Szoborpark

Nagyméretű parkos terület. Gondozatlan, a természet teljes uralma alatt áll. Kialakítása lépcsőzetes, rengeteg mohos sziklalépcső kanyarog benne fel-le. A sövény, bokrok elgazosodtak, a füves terep vadvirágos. A fák erősek, nagyra nőttek, mégis, látszatra göcsörtösek, betegesnek hatóak. Törzsüket belepték a különféle gombafajok, melyek gazdagon megtalálhatóak a parkban mindenfelé. Egyik végében egy tó díszeleg, közepén kisméretű, a fáktól sötét és beláthatatlan szigettel. A vízhez közeledve egyre több széttört, megrongált, felborult, vagy éppen ép szoborral találkozhatunk. A tavacska szélén rengeteg szobortörmelék pihen, minek következtében egészen különleges hatást kelt a hely.

Nem tudom mennyire jó döntés, hogy egyedül kószálok a városban, de már untam magam a házban. Oké már elkezdtem kicsit felújítani, de most egy kis pihi nagyon is jól jön, nah meg legalább megismerem ezt a "várost".
Végül az utam során egy parkba érek. Úgy tűnik már elég rég gondozták. Bár így is jól néz ki, legalább vadregényesebb. Ahogy tovább sétálok egy tavacskát is megpillantok a sok rom között. Biztosan sok bulit szerveztek itt a fiatalok. Bár akkor is lehetne vigyázni ezekre a művekre.
Mindenesetre az egyik eldöntött tartóoszlopra leteszem a popsim és úgy figyelem a messzi kis szigetet. Milyen jó lehetne ott lakni. Nem kellene félni ezektől a a lényektől akik legszívesebben lefejezve látnának.

Városfelfedezés közben akadtam erre a parkszerűségre. Szélkiáltó felettem körözött, mintha nem is sólyom, hanem keselyű volna. Bár ha az ember fia felett keselyűk köröznek, az már régen rossz...
Nem túl távol egy kis tavacskától vagy mitől feltűnően csinos nőt vettem észre. Közelebb érve tudatosult bennem, hogy ez a nő egy ember.
Ha ez a város olyan, mint Ameli mondta, tele vámpírokkal, akkor nagy bajban van!
Odamentem hozzá, és csendben megszólaltam.
- Kérlek, ne ijedj meg. Az én nevem Kaspars, és azt hiszem, rossz helyen jársz. Ez a város nagyon veszélyes rád nézve. El kéne menned, amilyen gyorsan csak tudsz.

A magányomat egy idegen, de kedves hang zavarta meg. Fejemmel hátra pillantottam, hogy láthassam őt. Milyen kedves, hogy szól, nem úgy mint az a lány és Morla.
-Köszönöm a figyelmeztetést, de már késő. Már találkoztam a farkasokkal.-De Nataliának köszönhetően túléltem a találkozást.
-Amúgy Olivia!-Felálltam, majd odasétáltam hozzá és kezemet felé nyújtottam.
-Mellesleg honnan tudja, hogy én ember vagyok? Mármint lehetnék farkas is, hiszen semmi sem különbözetet meg kívülről tőlük.-Lehet, hogy nem ez a legjobb bemutatkozás, de ez tényleg érdekes téma.
-Önre is rámondanám, hogy ember, de ha Ön is itt van és nem megy el a városból akkor gondolom Őn is egy fura lény...Már bocsánat a fogalmazásért.-

Meglepetten néztem a lányra. Milyen bátor... Amikor én megtudtam, hogy itt vámpírok is vannak, majdnem hanyatt-homlok menekültem el.
Megráztam a nő kezét. Fiatal volt, ránézésre még a húszas éveinek közepe előtt. ÉS hát mi tagadás, gyönyörű.
- Nagyon örülök, Olivia. Ami azt illeti... Nem, valóban nem vagyok ember. Griff vagyok, vagyis... Voltaképpen alakváltó. Szóval volt szerencséje a farkasokhoz. Én tegnap két vámpírt láttam vendégül, és az egyikük kis híján a véremet vette. Egészen biztos benne, hogy itt akar maradni? Meg ne sértődjön, de... Nem embernek való hely ez.

