by Név:Demetrius, Aegi
Felvett név, becenév: -
Faj: Farkasember
Születési adatok: 1985. október 8. (27); Lettország, Ogre
Rokonok:
Húga: Alexia Aegi, 24, tolvaj
Nagyapja: Calro Aegi, 78, nyugdíjas
Foglalkozás: Szobafestő-mázoló, de legutolsó munkahelyén pultos volt.
Anyagi javak: Egy fekete Kawasaki Cruiser, és 2500 lat vagyon bankszámálán, meg egy nagyobb táskányi ruha. Más nincsen amióta a háza leégett Ogre-ben.
Emberi kinézet:
Hosszú, fekete haj, kék szemek. Nyurga,szikár, de izmos test alkat. Erős kiállású, és magabiztosnak mutatja magát. Mivel nem egy body-builder alkat, sokszor megtévesztő lehet, és lebecsülhetik az erejét. Vállai arányosak, mégis a testalkata vagy öltözködése miatt kicsit kiállónak tűnhetnek.
Öltözködés: Általában fekete ruhákat hord, és elmaradhatatlan a hosszú, fűzős vastagtalpú csizma, akár csak néha néhány szegecs az övön, más kiegészítőkön vagy ruhán. Természetesen amennyire teheti. Állás interjúra valószínűleg nem így menne... Bár igazából övön kívül ritkán hord más kiegészítőket, esetleg egy nyakláncon kívül.
Átváltozott forma: Szikár, nagy darab fekete farkasember, mely a szőrzetével még nagyobbnak tűnik, és tisztelet parancsol magának. A feje hátsó részén hosszabb szőr tincsek vannak melyek rálógnak a tarkójára, épp úgy mint emberi alakjában a haja. Szemei kékesfehéren csillognak.
Képességek: -
Egészségi állapot: Egészséges
Jellem: Sokszor kötekedő jellemnek tűnhet, mivel igyekszik egy falka alfája lenni. Emellett megfontolt. Az nem igaz hogy nincsenek előítéletei, hiszen azok mindenkinek vannak, de épp úgy leáll beszélgetni bármelyik faj tagjával ha úgy hozza érdeke, vagy csak egyszerűen megbizonyosodott róla, hogy nem veszélyes, mint sajátjaival. Élt kis- és nagyvárosi életet is, a természet mégis közel áll hozzá.
Több rétű személyiség. Igyekszik egyfajta képet fenntartani magáról(, hogy megközelíthetetlen és kötekedő), azonban megeshet bizonyos személyekkel teljesen másképp viselkedik, mint másokkal. A gyereket alapvetően tiszteli, és igyekszik kijönni velük. Míg a nőkkel hajlamos afféle csábos macsóként viselkedni, ez nem zárja ki, hogy őket is tiszteli. Ezt a tiszteletet azonban el lehet játszani, sőt sokszor valakinek mutatni kell ahhoz, hogy Demetrius tiszteletét elnyerje.
Vonzódás: heteroszexuális
Szeret:
- motorozni, főleg ha szükség van rá, és már meglévő utakon
- mezítláb az erdőben, réteken, vagy más természetesen helyen járkálni
- húsos ételeket
- olykor vadászni
- karamellás csokoládét
- a nőket
Nem szeret:
- tönkre tenni természetes dolgokat, például ezért sem szeret átmotorozni út nélkül egy erdőn
- ha valaki a munkán kívül fölötte áll
- ha átverik
- ha más rongálja a megmaradt természetet
Félelmei:
- nem éri el a célját, és sosem lesz belőle alfa
- fél házi állatot tartani, mert azok rövid ideig élnek, és fél hogy túlságosan hozzájuk szokik
- valaki akiben megbízik hátba szúrja
Történet:
Tudjátok hogy megy ez. Van a kis farkaskölyök, aki amikor már eléggé nagyra cseperedik, de még mindig igazán apró kölyöknek mondható elindul ügyetlenkedni a a vadonban felfedező túrára. Aztán amikor az erdő szélére ér találkozik a vadász kutya kölyökkel...
Na jó, ez igazából a róka és a vadászkutya meséje, úgyhogy elismerem ezzel mellé fogtam. Éppen ahogy mindnyájan olykor. Ahogy én is számtalanszor, vagy talán csak elégszer.
De elismerem, valami igaz valódi még is csak volt abban a mesében amit elkezdtem. Én voltam az a kis farkas kölyök. Imádtam a teliholdnál üvölteni a többiekkel. Persze máskor is, de teliholdkor van egy különleges varázsa. Imádtam ráhozni másokra a frászt, és imádtam azt csinálni amire azt mondták nem lehet.
