit már biztos tudtam Jackről, hogy első rangú szerető. Vicces gondolat volt ez, mivel nem szoktam szeretőt tartani. A lényeg úgy sem az volt.
- Mindig is ennyire jó nőcsábász voltál? - nevettem, és ebben a helyzetben semmi negatív dolgot nem láttam az egészben. Mindketten úgy döntöttünk, hogy enyhítünk a másik magányán és a sajátunkon is, ennyi.
Újból kicsit közelebb húzódtam hozzá, miután a keze a derekamra ért. Neki döntöttem a fejem, és a mellkasát simogattam. Ha már itt voltam nem akartam csak úgy feküdni mellette, ki tudja mikor lesz legközelebb férfi társaságom. Persze, Jack azt mondta, hogy minid elérhető, de nem feltétlenül akartam ebből rendszert csinálni.

Csak mosolyogtam, válaszul a kérdésére. Jó? Nem. Ha nő kellett, elvettem, vagy fizettem érte, mikor hogy. Nőcsábász... Ugyan.
Kezdtem azt hinni, hogy ez a nő tényleg nekem való. Mintha nem vágyna semmi többre, csak jó szexre, meg arra, hogy odabújhasson néha valakihez. Nem is csoda. Végül is, harcos, és a harcosok kemények. Én már csak tudom. De néha mindenkinek szüksége van pár lazább percre...
- Nem vagyok jó az ilyesmiben, de... Ha ez bóknak számít, eszméletlen jó vagy.

Felvontam a szemöldököm, hogy nem válaszolt a kérdésre. Igazából most érdekelt volna mi játszódik le abban a hallgatag fejében. Vajon hány nőnél fordulhatott meg, épp most melyik jutott eszébe a kérdésemre. Vagy éppen teljesen másra gondol? Biztos voltam benne, hogy valamilyen szemszögből bármelyik érdekes lett volna.
Talán most rajtam volt a hallgatás sora. Persze a próbálkozást értékeltem, de lehet én is pont azt éreztem rajta, amit ő is mondott, nem túl jó az ilyesmiben. Ez legalábbis most valahogy nagyon nem volt a helyén. Inkább felé fordultam, mind két kezemmel az arcára fogtam és megcsókoltam. Teljesen hozzásimultam, és nem akartam gondolkozni a többin.

Hát jó, ha így, hét így... Nem tudtam, a csók egyfajta köszönet volt-e, vagy inkább a hamis köszönet elkerülése, de annyira azért nem is érdekelt. Magamhoz öleltem a nőt, és meglepő módon nem éreztem idegennek a dolgot. Nyugalommal töltött el.
Odakint megint feltámadt a szél. Vajon mi lehet az emberlánnyal? Életben van még, vagy csak addig tudtuk megvédeni, míg a közelébe voltunk? Végül is, a naga nővel ment el, és az a nő tud vigyázni magára...
Megcsókoltam Donelle vállát, aztán csak feküdtem tovább, szótlanul.

Nem erre számítottam. Pár pillanatig a férfit néztem.
- Valami baj van? - kimondtam a kérdést, ami eszembe jutott, mégis olyan furán hangzott. Talán a helyzetünkhöz képest túl aggódó volt. Én mondtam valami rosszat? Vagy valamit amit nem kellett volna? El nem tudtam képzelni mi lehetett az. És amúgy is mit érdekel ez engem annyira? Ha igen, és ennyi volt, akkor annyi volt és kész.
Akárhogy is, úgy látszik egy ismeretlennel akivel talán soha többet nem leszel komplikáltabb, mint amilyennek eredetileg tűnt úgy látszik. Legalábbis józanul biztosan.

Megint megcsókoltam a vállát, ugyanott, ahol az előbb.
- Nincs semmi baj - mondtam a tőlem telhető legkedvesebb hangon - Csak elgondolkodtam.
Megint megcsókoltam a vállát, és újra, és újra... Aztán a nyakát, többször egymás után, és kezdtem úgy érezni, hogy visszatér belém az erőm. Sokkal kevésbé vadul, mint először, megcsókoltam a nőt, és ez a csók most nagyon sokáig tartott.
Ha csak egyetlen jó napom van, ha csak ez az alkalom, hogy az ágyamban tudhatom, azt szeretném maximálisan kihasználni. Persze ha ez már megvolt, és többé nem nyúlhatok hozzá, nem fogok kétségbe esni. Ott van Natalia. És ki tudja, még ki, akit érdemes lesz ebben a városban ágyba vinni... De egyelőre igyekeztem a jelenre koncentrálni.

Kételkedve néztem rá még akkor is amikor először megcsókolta a vállam. Mire a nyakamhoz ért, viszont már nem voltak kétségeim. Megtámaszkodtam mellette, és behunytam a szemeimet. Tökéletes volt... legalábbis most így éreztem, talán az egyetlen szó volt ami eszembe jutott.
Szép lassan a férfi mellkasára feküdtem és újból megcsókoltam, végig simítva a derekán. Örültem hogy maradtam, hogy maradhattam. És hogy nem sikerült mégsem beletipornom Jack férfi büszkeségébe... pedig az előbb, ha csak egy pillanatra mintha olyan sejtésem lett volna.

Kezeimet végighúztam a hátán, élvezve bőre simaságát. Aztán hirtelen kedvet kaptam egy kis durvaságra. Na persze még civilizált keretek között...
Belemarkoltam a nő s3ggébe, és finoman megharaptam a vállát, aztán legördítettem magamról, és én kerültem felülre.
Végigcsókoltam a torkát, a mellkasát, a melleit és a hasát, de nem mentem lejjebb. Inkább elindultam visszafelé. Végül az ajkainál állapodtam meg.
- Finom a bőröd - mondtam, csak, hogy mondjak valamit, bár éreztem, hogy a késztetés is, meg a tartalom is ostobaság.