-Griff? Az meg milyen? Még sosem hallottam a griffekről!-Na azt hittem már minden lénnyel találkoztam, de ezek szerint még van egy két meglepetése ennek a városnak.
-Nem sértődöm meg. Amúgy meg nem tudok elmenni. Elvették a kocsim ami még mindig nincs meg és idegenekkel meg nem szívesen utazom. Egyedül meg azt sem tudom merre kell mennem. Nah meg már van egy két ismerősöm, akiktől úgy tűnik félnek a többiek. De köszönöm, hogy aggódik értem. Ez jól esik nagyon, főleg miután meg akartak ölni engem.-Elmosolyodom, majd kérdő tekintettel pillantok rá.
-És mondja maga mit keres itt? Ha ennyire nem ajánlja nekem ezt a helyet akkor gondolom Ön sem szereti!-

Szélkiáltó leszállt a vállamra. A legtöbb ruhámat vállban egy vastag bőrlappal erősítettem meg, hogy a sólyom karmai ne sértsék fel folyton a bőrömet. Kellemetlen érzés.
- A griff egy mondabeli lény. Félig nagymacska, félig ragadozó madár. Egyesek szerint gyönyörű látvány - mondtam szerényen.
Megsimogattam Szélkiáltó fejét.
- Mutatványos vagyok. Csak valahogy ide vetődtem. De rám nem annyira veszélyes ez a hely.

Nem kicsit lepődöm meg mikor a sólyom a vállára repül. Szép egy madár az egyszer biztos. Bár a férfit elnézve ezen nincs mi meglepő legyen. Illik hozzá ez a madár, ha lehet ilyet mondani.
-Madár és macska keverék? Ez érdekesen hangzik! De meg ne mutassa!-Mielőtt félreértené és mint Natalia ő is átváltozik itt nekem. Nem egyenlőre jó így.
-Biztos szép lehet ez a griff alak. De majd inkább legközelebb néznélek meg, ha nem baj.-Kiszélesedik mosolyom, majd a sólyomra pillantok.
-És ő benne kit tisztelhetek meg?-Rendes fazonnak tűnik ez a fickó. Legalább még egy ismerőst szereztem magamnak. Remek!
-Van esetleg kedve sétálni, ha már így összehozott minket a sors?-

Amúgy sem akartam átváltozni, szóval örültem is, hogy nem kért meg rá.
- Majd máskor - mondtam elgondolkodva - Ő itt Szélkiáltó. Barát.
Körülnéztem a parkban. Szép helynek tűnt, bár ezek a beteges fák...
- Ki tudna nemet mondani egy ilyen szép nőnek? - kérdeztem kedves mosollyal.
Elindultam. Menet közben néha Olivia profiljára pillantottam. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne, ha griff lenne.
- És maga hogy keveredett ide? Gondolom, nem önszántából jött...

-Szélkiáltó? Érdekes egy név, de jó, nagyon!-A bók hallatán kiszélesedik mosolyom. Kedves tőle nagyon.
-Köszönöm szépen!-Azzal el is indulok az egyik irányba. Jó valaki olyannal beszélni, aki nem akar legyilkolni, vagy nem néz le mert csak ember vagy. Oké ott van Natalia és Morla is, de ő velük más.
-Nos idetévedtem, szó szerint. Rokonomhoz indultam és eltévedtem. Ebbe a városba kötöttem ki. Morla befogadott az éjszakára és másnap már a farkasok meg akartak ölni nekem és ellopták a kocsim.-Mesélem el neki röviden az eseményeket.
-De azóta nincs baj, Már házat is találtam, azt kezdtem el felújítani.

