by Név: Nina Heilia Flerko
Felvett név, becenév: -
Faj: Farkasember
Születési adatok: 2002. december 3. (10) Szibéria, Moszkva
Rokonok: Heyla Flerko anya, jelenleg nem tud róla semmit
Gervasii Flerko apa, jelenleg nem tud róla semmit
Khorosho, kutyája
Foglalkozás: -
Anyagi javak: Piros földig érő kabát, fekete bőrszerű anyagból készült kardigán, téli sapka, barna ujj nélküli kesztyű, kék kötött pulcsi, pár helyen már szakadt farmer, sportcipő, szerencsenyaklánc.
Emberi kinézet: 143 cm magas, karcsú, kecses kislány. Gyönyörű világoskék szeme és fehéres arca komolyságot tükröz, pedig ha igazán belenézünk eme szempárba láthatjuk mily barátságos és játékos. Haja hosszú, fekete színű.
Öltözködés: Általában ugyan azokat hordja, kivéve akkor, amikor valamilyen ünnep van. Ilyenkor a legszebb ruháját veszi fel és hozzá a szerencsét hozó nyakláncát. Ez egy piros vagy bordó ruha szokott lenni. A nyaklánca arany, amelyen van egy hatalmas kagylógyöngy. Ezt mindenhova magával viszi, bárhol jár.
Átváltozott forma: Alakja és magassága megmarad, csak gyönyörű hófehér szőre lesz egész testén. Fejénél hosszabb és szürkés árnyalatú. Körme szürkésfehér, talpa világos rózsaszínű.
Képességek: –
Egészségi állapot: egészséges
Jellem: Komolynak tűnő, viszont nagyon aranyos és kedves lány. Barátságos, csak szeret beszélgetni, ezért nem lehet sokáig kibírni mellette. Szófogadó és betartja azt amit mond. Tud nyugodt és csöndes is lenni. Nagyon okos és életképes. Türelmes és kitartó is. Nem szereti, hogy ha kiabálnak vele, és sürgetik, de nem szeret összeveszni az emberekkel. Alapelve: csak akkor barát egy barát, ha a szemedbe mondja az igazságot.
Vonzódás: heteroszexuális
Szeret:
x Átváltozva szaladgálni az erdőben.
x Fára mászni.
x Plüssállatokat.
x Kutyájával játszadozni.
x Természetet.
Nem szeret:
x Túlságosan komoly emberekkel barátkozni.
x Természetutálatot és annak szennyezését.
x Erőszakot, manipulálást.
x Lustálkodni
Félelmei:
x Soha nem lesz egy barátja sem.
x Újra elveszteni mindenét.
x Magára haragítani egy alfát.
Történet:
A nevem Nina Heilia Flerko, de inkább a Ninát szoktam használni.
Az én múltam semmivel sem különösebb, mint itt bárki másnak. Kivéve azt, hogy én Szibériából jöttem, de akkor is ugyan úgy átlagos kis családom, átlagos kis lakásunk és átlagos kis életem volt. Éppen ezért is van az, hogy nincs annyi, amit mondhatnék. De ha nagyon akarjátok, akkor elmesélem azt, ami idáig történt velem. Viszont figyelmeztetlek, hogy eléggé uncsi lesz.
Kezdjük mondjuk négy éves koromtól. Csak egyetlen egy barátom volt. De nem azért mert én nem próbálkoztam, hanem mert az oroszok elég bunkók és ezért nem jöttem ki senkivel. Pedig én nagyon barátságos vagyok. Mondjuk lehet, hogy pont ezért.
Hat éves koromban a szüleim vígaszdíjként vettek nekem egy aranyos kis golden retrievert, el is neveztem Khoroshonak. Nagyon szerettem, egész nap csak tanítgattam, és játszadoztam vele.
Utána kezdtem el járni a suliba. Szerencsére a legjobb barátom is velem tartott. Én voltam az osztályelső, ezért az iskolában se voltak barátaim.Mindig csak strébernek hívtak, de nem bántam, legalább így még beszéltek hozzám, nem mint az oviban. Aztán jött egy fiú, aki nagyon kedves volt velem. Nagyon kedveltem a srácot. Már majdnem sikerült közelebb fűznöm vele a kapcsolatom, amikor jöttek a szüleim hogy költözünk.
Ekkor összetört bennem egy világ. Ott kellett hagynom a legjobb barátaimat, a sulimat, s nagyrészt az egész életemet.Csak az én drága kutyuskám maradt meg nekem.
Ekkor költöztünk ide, Vilksbe, ami szerintem nem egy vidám falu. De nem lehet tudni, hisz csak nem rég érkeztem.
Ámde miután idejöttünk, a szüleimnek el kellett utazniuk, már nem is tudom hova.
Én nem mehettem, ezért el kelett volna mennem a nagyimhoz, de ez csak az utolsó nap jutott az eszembe, s már akkor is későn.
Lekéstem az utolsó vonatot, amivel el tudtam volna menni, így hát elindultam haza. Viszont mire odaértem, már a bérlőink beköltöztek és nekem már ott nem maradt hely.
Így hát nem volt más választásom, összeszedtem a cuccaim és az én hűséges cimborámmal, Khoroshoval, elmentünk a közeli erdőbe.
