Kopjafa utca 2. - Rikhard Erkki Kalliola és Yuurei nővér

-Ez aranyos tőled, de nem kell félned ettől. Én sem szívesen mennék...Csak ha nagyon muszáj lenne.-De bízom benne, hogy nem lesz erről szó és egész nap együtt maradhatunk még ha Rikhard el is alszik közben.
A simogatása, ölelése ahogy eddig is most is iszonyatosan jól esik és kissé kezdem azt érezni, hogy egyre jobban feloldódik a társaságomban és egyre több mindent megenged magának, ami nagyon is tetszik nekem.
-Én benne vagyok!-Felpillantok rá, majd jön az a bizonyos csók, aminek a végén veszek egy nagy levegőt és most már én csókolom meg őt, de talán kicsit hevesebben, mint Ő. Most kicsit tesztelem, hogy meddig is mehetek el vele, bár Azt még kihagyom a próbából. Csak egy hét telt el azóta...Biztosan nem áll rá készen.

- Nem muszáj... egyáltalán nem muszáj menned sehová... - még ha egy nyugalmasabb pillanatban mást, vagy másképp is mondtam volna. Ebben a felfokozott hangulatban valami egészen más vezérelt és nem tudtam átgondolni mit mondok, vagy mit teszek.
Ennek ellenére talán kicsit nehezemre esett felvenni a tempót, de nem mondanám, hogy ne próbáltam volna meg, vagy ne sikerült volna a legvégén. Úgy éreztem megbabonázott. Nem kérdőjeleztem meg a szenvedélyét, talán nem kérdőjeleztem meg semmit, és valamennyi talán még rám is átragadt.
A csók után még adtam egy puszit a szája szélére, és egészen közel húzódva maradtam hozzá.
- Nem tudom, hogy tudtad elcsavarni így a fejem, legalábbis észre sem vettem hogy mikor. Nem mintha ez nálam olyan meglepő lenne... - beszéltem úgy hogy az arcom még mindig egészen közel volt az övéhez. Olyan jó illata volt. Hihetetlen vagy nem de újból meg akartam csókolni, és úgy tűnik meg is tettem végül.

-Nos ezt én sem, de remélem nem fog a károdra menni. Nem szeretném, ha miattam bajod esne.-A szerelmes férfiak sok bolondságra képesek...Gondolom a vámpírok is csak az övék talán súlyosabb is lehet.
A sok csók meglep. Nem hittem volna, hogy ennyien el tud lazulni és enged a csábításnak. Bár én próbálom visszatartani magam és kissé fura is ez a helyzet, hisz általában fordítva szokott lenni a helyzet...No de remélem majd egyszer ő is éreztetni velem, hogy akar engem.
-Pillanatromboló leszek, de van nálatok víz?...Ha lehetne lefürdenék.-

- A káromra? - nem értettem hogy mehetne ez a káromra. Legalábbis most felfoghatatlan volt.
Kicsit meglepett a hirtelen... téma váltás. Kiegyenesedtem majd próbáltam kitisztítani a fejem. Valami viszont azt súgta belül, hogy ez teljesen lehetetlen valamilyen szinten.
- Van, lent a fürdőben egy kisebb kád, meg egy nagy hordó víz. De meleg víz nincs. Bár mondjuk nem hinném hogy sok helyen lenne a városban - maximum ha valaki külön felmelegíti valahogyan. - Tudok adni törölközőt - álltam fel az ágyról lassan és a szekrényhez mentem. - Meg szólj ha valamire szükséged van. Aztán lekísérlek és kint megvárlak.

-Igen! A végén még valami olyat teszel, amit normális esetben nem tennél...A szerelem el tudja ködösíteni az ember fejét.-Sajnos tapasztaltam már ezt. Nagyon nem jó a rózsaszínfelhőkben ragadni.
-Oh már teljesen hozzászoktam a hideg vízhez...De remélem nem baj, hogy használok belőle. Ígérem nem fogyasztom ki a hordót! Nem vagyok az a fajta aki órákig képes fürdeni.-Elmosolyodom, majd nagy bociszemeket meresztek rá.
-Lehet, hogy egy pólót is kérnék tőled...Persze ha nem nagy gond. Úgy sem engedsz el egy ideig és szívesen is maradok itt veled...De tisztán nem szeretek koszos ruhát felvenni. Remélem megérted!-Ennél szebben nem is nézhetnék ő rá.
Mikor megkapom a törölközőt és talán a pólót is elindulok Erkki oldalán a fürdőszobába, majd magamra is zárom az ajtót. Mielőtt levedlenék öntök egy kis vizet a kádba, majd szép lassan bele is merülök. Nah igen lehet, hogy nem most fürdök először hideg vízben, de ez az elején mindig borzalmas lesz.
Maga a fürdés maximum öt percet vehetett igénybe. Ilyenkor minden felgyorsul. Még ki sem lépek a kádból mikor magamra tekerem a törölközőt, majd egy óvatlan lépés miatt elcsúszom egy kisebb tócsán. Reflex szerűen nyúlok a hozzám legközelebbi tárgyhoz, ami jelen esetben a hordó volt az. Azt hinné az ember, hogy egy ilyen teli vízzel alig elmozdítható...De ez nem igaz főleg, ha még bele is rúgnak egyet.
A következő pillanatban már csak azt észlelem, hogy felsikítok mikor rám zúdul az összes jéghideg víz.