Tetszett nekem ez a lány. Talpraesett volt és nem ijedt meg egykönnyen. Ezek fontos tulajdonságok. Főleg, ha valaki emberként akar a vámpírok meg farkasok közt helytállni...
- Feltételezem, hogy foglyul ejtették, nem igaz? Olyan, mintha a város foglya lenne... Vagy kíváncsiságból marad itt? Mert azt nem tagadom, hogy bármilyen veszélyes is, azért itt valóban csodákat láthat.
Egy kis facsoport vetett árnyékot az útra. Amíg árnyékok vannak, addig nem kell félni. Addig a vámpírok a kis vackukon pihennek... De előre tartottam az újabb éjszakától.

-Nos ebben van valami igazság. Tényleg jobban örülnék annak, ha nem itt kellene laknom, de mind e mellett közben valóban érdekes egy hely, nah meg talán itt is majd normális életem lehet, már amennyire ezt a várost normálisnak lehet nevezni. Végül is nem mindennap kap az ember egy ingyen házat. Oké van mit rajta újítani, de egy albérlet sokkal drágább. Nah meg már találkoztam egy két rendes személlyel és mellettük nem is félek!-Igen nagyon is bízom Natalia tudásában és barátságában. Ha baj lenne rá biztosan számíthatnék, meg Morlára is, bár talán ő már túl idős ahhoz.
-Én Ön? A kíváncsisága győzőt, vagy csak rejtőzködni akar ahogy a többiek is?-

- Én csak ide vetődtem. Nem tudtam, miféle hely ez. Aztán az első két látogatóm, amint betetettem a lában egy üres házba, két vámpír volt. És az egyik munkát ajánlott, szóval itt ragadtam. De nem bánom - mondtam, és vetettem egy féloldalas pillantást a lányra - Nagyon jó társaságra akadtam.
Persze igazából bántam egy kicsit, és közel sem voltam biztos benne, hogy maradni is akarok, de úgy határoztam, majd az idő dönt helyettem.
- De ki az a Morla? Már sokadjára említi, de én még nem ismerem az ittenieket. Gondolom, valami központi figura lehet...

-Nos ez remek hír! Bár szerencsére vagy sem nem tudom...még nem találkoztam vámpírokkal. Mesélne nekem egy kicsit róluk, meg a griffekről? Csak hogy tudjam mégis mire számítsak, ha már itt maradok.-Jó lenne megismerni az összes fajt, legalább később nem érne több meglepetés és tudnám, hogy kitől mire számítsak.
-Morla egy idős nő sok sok macskával. Öhm mondta, hogy ő mi, de már nem emlékszem. Rendes egy asszony, csak kicsit bolond!-Az utolsó szót suttogva és széles mosollyal arcomon mondom.
-De nagyon kedves egy asszony. Ő rá lehet számítani!-Vagy legalább is velem nagyon rendes, a többiekkel nem tudom, hogy hogyan viselkedik, de fura lenne őt "gonosznak" látni.

Először hallgatással válaszoltam a kérdésére, de csak azért, hogy összeszedjem a gondolataimat. Szélkiáltó a vállamon pihent, de megláthatott egy egeret, vagy ilyesmit, amire én nem figyeltem fel, mert nagyot lökve a vállamon elröppent.
- Nos - kezdtem - A griffekről nem nagyon lehet mit mesélni. Jobban látunk, mint az emberek, tovább élünk, és át tudunk változni. Mondhatnám akár azt is, hogy egyes más fajokhoz képest nem nagy szám... De azért elég klassz - vigyorodtam el.
Aztán megint elgondolkodtam kicsit.
- A vámpírokról nem tudok olyan sok mindent. Nappal nem látni őket, szóval az a legenda, hogy nem bírják a napot, igaz lehet. Viszont nincs szükségük hívásra, bármikor, bárkinek a házába beléphetnek. Amennyire én tudom, a kereszt meg a fokhagyma nem igazán hat rájuk, viszont tényleg vérrel táplálkoznak, és tényleg halhatatlanok. Vagy legalábbis nagyon-nagyon nehéz megölni őket.
A budapesti vámpír jutott eszembe. Ő sem volt épp halhatatlan...
- Ha rám hallgat, elkerüli őket. Nem mindegyik veszélyes, de nehéz különbséget tenni.