Hát ennyi is lett volna az én történetem egyelőre
Felvett név, becenév: -
Faj: Farkasember
Születési adatok: 2002. december 3. (10) Szibéria, Moszkva
Rokonok: Heyla Flerko anya, jelenleg nem tud róla semmit
Gervasii Flerko apa, jelenleg nem tud róla semmit
Khorosho, kutyája
Foglalkozás: -
Anyagi javak: Piros földig érő kabát, fekete bőrszerű anyagból készült kardigán, téli sapka, barna ujj nélküli kesztyű, kék kötött pulcsi, pár helyen már szakadt farmer, sportcipő, szerencsenyaklánc.
Emberi kinézet: 143 cm magas, karcsú, kecses kislány. Gyönyörű világoskék szeme és fehéres arca komolyságot tükröz, pedig ha igazán belenézünk eme szempárba láthatjuk mily barátságos és játékos. Haja hosszú, fekete színű.
Öltözködés: Általában ugyan azokat hordja, kivéve akkor, amikor valamilyen ünnep van. Ilyenkor a legszebb ruháját veszi fel és hozzá a szerencsét hozó nyakláncát. Ez egy piros vagy bordó ruha szokott lenni. A nyaklánca arany, amelyen van egy hatalmas kagylógyöngy. Ezt mindenhova magával viszi, bárhol jár.
Átváltozott forma: Alakja és magassága megmarad, csak gyönyörű hófehér szőre lesz egész testén. Fejénél hosszabb és szürkés árnyalatú. Körme szürkésfehér, talpa világos rózsaszínű.
Képességek: –
Egészségi állapot: egészséges
Jellem: Komolynak tűnő, viszont nagyon aranyos és kedves lány. Barátságos, csak szeret beszélgetni, ezért nem lehet sokáig kibírni mellette. Szófogadó és betartja azt amit mond. Tud nyugodt és csöndes is lenni. Nagyon okos és életképes. Türelmes és kitartó is. Nem szereti, hogy ha kiabálnak vele, és sürgetik, de nem szeret összeveszni az emberekkel. Alapelve: csak akkor barát egy barát, ha a szemedbe mondja az igazságot.
Vonzódás: heteroszexuális
Szeret:
x Átváltozva szaladgálni az erdőben.
x Fára mászni.
x Plüssállatokat.
x Kutyájával játszadozni.
x Természetet.
Nem szeret:
x Túlságosan komoly emberekkel barátkozni.
x Természetutálatot és annak szennyezését.
x Erőszakot, manipulálást.
x Lustálkodni
Félelmei:
x Soha nem lesz egy barátja sem.
x Újra elveszteni mindenét.
x Magára haragítani egy alfát.
Történet:
A nevem Nina Heilia Flerko, de inkább a Ninát szoktam használni.
Az én múltam semmivel sem különösebb, mint itt bárki másnak. Kivéve azt, hogy én Szibériából jöttem, de akkor is ugyan úgy átlagos kis családom, átlagos kis lakásunk és átlagos kis életem volt. Éppen ezért is van az, hogy nincs annyi, amit mondhatnék. De ha nagyon akarjátok, akkor elmesélem azt, ami idáig történt velem. Viszont figyelmeztetlek, hogy eléggé uncsi lesz.
Kezdjük mondjuk négy éves koromtól. Csak egyetlen egy barátom volt. De nem azért mert én nem próbálkoztam, hanem mert az oroszok elég bunkók és ezért nem jöttem ki senkivel. Pedig én nagyon barátságos vagyok. Mondjuk lehet, hogy pont ezért.
Hat éves koromban a szüleim vígaszdíjként vettek nekem egy aranyos kis golden retrievert, el is neveztem Khoroshonak. Nagyon szerettem, egész nap csak tanítgattam, és játszadoztam vele.
Utána kezdtem el járni a suliba. Szerencsére a legjobb barátom is velem tartott. Én voltam az osztályelső, ezért az iskolában se voltak barátaim.Mindig csak strébernek hívtak, de nem bántam, legalább így még beszéltek hozzám, nem mint az oviban. Aztán jött egy fiú, aki nagyon kedves volt velem. Nagyon kedveltem a srácot. Már majdnem sikerült közelebb fűznöm vele a kapcsolatom, amikor jöttek a szüleim hogy költözünk.
Ekkor összetört bennem egy világ. Ott kellett hagynom a legjobb barátaimat, a sulimat, s nagyrészt az egész életemet.Csak az én drága kutyuskám maradt meg nekem.
Ekkor költöztünk ide, Vilksbe, ami szerintem nem egy vidám falu. De nem lehet tudni, hisz csak nem rég érkeztem.
Ámde miután idejöttünk, a szüleimnek el kellett utazniuk, már nem is tudom hova.
Én nem mehettem, ezért el kelett volna mennem a nagyimhoz, de ez csak az utolsó nap jutott az eszembe, s már akkor is későn.
Lekéstem az utolsó vonatot, amivel el tudtam volna menni, így hát elindultam haza. Viszont mire odaértem, már a bérlőink beköltöztek és nekem már ott nem maradt hely.
Így hát nem volt más választásom, összeszedtem a cuccaim és az én hűséges cimborámmal, Khoroshoval, elmentünk a közeli erdőbe.
Hát ennyi is lett volna az én történetem egyelőre
