Morla Lomboltja

- Nos, ezt jó tudni - mondtam lassú, nyugodt tempóban. - Rám fér már egy ilyen hely. Tudod milyen ez a nagyvárosokban, sehol sincsen nyugalom...
Kicsit ledöbbenten hallgattam, ahogy arról regélt, a többiek nem tennének ilyet... Abban nincs semmi szórakoztató. De amikor arra tért, hogy csak én vagyok huncut, halkan elnevettem magam.
- Nos akkor úgy látszik rá fér erre a helyre egy kis huncutság - kacsintottam Morlára.
Aztán ahogy a farkas falkát taglalta, elgondolkoztam.
- Hmmmm... a kislány lehet hogy csak jobban farkas, mint ember. Amiért nem hibáztatom.
Sokszor én is jobban szeretem azt a felem. Épp úgy mint az a másik hölgyemény - rá gondolva valami felmordult bennem. Biztosan tüzes lehet és vad... Hehehe... - De ha jól sejtem ő már nem az alfa. Lehet pont a régi alfa tért vissza - rántottam meg a vállam mintha nem érdekelne, pedig nem így volt -, láttam őket verekedni messziről nem rég. De ha tényleg ő az... úgy hallottam volt vele egy kis probléma régen...

- Jajj, tudom, Ogre nem egy nagy város de már így is az agyamra ment egy idő után... - emeltem égnek a szemem.
Elnevettem a megjegyzésére, és közben elkezdtem kitölteni a teát.
- Ebben egyetértünk! - helyeseltem. - Hát, biztos, én ehhez nem értek - vontam meg a vállam razignáltan a Roxanara tett megjegyzésén.
- Óhóhóhóhó! - hüledeztem szinte visongva. - Csak nem lemaradtam valamiről?! Mesélj, mit láttál?! - lehetetlen, hogy pont én ne tudjak erről! De azért már bele is gondoltam a kérdésébe és eszembe is jutott egy régi eset.
- Jajj, hát már én se vagyok a régi, igazad van! - közben letettem elé a teát, meg a kellékeit és helyet foglaltam mellette. - Volt valami nagyon csúnya összetűzés az alfa és Ameli között! Pedig még haragudtam is miatta arra a férfira! Jójó, Amelinek meg nem kellett volna a farkaslányra támadnia utána, szegénykém egészen összezavarodhatott. Nem csodáltam volna, ha a dologból kitör valami viszálykodás a farkasok és vámpírok között, de szerencsére az alfa eltűnésével elcsitultak a dolgok. Értelmesebbek azért ennél az itteni népek...

. Ogre? - vontam fel a szemöldököm. - Én még kifejezetten szerettem ott. - Kicsit kesernyésen elnevettem magam. - Talán az egyetlen hely volt ahol nyugton tudtam maradni.
Kifejezetten tetszett ez az anyóka... egyre jobban. Jó volt a hozzá állása, még ha a szaga fura is volt...
- Hogy mit láttam? - vakartam meg az állam. - Egy hölgyemény, akire illik a leírásod, verekedett egy vöröses hajú, nagyobb darab férfi farkassal, nem rég itt az egyik utcában. Valami furcsa volt mondjuk benne. Még át sem változtak hozzá. De biztos meg volt az oka. Mondjuk valamiért még így is lehangoló volt őket nézni... na mindegy - húztam el a számat. - ott volt még még egy reszkető farkasember, még térdelt is hozzá valamikor. Meg egy fiatal lányka. Lehet ő volt az akiről beszéltél - vontam meg a vállam, mint akit nem érdekelt. Pedig érdekelt...
Csak bólogatni tudtam Morla mondókájára.
- A fajtáink általában nem szeretik egymást, de a nagy világban van hogy két ugyan olyan fajtájú csoport nem bírja meg egymást, nem hogy a különbözőek. A legkülönfélébb összetűzéseket láttam már, pedig még fiatal vagyok viszonylag - ráztam meg a fejem. - Bizony csúnya összetűzés lehetett volna belőle. - Mos tmár ezek után kíváncsi lettem volna arra az Amelire...
Beleszagoltam a teába. Felfedeztem benne többek között citromfüvet, ginzeget, gyömbért, mentát... meg ki tudja mi volt benne, a gyömbérnek meg a mentának túl erős szaga volt... de azért beleittam.

- Hát nem mondod, hogy te is onnan származol?! - hüledeztem, és tudtam, hogy nem eresztem már ki a karmaim közül.
- Igen, igen ők azok! Egek!! Ezt el kell mondanom Hanknek! - és már képzeletben szőttem is tovább a pletykát.
Nagyon imponáló vokt ahogy a konfliktusokról beszélt, fiatalka és sokat látott. Rátettem kezem a térdére miközben itta a teáját. Mosolyom sokatmondó volt.
- Mesélj még magadról - búgtam el a kérésem.

- De, igen - feleltem. - Ott születtem. Ami azt illeti a nagyapám még mindig ott él. Bár nem tudom, hogy bírja... - szorult el a torkom kicsit, és nyeltem egyet. - Túl sok emlékem maradt ott, Lehet ez az ő generációjának a... az akármije - nevettem el magam. - Ő nem hagyná el igazán a várost nyomósabb ok nélkül.
- Bár ki tudja - kacsintottam rá, bár igazán meglepett hogy lábamra tette a kezét. Lehet az én hibám. Úgy mondd én kezdtem. - Lehet találtam okot neki - fejeztem be a gondolatot, én is sokat sejtetően, és éppen meg álltam hogy nyeljek egyet előtte. - Tudja ő aztán igazi úri ember, és jól tartja magát a korához képest. Sőt mi több, valami azt súgja jól ki jönne egy ilyen tüzes asszonnyal mint te - vigyorogtam rá mit a tejbe tök. Aztán kiittam a maradék teám, majd lassan felálltam az asztaltól.
- Nos köszönöm a teát Morla - majd egy hirtelen gondolattól vezérelve közelebb léptem hozzá, a fejére tettem a kezem és adtam egy puszit a homlokára. - Légy jó - kacsintottam rá, majd egy mosoly kíséretében lassan elindultam ki az ajtón...

//Lakóházak - Túlvilág útja 11.//