-Ezek szerint Ön szeret Griff lenni! Ez jó dolog, vagyis gondolom, hogy jó!-Én mondjuk jól vagyok így sima emberként. Nem hiányzik semmilyen plusz erő vagy bármi ilyesmi. Igaz lehet, hogy akkor könnyebb lenne az itteni élet, de egyenlőre nem panaszkodom.
-Szóval a vámpírok éjszakai lények és jobb félni tőlük. Bár az a baj, hogy én nem tudom megkülönböztetni őket. Önről sem tudnám elmondani, hogy más lenne, mint én.-Bár ki tudja lehet, hogy van valami megkülönböztető jel, csak tudni kell mit nézzen az ember.
-Mellesleg hogy lett Griff? Gondolom ennek is megvan a módja.-

Megint a lányra mosolyogtam.
- Nem nehéz. Ha valakit csak éjszaka lát, és az illető sápadt, hosszú, hegyes szemfogai vannak, és a vérét akarja venni, akkor jó esély van rá, hogy vámpír.
Nem tudtam, a vámpíroknál állandó-e a szemfog, vagy valami alakváltás eredménye, de gondoltam, jobb félni, mint megijedni. Vagyis jobb, ha Olivia fél a vámpíroktól, mintha barátkozni kezd velük...
- Igen, szeretek griff lenni. És griffé nem lehet válni, ez nem olyan, mint vámpírnak lenni. Griffnek születni kell.

-Erre végül is én is rájöhettem volna.-Bár a sápadt bőr azért sokat segít. Gondolom olyanok lehetne, mint a hullák...Nah de remélem semmi kapcsolatom nem lesz velük, vagy ha mégis csak a normálisakkal.
-Oh értem! Akkor ez ilyen különleges dolog. De akkor hogy lett az emberből Griff? Összefeküdt egy nő egy griffel és megszületett a kettő keveréke?-Elnevetem magam, majd komolyabb arcot vágok.
-Ne haragudjon! De amúgy tényleg érdekel, hogy hogy lett a griff, mert valahogy el kellett indulnia.-

A lány kérdése zavarba ejtett. Tényleg, vajon hogyan?
- Ezt nem tudnám megmondani... Meglehetősen régi faj vagyunk, szóval a középkori grifflegendák szerintem már alakváltókról szólnak. De amúgy... Nem tudnám megmondani. Lehet, hogy ugyanúgy ősidők óta itt vagyunk, mint az emberek, de az is lehet, hogy úgy esett a dolog, ahogy maga... ó, hogyaza... Nem tegeződhetnénk? Szóval, lehet, hogy úgy esett, ahogy te mondtad.
Bár maga a gondolat valóban zavarba ejtő volt, de attól még... Sosem lehet tudni, ugye.
- A vámpírokkal pedig óvatosan.

-De nyugodtan tegeződjünk ezen én is gondolkoztam, csak nem tudtam, hogy te hogy reagálnál rá.-Ilyenkor mindig bajban szoktam lenni, de majd legközelebb bátrabb leszek ezzel a kérdéssel.
-Aztán kiderül, hogy teljesen máshogy fejlődtek ki mint az emberek. Ez érdekes téma lehetne, csak gondolom nincs sok irodalom róluk.-Közben ha jól figyelem szinte már körbe is jártuk a tavat.
-Jól elbeszélgettük az időt. No nem mintha nem élvezném!-Még szívesen beszélek vele, de lehet, hogy már inkább leülnék valahová. Sajnos túl sok pub vagy ehhez hasonló hely nincs ebben a városban. A kocsmába meg lehet, hogy nem kéne bemennem.