Amit mostanában imádok az a motorom. Néha úgy érzem az az egyetlen igazi otthonom. Az országutakat járva... hiszen egyik helyen sem volt eddig maradásom. És figyelembe véve azt, hogy nem minden falka szereti ha kihívom az alfájukat... vagy ha elcsábítom a lányaikat. Pedig őszintén? Volt amelyik falkának még druidája sem volt! Még jól is jártak volna velem. De neeem! Nekem kellett támadniuk az alfájukon és a ,,rajtuk" esett sérelmek megtorlása érdekében. Mégis milyen falka az ilyen? Jó nem kötöttem az orrukra ki vagyok, honnét jöttem, és hogy mellesleg druida is lennék, és ez után sem tettem. Ha ez kellett nekik pukkadjanak meg! Szép kis csürhe mondhatom, egy legyőzött alfával é druida nélkül...
Jó, úgy látszik nem tehetek mást be kell vallanom, még magamnak is, az utóbbi időben egy Casanova-farkas módjára éltem. Ez talán valahol szégyellni való, talán valahol nem.
Amióta a szüleim meghaltak... nos igen, ez az amire nem akartam emlékezni.
Nos mióta nem ők az alfák az ogrei falkában... nem tudtam ott maradni. Azt hiszem ők voltak az egyetlen okai annak, hogy bírtam magammal ott. Velük nem akartam kiállni. Hogy mehettem volna neki a saját apámnak azért, hogy én legyek az alfa? Ami azt illeti anyám még jól fültövön is vágott volna. Mint a kungfu mesterek a filmekben, aztán már fekszel is a földön. Ez a gondolat mosolyt csalt az arcomra, ahogy hajtottam az úton. Pedig ami igaz az igaz volt... Elvesztettem azt a kiváltságos helyzetet hogy szellemi vezetőm legyen, és legyen aki tanítson. Apám nélkül, csak azt tudhattam amit már megtanított, és azt amire magamtól jöttem rá. Igen, apám egyben druida is volt. És az egyetlen oka valószínűleg annak, hogy nem mentem neki senkinek a saját falkában. Hiszen nem volt miért...
Ami azt illeti a legutóbbi városban elég nagy zűrbe keveredtem. A legvégén a vámpírklánvezér második... ,,embere" meg akarta ölni a klán vezért. Természetesen nem egy szemtől szembeni csatában. És természetesen én voltam az aki a kereszttűzben maradt, szó szerint is. A golyók záporoztak a fejem fölött, pofonok csattantak, a berendezés több mint darabjaira hullott körülöttem... Az orgyilkos végül meghalt, néhány segítőjével együtt, és végül mindenért engem okoltak. Nos... nem mintha nem lenne ebben egy hangyányi igazság... de azért teljes egészében túlzás. Végül megúsztam ép bőrrel, ami néhány mára már hamukupacról nem mondható el.
Csak remélem azért a következő helyen több szerencsém lesz... Ott volt az a másik hely, ahol például pultoskodtam egy igazi, velőt rengető metál klubban. Néha mintha még azt éreztem volna, hogy a fülem is fáj. Jó volt ott. De aztán jött valami r#hadék átkozott, aki szerint ebben a városban nincsenek a fajtámból, úgyhogy fizessek, vagy különben... Jaj ne már! És még be sem verhettem az orrát rendesen, még félő volt hogy átváltozik aztán széttép mindenki.
Ahogy végig téptem az falu főutcán a motort dübörögtetve, valahogy úgy éreztem itt sem örülnek nekem. Mindegyikük olyan szúrósan nézett rám, mintha ölni akart volna a szemével. Pedig az ő emberi fülüknek mi volt, az enyémekhez képest.
Végig néztem a helyen ahova jöttem miután leállítottam a motort. Egy pislákoló fényt vettem észre, ami az erdőből jött aztán elhalványult és eltűnt. Ismét körbenéztem. Senki nem vette észre? Az erdő felé indultam, a motorom viszonylag halkan pöfögött... de végül elakadtam az erdőben.
Leállítottam a motort és leszálltam róla. Az első pár lépés után úgy döntöttem leveszem a csizmám. Máris jobban éreztem magam, hogy az erdő talaja volt a lábam alatt. Megmozgattam a lábujjaimat, majd tovább indultam. Valami több volt itt éreztem... Szó szerint is. A szagok a levegőben árulkodóak voltak.