- Ó... - ránéztem. Hogy én meggondolatlant tennék. Lehet igaza van, de most nem tudtam elképzelni mitől kéne tartanom, mi lenne az a meggondolatlanság amit elkövetnék. - Azt hiszem nem tehetek mást, hiszek neked. Még ha általában tárgyilagos és megfontolt vagyok... ez azért nem mindig igaz.
- Mért lenne baj? Másképp nem ajánlottam volna föl. Vagy ha mégis, akkor is hidd el hogy nem baj - mosolyogtam. Mellesleg... - Ha elhasználod az összeset majd este hozunk másikat. - Úgy is szoktuk cserélni pár naponta.
- Persze - néztem vissza a szekrénybe. - Még én sem szoktam a koszos ruhát visszavenni, pedig nekem nem számítanak a baktériumok, meg nem izzadok bele a ruhába. De kevés értelme van még így is tisztán visszavenni a régit - kotortam elő egy pólót végszóra.
Majd ahogy mondtam lekísértem, majd amit becsukta előttem az ajtót a falnak támasztottam a hátam. Nem akartam kifejezetten hallgatózni, így próbáltam a gondolataimba merülni. Az egész hangulatnak viszont véget vetett Olivia sikoltása. Teljesen megijedtem, hogy mi történhetett. El nem tudtam képzelni.
- Olivia jól vagy? - nyitottam be, hogy tudjam mi a baj, csak hogy meglássam szegényt elterülve a földön csurom vizesen egy tócsa közepén. Jó persze az egy dolog hogy a fürdésnél amúgy is vizes lett volna, de azért ez sok volt.
Mondhatni szó szerint egy pislantásnyi idő alatt felrohantam egy másik törülközőért majd vissza, majd felsegítettem Oliviát. Ez a sikoly mellesleg valószínűleg Yuureit is felébreszthette. Majd megkérem őt, hogy töröljön fel a kedvemért.
Lesegítettem Oliviáról a vizes törülközőt, majd a szárazat köré csavartam.
- Azt hiszem jobb ha nem ácsorogsz itt a vízben, úgyhogy inkább menjünk fel, mit szólsz?
Odafönt egy újabb törölköző segítségével neki álltam szárazra törölni Olivia haját, legalábbis megpróbáltam, majd megtörölni mindenhol ahol a másik alól kilátszott... nos ha engedte. Mindenesetre ahogy a vállát törölgettem érdekes gondolatok jutottak eszembe.
- Remélem nem fogsz itt megfázni nekem - karoltam át végül és a vállára hajtottam a fejem.
Megsimogattam a másik vállát és megpróbáltam ilyen közelről felpillantani az arcába. Egy pillanatra el is feledkeztem róla, hogy lehet talán fázik még.
- Nem akarok udvariatlan lenni veled - húzódtam közelebb hozzá és egy csókot adtam a nyakára. Olyan hevesen vert a szíve, hogy az előbbi ijedelemtől még vagy mástól, azt nem tudom. - Tudod a múltkor, mielőtt veszekedtünk volna, jól esett ahogy hozzám értél. Talán csak az a kár, hogy ezt nem fogtam fel egyből - mosolyodtam el kicsit öngúnyosan. Majd újból megcsókoltam a nyakát. Igazából ebben kicsit benne volt a véréhez való vonzódásom is, hiszen egyszer talán nagyon közel álltam ahhoz, hogy megharapjam, de végül ismét nem tettem.
- Kérlek mondd meg, ha te véletlenül nem éreznél hasonlóképp - simítottam közben le a karján, majd a derekán fel. Ennek ellenére még nem érintettem meg sehol olyan helyen ami ,,illetlen" lett volna. Furcsán éreztem magam. Nem éreztem azt a fajta megszokottságot, és vágyat amit másnál ilyen esetben már igen... amikor ilyen helyzetbe kerültünk már. Nem tudom mi vezérelt. Talán a múltkori emlék, hogy valami ott félbe maradt, a saját izgatottságom amit nem tudtam lenyugtatni, és az hogy szerettem volna a kedvére tenni.

