Túlvilág útja 5. - Nina Flerko

Lakók: Nina Flerko és kutyája

Kívülről romos, egy emeletes ház, omló vakolattal és lepusztult kerttel.

Hármasban sétáltunk végig az erdőn, egyenesen a mi erdőbe vesző utcánkig. Szerettem ezt a helyet, tökéletes volt a számunkra, egyenesen a vadonba vitt ki a városból. Koroshonak is látványosan tetszett a hangulatos kis út, melyet kétoldalt a romos épületek mellett számomra ismeretlen fák szegélyeztek. Elbóklásztunk a házunkig, megmutattam Ninának az alfa házát, majd mellette az én romhalmazom is. Felvilágosítottam szűkszavúan attól, hogy nagyjából csak Petrnél található áram az utcában. Aztán mivel nem volt otthon még senki, továbbmentünk az út mentén.

Az erdőből egy út egyenesen a kicsi városkába vezetett. Tetszett. Megvolt a maga hangulata. Khorosho élvezte ezt az újdonságot. Erdő vett körül minket ez nagyon jó volt, ám a házak nem voltak túl szépek. Elvitt az alfa házához, és úgy vettem észre, hogy neki van a legjobb háza. Megmutatta a saját kis romhalmazát is. Tovább mentünk, és akkor vettem észre azt. Lehet, hogy hulladozott a vakolata, és a kert sem volt mennyország, de megláttam benne valamit, amit a többiben nem.
- Az kell nekem - mondtam Alanának felhangon. Odasiettem hogy közelebbről is megnézzem. Gyönyörű volt... legalábbis én annak láttam. Sok ideig csodáltam mielőtt megszólaltam.
- Megnézhetem belülről is? - érdeklődtem kíváncsian.

Megálltam, mikor rábökött egy épületre és ezzel kiválasztotta a lakhelyét. Nem igazán számoltam ezzel a lehetőséggel, igaz, eddig bele sem gondoltam hol szállásolnánk el a gyereket. De most ez így talán kapóra is jött. Viszonylag közel volt hozzánk, de épp kellő távolságban ahhoz, hogy úgymond a személyes szabadsága is biztosított legyen. Nekünk is.
- Akkor a tied - feleltem neki. - Persze, nézz csak körül nyugodtan. Én itt megvárlak.

- Szuper - mondtam izgatottan. Volt egy kis kerítés ami már bomladozott de ki lehet még javítani. A kertkapu már alig állt a helyén. Amikor beléptem a kertbe, jobbra pár üres vázát és növénytartó polcokat, balra egy régi napozóágyat láttam. Bementem a házba. Az ajtóból nézelődtem eleinte. Balra a falnál konyhapultok, előttem egy asztal néhány székkel, (nem volt meg a hozzá tartozó összes) és jobbra egy fotel volt. Csak ekkor vetem észre az asztal mögött lévő lépcsőt, így hát odamentem. Hiányzott pár lépcsőfoka, de megbirkóztam vele, hogy feljussak. Az emeleten csak egy tükrös szekrény, és az egyik ablakában volt egy kis már majdnem elhervadt növény. Gondoltam talán még fel tudnám támasztani. Nagyon tetszett nekem ez a ház. Végül miután mindent alaposan megnéztem kijöttem, vissza Alanához.

Nina bement a házba és alaposan felfedezte magának. Annyira nem keltette fel az én érdeklődésem, valószínűleg amúgy korábban már biztosan körbenéztem az épületben. A városban található házak legalább felében jártam már, de sok helyről nem mozdítottam el semmit, valahogy nem akartam tönkretenni a helyek hangulatát, csak élveztem azt. Most leültem a kertben található napozóágyra és vártam Ninát, aki aztán lelkesen beszámolt a tetszéséről. Rá hagytam a dolgot, megbeszéltük, hogy ezentúl itt fog élni, és bármi van meglátogat, vagy megtesszük mi. Nemsokára elköszöntünk egymástól, ki akarta élvezni az új otthonát, hát hagytam neki.

//Túlvilág útja 11.//