Felvett név, becenév: -
Faj: Farkasember
Születési adatok: 1985. október 8. (27); Lettország, Ogre
Rokonok:
Húga: Alexia Aegi, 24, tolvaj
Nagyapja: Calro Aegi, 78, nyugdíjas
Foglalkozás: Szobafestő-mázoló, de legutolsó munkahelyén pultos volt.
Anyagi javak: Egy fekete Kawasaki Cruiser, és 2500 lat vagyon bankszámálán, meg egy nagyobb táskányi ruha. Más nincsen amióta a háza leégett Ogre-ben.
Emberi kinézet:
Hosszú, fekete haj, kék szemek. Nyurga,szikár, de izmos test alkat. Erős kiállású, és magabiztosnak mutatja magát. Mivel nem egy body-builder alkat, sokszor megtévesztő lehet, és lebecsülhetik az erejét. Vállai arányosak, mégis a testalkata vagy öltözködése miatt kicsit kiállónak tűnhetnek.
Öltözködés: Általában fekete ruhákat hord, és elmaradhatatlan a hosszú, fűzős vastagtalpú csizma, akár csak néha néhány szegecs az övön, más kiegészítőkön vagy ruhán. Természetesen amennyire teheti. Állás interjúra valószínűleg nem így menne... Bár igazából övön kívül ritkán hord más kiegészítőket, esetleg egy nyakláncon kívül.
Átváltozott forma: Szikár, nagy darab fekete farkasember, mely a szőrzetével még nagyobbnak tűnik, és tisztelet parancsol magának. A feje hátsó részén hosszabb szőr tincsek vannak melyek rálógnak a tarkójára, épp úgy mint emberi alakjában a haja. Szemei kékesfehéren csillognak.
Képességek: -
Egészségi állapot: Egészséges
Jellem: Sokszor kötekedő jellemnek tűnhet, mivel igyekszik egy falka alfája lenni. Emellett megfontolt. Az nem igaz hogy nincsenek előítéletei, hiszen azok mindenkinek vannak, de épp úgy leáll beszélgetni bármelyik faj tagjával ha úgy hozza érdeke, vagy csak egyszerűen megbizonyosodott róla, hogy nem veszélyes, mint sajátjaival. Élt kis- és nagyvárosi életet is, a természet mégis közel áll hozzá.
Több rétű személyiség. Igyekszik egyfajta képet fenntartani magáról(, hogy megközelíthetetlen és kötekedő), azonban megeshet bizonyos személyekkel teljesen másképp viselkedik, mint másokkal. A gyereket alapvetően tiszteli, és igyekszik kijönni velük. Míg a nőkkel hajlamos afféle csábos macsóként viselkedni, ez nem zárja ki, hogy őket is tiszteli. Ezt a tiszteletet azonban el lehet játszani, sőt sokszor valakinek mutatni kell ahhoz, hogy Demetrius tiszteletét elnyerje.
Vonzódás: heteroszexuális
Szeret:
- motorozni, főleg ha szükség van rá, és már meglévő utakon
- mezítláb az erdőben, réteken, vagy más természetesen helyen járkálni
- húsos ételeket
- olykor vadászni
- karamellás csokoládét
- a nőket
Nem szeret:
- tönkre tenni természetes dolgokat, például ezért sem szeret átmotorozni út nélkül egy erdőn
- ha valaki a munkán kívül fölötte áll
- ha átverik
- ha más rongálja a megmaradt természetet
Félelmei:
- nem éri el a célját, és sosem lesz belőle alfa
- fél házi állatot tartani, mert azok rövid ideig élnek, és fél hogy túlságosan hozzájuk szokik
- valaki akiben megbízik hátba szúrja
Történet:
Tudjátok hogy megy ez. Van a kis farkaskölyök, aki amikor már eléggé nagyra cseperedik, de még mindig igazán apró kölyöknek mondható elindul ügyetlenkedni a a vadonban felfedező túrára. Aztán amikor az erdő szélére ér találkozik a vadász kutya kölyökkel...
Na jó, ez igazából a róka és a vadászkutya meséje, úgyhogy elismerem ezzel mellé fogtam. Éppen ahogy mindnyájan olykor. Ahogy én is számtalanszor, vagy talán csak elégszer.
De elismerem, valami igaz valódi még is csak volt abban a mesében amit elkezdtem. Én voltam az a kis farkas kölyök. Imádtam a teliholdnál üvölteni a többiekkel. Persze máskor is, de teliholdkor van egy különleges varázsa. Imádtam ráhozni másokra a frászt, és imádtam azt csinálni amire azt mondták nem lehet.
