by Solomon Dantes Pént. Márc. 23, 2012 6:20 am
Óvatosan közelítettem a városhoz. Ugyanis egy egész város állt előttem! Nem kerestem emberek társaságát, nem kerestem én senkiét... Vademberként jöttem az erdőből, márkás hawaii ingben meg szakadt farmerban. A lehető legelmebetegebb fejjel rontottam a látszólag kihalt városba. Mert hogy üres volt akkortájt épp. Talán épp a kocsmában szívták egymás vérét a szívós, halhatatlan öregasszonyok, akik egy ilyen régies városban lakhatnak, s akiknek valószínűleg egyetlen napi tevékenysége a pletykálás. A Bori így, a Mari úgy...
De akkor nem ezen gondolkoztam. Házakat láttam, s sok házból nem szűrődött ki fény. Hogy őszinte legyek, egyikből sem... Ez kicsit gyanús volt, de csöppet sem annyira, hogy ne vessen be magam rögtön a harmadikba.
*HÁZ LEÍRÁSA*
Ócska, szemmel láthatóan rég elhagyatott ház volt. Az ajtón (melyet valaha talán egy részeg, munkamániás favágó hasított félbe, aki felesége felszólítására is haza vitte a munkáját) óvatosan léptem be, s csuktam be magam után, minek következtében a mohás, szabálytalan cserépdarabok közül egy majdhogynem a fejemre esett. Odabent korom sötét volt, s irtózatos bűz. Talán a favágó az ajtó után hűtlen feleségét is felaprította gyújtósnak? Nem, ez nem dögszag... Rothadt zöldségek szaga, s egyéb romlandó terméké, melyet tulajdonosa nem használt fel időben. Az erdő sok mindenre megtanított már. Főleg a tűzrakás tudományára. A széthasított ajtó mellett talált szilánkokat összekotortam, s eztán jött a varázslat: zippo öngyújtóm segítségével, s a hónapok tapasztalatával lángra lobbantottam a száraz forgácsot. Rádobtam az ajtó többi darabját, és a most keletkezett baljós fényben körülnéztem. Agglegény lehetett a favágó, mert az egyik falat perverz, tehetségtelen művészre utaló szénrajzok fedték be. A ház pusztán egy szobás volt, se víz, se áram. Bár már el is felejtettem, mik is ezek... Örültem, hogy van végre fedél a fejem fölött. Az egyik sarokban egy kényelmetlen ágy, nem épp a legmodernebb matraccal (utólag rájöttem: a matracom egyenlő: szalma, zsákokban), de a földhöz képest ötcsillagosnak számított. A szobában volt ezen kívül egy nagyobbacska szekrény, egy kis tűzhely és egy pincelejáró. Felnyitottam, s a bűz könnyeket csalt sokat látott, macsó szemeimbe. Megállapíthatatlan volt, mi van odalent. Talán hullák, talán rothadt krumpli és hagyma. Nem is érdekelt. Hulla fáradt voltam, így hát bevetettem magam a luxuságyba. Az ágy nagy reccsenéssel leszakadt, de nem foglalkoztam vele. Már aludtam...