Mikor benyit a fürdőbe felpillantok rá már liluló ajkakkal. Nah igen azt hiszem nem tett jót nekem ez a sok hideg víz.
-Jól vagyok, csak iszonyatosan fázom.-De utána el is tűnik hihetetlenül nagy sebességgel és már hozza is a száraz törölközőt. Miközben lecseréljük a vizeset a szárazra hátat fordítok neki. Mégsem kéne csak úgy pucérkodnom előtte. Bár úgy tűnik, most ezt őt csöppet sem zavarja.
-Nagyon sajnálom, hogy ilyen béna voltam! Természetesen majd feltakarítok, ha felmelegedtem és nem fogok ennyire remegni.-Ha már ilyen nagy kuplerájt csináltam akkor az a legkevesebb, hogy én takarítok fel magam után.
Ajánlatára nem tudok nemet mondani, így felmegyek vele, majd leülök az ágyra. Legszívesebben az összes takarót magamra húznám, de akkor minden vizes lenne és annak nem biztos, hogy örülne Rikhard.
Ahogy gyengéden törölgetett engem megnyugodtam és csak élveztem minden érintését. Legszívesebben mindennap eljátszanám ezt, ha mindig ilyet kapok tőle...De az vízpazarlás lenne és talán a nélkül is megteszi majd nekem.
-Én sem szeretnék..De melletted biztos hamar felépülnék! Gondolom megvannak a tökéletes gyógymódjaid egy sima megfázásra!-Egy orvos és egy nővér mellett igazból nincs is mitől félni.
A csókok ideje alatt behunyom szemem és élvezem őket, úgy ahogy a további simogatást is. Szavai viszont egy mosolyt csalnak arcomra.
-Nem tagadom azt, hogy nem érzek ugyan úgy! Minden érintésed jól esik főleg most. Bár jobb lenne, ha melegebb lenne, de ez már csak mellékes.-Lassan megfordulok, hogy szembe kerüljek vele, de közben ügyelek arra is, hogy ölelését ne szakítsam el. Miután ismét a szemeibe nézhettem hosszan megcsókolom őt és kezemmel végigsimítok arcán.
-Biztosan szeretnéd? Én tudok várni ahogy ezt eddig is mondtam...Nem szeretném, hogy csak miattam vállald be!-

- Hagyd csak majd Yuureit megkérem - legyintettem és a folyosó felé pillantottam. Úgy is mire oda jutottunk volna, hogy Olivia bármit kezdjen itt a padló rég elázott volna. - És semmi baj.
Nem várható el egy embertől hogy mindig tökéletesen lépjen, vagy csináljon bármit is, egy egy botlás, ezúttal szó szerint, becsúszik olykor.
- Néhány gyógynövény azt hiszem most is növekszik már Yuurei kertjében az egyik szobában. Meg aztán hús leves... talán a kocsmárostól tudok kérni. Én is megtudnám csinálni, de talán jobb ha olyan csinálja aki amúgy tényleg meg is tudná enni.
Elmosolyodtam szelíden ahogy rám nézett.
- Olivia mondtam, teljesen beléd habarodtam, szeretlek. És múltkor sem igazán ez volt a baj, bizonytalan voltam, és nem voltam biztos mindenben. Most már tudom, amit tudni akartam. Lehet hogy nem vágyom erre olyan örülten mint bármelyik másik férfi - fogtam rá a kezeire az arcomon, majd egy pillanatra lehunytam a szemem. - Vagy talán még nem. De nem olyan szörnyű dolog ez, sőt... - húztam el az egyik kezét és belecsókoltam. - Nem kell várnod, a tiéd vagyok.
- Én is ugyan úgy elfogadom hogy ha egyenlőre most nemet mondasz. DE nem tagadhatom le, hogy mennyire jól esett a múltkor ami történt. Persze nem az ami utána volt. DE az érintésed még napokig kísértett, és nem hagyott teljesen nyugodni, és talán még most sem.