Amit mostanában imádok az a motorom. Néha úgy érzem az az egyetlen igazi otthonom. Az országutakat járva... hiszen egyik helyen sem volt eddig maradásom. És figyelembe véve azt, hogy nem minden falka szereti ha kihívom az alfájukat... vagy ha elcsábítom a lányaikat. Pedig őszintén? Volt amelyik falkának még druidája sem volt! Még jól is jártak volna velem. De neeem! Nekem kellett támadniuk az alfájukon és a ,,rajtuk" esett sérelmek megtorlása érdekében. Mégis milyen falka az ilyen? Jó nem kötöttem az orrukra ki vagyok, honnét jöttem, és hogy mellesleg druida is lennék, és ez után sem tettem. Ha ez kellett nekik pukkadjanak meg! Szép kis csürhe mondhatom, egy legyőzött alfával é druida nélkül...
Jó, úgy látszik nem tehetek mást be kell vallanom, még magamnak is, az utóbbi időben egy Casanova-farkas módjára éltem. Ez talán valahol szégyellni való, talán valahol nem.
Amióta a szüleim meghaltak... nos igen, ez az amire nem akartam emlékezni.
Nos mióta nem ők az alfák az ogrei falkában... nem tudtam ott maradni. Azt hiszem ők voltak az egyetlen okai annak, hogy bírtam magammal ott. Velük nem akartam kiállni. Hogy mehettem volna neki a saját apámnak azért, hogy én legyek az alfa? Ami azt illeti anyám még jól fültövön is vágott volna. Mint a kungfu mesterek a filmekben, aztán már fekszel is a földön. Ez a gondolat mosolyt csalt az arcomra, ahogy hajtottam az úton. Pedig ami igaz az igaz volt... Elvesztettem azt a kiváltságos helyzetet hogy szellemi vezetőm legyen, és legyen aki tanítson. Apám nélkül, csak azt tudhattam amit már megtanított, és azt amire magamtól jöttem rá. Igen, apám egyben druida is volt. És az egyetlen oka valószínűleg annak, hogy nem mentem neki senkinek a saját falkában. Hiszen nem volt miért...
Ami azt illeti a legutóbbi városban elég nagy zűrbe keveredtem. A legvégén a vámpírklánvezér második... ,,embere" meg akarta ölni a klán vezért. Természetesen nem egy szemtől szembeni csatában. És természetesen én voltam az aki a kereszttűzben maradt, szó szerint is. A golyók záporoztak a fejem fölött, pofonok csattantak, a berendezés több mint darabjaira hullott körülöttem... Az orgyilkos végül meghalt, néhány segítőjével együtt, és végül mindenért engem okoltak. Nos... nem mintha nem lenne ebben egy hangyányi igazság... de azért teljes egészében túlzás. Végül megúsztam ép bőrrel, ami néhány mára már hamukupacról nem mondható el.
Csak remélem azért a következő helyen több szerencsém lesz... Ott volt az a másik hely, ahol például pultoskodtam egy igazi, velőt rengető metál klubban. Néha mintha még azt éreztem volna, hogy a fülem is fáj. Jó volt ott. De aztán jött valami r#hadék átkozott, aki szerint ebben a városban nincsenek a fajtámból, úgyhogy fizessek, vagy különben... Jaj ne már! És még be sem verhettem az orrát rendesen, még félő volt hogy átváltozik aztán széttép mindenki.
Ahogy végig téptem az falu főutcán a motort dübörögtetve, valahogy úgy éreztem itt sem örülnek nekem. Mindegyikük olyan szúrósan nézett rám, mintha ölni akart volna a szemével. Pedig az ő emberi fülüknek mi volt, az enyémekhez képest.
Végig néztem a helyen ahova jöttem miután leállítottam a motort. Egy pislákoló fényt vettem észre, ami az erdőből jött aztán elhalványult és eltűnt. Ismét körbenéztem. Senki nem vette észre? Az erdő felé indultam, a motorom viszonylag halkan pöfögött... de végül elakadtam az erdőben.
Leállítottam a motort és leszálltam róla. Az első pár lépés után úgy döntöttem leveszem a csizmám. Máris jobban éreztem magam, hogy az erdő talaja volt a lábam alatt. Megmozgattam a lábujjaimat, majd tovább indultam. Valami több volt itt éreztem... Szó szerint is. A szagok a levegőben árulkodóak voltak.
A hozzászólást Demetrius Aegi összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 10, 2013 5:57 am-kor.