Közben kis útbaigazítással sikerült megtalálnom a házat ahova Natalia fészkelte be magát. Ildomosnak láttam felöltözni... de nem találtam ,,otthon". Talán szerencsémre. Ezen nem tudtam nem mosolyogni. Azért hagytam neki egy üzenetet, hogy itt vagyok, meg hogy elhagytam a mobilom, ilyenek.
Úgyhogy itt már teljes menetfelszerelésben lejtettem. Azaz ruhában. A fűzőm meg ugye előtte is megvolt.
- Ó odanézzenek! Emberek! - Jó az egyikük nem volt ember, de nem is az volt a lényeg. - Már kezdtem azt hinni, hogy senkit nem találok! - Na jó, az az előbbi vámpírka igazán kedves társaság volt, de hát.. ő most nem volt itt...
Végig néztem mindkét delikvensen. Próbáltam nem túl feltűnően, de hát én már csak én vagyok. És igazából mindkettőjüknek meg volt a maga varázsa... ha fogalmazhatok így.
- Amúgy csillagos jó reggelt, vagy éppen napfényes jó éjszakát kívánok! Essetleg baj ha csatlakozom az előbbi csevejhez? - pillantottam az egyikükről a másikukra.

Felkuncogtam.
- Sok? Csak amennyi a mesékben található, és az édeskevés... De ez nem véletlen. Szeretünk elbújni. Jobb ez így nekünk. Az emberek... Ne haragudj, nem akarok általánosítani... Szóval érted. Jobb ez így.
Indítványára, hogy üljünk le, bólintottam. Miért is ne? Helyet foglaltunk két nagyobbacska szobordarabon, amikor megéreztem valaki közeledését. Nem vámpír volt az illető, hanem naga... Vagyis...
- Üdv! Engem nem zavarsz, ha a hölgyet sem...
Az idegen enyhén szólva extravagáns volt. Én sem öltözködtem épp szokványosan, és a sólyom is növelte külsőm bizarrságát, de ez... Ez már durva volt.

-Az kár! Pedig szerintem jó lenne tudni. No de akkor ezt hanyagoljuk is!-Végre már sokkal jobban érzem magam itt. Oké Natalia mellett sem rossz, de abban a házban egyedül lenni az valami borzalmas.
-És amúgy értem! Az emberi faj az valami borzalom! Vagyis sajnos nagyon sok rossz dolog van bennünk, amire nem vagyok büszke.-Idő közben én is leülök a közelében, majd meglepődöm az érkezőn.
-Oh szép estét! Öhm engem sem zavar nyugodtan csatlakozzon!-Valamitől olyan ismerős ez a figura, de nem tudom, hogy miért. Közelebb hajolok Kasparashoz, majd a fülébe suttogok.
-Akkor ő most vámpír?-A fehér bőrből ítélve erre tudok gondolni.

Még mindig az egyikről a másikra pillantottam, majd összevontam a szemöldököm.
- Nahát... Társaságban nem illik sutyorogni! - néztem a nőre, de igazából nem tudtam sokáig komolyan és megrovóan nézni, az arcomra hamar kiült újra a derű.
Aztán gondoltam mint utoljára érkező, illene nekem előbb bemutatkoznom.
- No ennek igazán örülök - sajnos társaság nélkül általában nehezen tudok meglenni sokáig. - Kevin vagyok - nyújtottam először a kezemet a hölgy felé. Persze a jóvágású griffünket sem akartam kihagyni utána.
- Helyre kis háziállat - jegyeztem meg a madárra nézve. Az egyik madár, másik griff! De szóval láttam én már extrémebbeket is.

Nem tudtam türtőztetni magam, felnevettem.
- Nem! Dehogy... Ő naga. Egy másik alakváltó-féle... Csak ő kígyóvá alakul.
Bár értettem azt is, miért gondolta ezt Olivia. A férfi eléggé gót volt, vagy hogy is mondják... Szóval éppen elment volna vámpírnak is. Már ha a vámpírok alatt az emberek elképzeléseit vesszük a vámpírokról...
Kezet ráztam Kevinnel.
- Üdv! A nevem Kaspars. Mi szél hozott?
Szélkiáltó megint elunta magát, és felröppent. Nyughatatlan lélek...