Oliv - Ember

Egy kellemes tavaszi napon születtem Spanyolország egyik pici falujában. A családom több generációja él itt ebben a faluban egy több mint száz éves házban. Sajnos az épületen meglátszik, hogy nem mai darab. A családnak nincs elég vagyona, de ereje sem, hogy felújítsa a házat. Oly sok emléket őriz magában, amit nem akarnak elveszíteni.
Én voltam egyben a második és utolsó gyerek a családban. Anyum úgy döntött kettő bőven elég, de még a kora sem engedte volna, hogy újra teherbe essen. Már nálam is volt egy kis veszély, de szerencsére egészséges lettem és még a szülés közben sem voltak problémák.
Édesanyám nagyon örült annak, hogy kislány lettem. Bátyámmal mivel inkább apás volt nem tudott sokat foglalkozni miután túljutott a pelenkás és totyogós korszakon. Velem viszont minden lányos dolgot kiélvezhetett és szinte már belőle is kislány lett.
Nem is kell mondanom azt, hogy remek gyerekkorom volt. Szinte az egész falut megismertem (ami igazából nem nagy szám mert igen kevés a lakosa) és ennek köszönhetően sosem unatkoztam. Kipróbáltam mindenfélét. Például lovaglást, tehénfejést, láttam megszületni kisállatokat. Szóval olyan igazi kis parasztos életet éltem. Már csak a két copf és a szeplők hiányoztak rólam.
Mikor már elég idős voltam iskolába jártam, ahogy a többi gyerek is. Szerettem ott lenni főleg, hogy sok barátom volt, bár igaz ellenség is akadt bőven. Mindennek csúfoltak főleg a gazdagabb szülők gyerekei, de engem ez nem igen zavart, viszont a testvéremet igen. Miután egyszer az egyik nagydarab lány megvert engem bátyám otthon megtanított pár mozdulatra, amivel valamelyest meg tudtam védeni magam, így legközelebb igaz szintén sikerült megvernie, de már én is meg tudtam őt ajándékozni egy kék folttal.
Idősödve Josh egyre több mozdulatot tanított nekem. Ő elég sok balhéba belekeveredett akarattal és akaratlanul, így nagyon is jól tudta, hogy milyen is a hatékony mozgás. Idővel már senki sem mert kötözködni velem, pedig nem voltam az a harcos típus, csak már meg tudtam védeni magam és ez már nem volt izgalmas számukra, így egy másik, gyenge kislányt néztek ki maguknak.
Az érettségi után nem tanultam rögtön tovább. Még nem tudtam eldönteni, hogy mit is szeretnék lenni. Amíg ezen gondolkoztam otthon dolgoztam és segítettem a szomszédoknak. Mondhatni átéltem a gyerekkorom, csak most komolyabb munkákban is részt vehettem.
Öt év után végül csak megjött az ihlet. Egyik nap a városba kellett utaznom ahol megpillantottam egy csodálatos cukrász boltot, ahol felszolgálót kerestek. Nem is kellett több azonnal jelentkeztem a munkára. Az interjú után fel is akartak venni, de csak egy feltétellel. Ki kellett járnom egy cukrász tanfolyamot. Nos nem kellett többször mondani nekem. Azonnal jelentkeztem a legközelebbi tanfolyamra és osztályelsőként végeztem is.
Két év után odáig jutottam, hogy már saját üzletet szerettem volna nyitni, de nem ehhez hasonlót. Leginkább a csokival szerettem dolgozni, így elhatároztam, hogy nyitni fogok egy csokiboltot, de nem itthon Spanyolországban.
Még csak 12 voltam mikor sikerült kiutaznunk Lettországba egyik távoli rokonomhoz, aki most végre meghívott minket otthonába. Repülővel mentünk, amit nagyon élveztem. Hosszú volt az út, de végig az ablakon kifelé bambultam és csodáltam a felhőket, az alattunk elterülő földeket. Csodálatos élmény volt, de még jobban élveztem magát a nyaralást. Amint a városba értünk beleszerettem az ottani épületekbe és az ott töltött idő alatt a kultúrájukat is megszerettem. Akkor fogadtam meg azt, hogy majd én is itt fogok élni!
Tudom fura választás, de lehet hogy pont azért is tetszett ennyire.
Így fogtam magam és a megtakarított pénzemmel, az öreg autómmal elindultam Lettországba szerencsét próbálni.