-Majd én szerzek magamnak!...Annyi mindent tettél már értem. Többet nem is merek.-Nah meg lehet, hogy ügyetlen egy lány vagyok, de felnőtt vagyok és magamnak is tudok szerezni húslevest, ha úgy adódik.
Szavaitól a lélegzetem is eláll főleg a Szeretlek hallatán. Nem hittem volna, hogy ezt ő fogja legelőször kimondani főleg nem ilyen hamar. Viszont szégyellem magam, de én még nem vagyok rá készen. Kell még idő mire hangosan is kimondom, még ha már most is érzem azt, hogy szeretem őt.
Egy ideig csak a szemeit fürkészem, majd szó nélkül ismét megcsókolom őt.
-Örülök neki, hogy ilyen hatást gyakoroltam rád. Még egy férfi sem mondott nekem ilyet...Tudom ez most úgy hangzott mintha legalább már harminccal csináltam volna, de nem erről szó sincs. Én tényleg csak azoknak engedek, akiket nagyon közel engedek a szívemhez.-De inkább abba is hagyom a felesleges locsogást és ismét megcsókolom őt miközben kezeim felsője alá csusszannak és úgy kezdem el őt gyengéden simogatni.

- Hát pedig a betegnek általában ágyban kell maradnia, már ha erről lenne szó - mosolyogtam.
Nem volt hogy ilyen hamar így beleszerettem volna valakibe. Valószínűleg Olivia tehet róla, hiszen olyan közel engedett magához már a legelején is.
Lehunytam a szemem mikor megcsókolt, most is csak elbűvölt az érzés. Fürkésző bár kissé elvarázsolt tekintettel néztem rá miután elhúzódott kicsit, hogy beszéljen. Megsimogattam az arcát és ismét elmosolyodtam. Nem tudtam mit mondhattam volna még erre. Hiszen nekem sem volt túl sok párom, ő pedig nem hiszem hogy túl sok korombéli férfival találkozott volna. De ha mégis az sem számít, én én vagyok, és másmilyen nem tudok lenni csak amilyen.
A hajába túrtam, átkaroltam, majd elfeküdtem vele az ágyon és úgy csókoltam tovább. Mikor a mellkasomhoz ért majdnem ledermedtem. Borzongató érzés volt. Próbáltam összeszedni magam és nem teljesen leblokkolni ezúttal.

-Hu! Értettem doktor úr! Hallgatok Önre és majd ágyban maradok!-Mosolygok továbbra is. Jól érzem most magam nagyon is, annak ellenére is, hogy azért még kissé fázom. Sajnos kint az idő sem valami meleg, de ezen már nem csodálkozom. Lassan hozzászokok ehhez a klímához.
A húzásának engedek, így kényelmesen hátradőlök az ágyban és úgy pillantok ő rá, ha éppen nem az ajkait kóstolgatom. Kezem lassan kezd bátrabb lenni és elkezdem róla lehámozni a felsőjét.
-Ha meggondolnád magad csak szólj!-Mert tényleg nem akarom, hogy olyat csináljon, amihez nincs kedve!

- Mért tennék ilyet? - simítottam végig az állán majd a szemeibe néztem kicsit. - Gyönyörű vagy, és te vagy az akit szeretek. Én ebben most már semmi hibát nem látok - mosolyodtam el.
Az előbbi kényeztetésére pedig nem szóltam semmit. Csak tűrtem és élveztem ahogy hozzám ér.
Az álláról a vállára csúsztattam a kezem és gyengéden megcsókoltam. Utána pár pillanatig ismét néztem a szemibe. Végig simítottam közbe a kezén, aztán megfogtam és magamhoz húzta ma kézfejét. Egyenként mindegyik ujjára csókot adtam.
Ritkán érzek ilyet, és most teljesen magával ragadott. Az hogy itt van, és végig simítok a bőrén, csak azért hogy megtegyem, és mert olyan jó. Tényleg azt éreztem, hogy belé szerettem.

-Ennek örülök!-De nagyon is, bár azért még mindig van bennem egy kis félelem, vagy inkább egy kérdés. Vajon tényleg Ő is szeretné ezt vagy csak miattam csinálja?
Ha biztosra tudnám a választ nem lennék ilyen óvatos...De így inkább visszafogom magam. Amúgy is ha jól érzékelem ő szereti a lassú előkészületeket. Minden érintését, csókját iszonyatosan élveztem. Már rég volt ilyesmihez szerencsém, de tényleg megérte várni.
Kezemmel továbbra is gyengéden mellkasát és hátát simogatom miközben megpróbálom minél jobban lefoglalni ajkait.

Ki akartam élvezni minden egyes pillanatot amíg hozzáérhetek. Mintha minden kis négyzetcentiét a bőrének fel akartam volna térképezni az ujjaimmal. Persze a csókjaival szemben tehetetlen voltam. Na nem mintha olyan szörnyű sors lenne ez.
Óvatosan végül a derekára fogtam, mintha vékony üvegből lenne és lassan megfordultam vele. Pár csókot adtam a nyakára, ami utólag nem tűnt olyan jó ötletnek. Olyan dolgok jutottak eszembe tőle amit most nem akartam. De visszafogtam magam.
Egy kicsit lejjebb csúsztattam a kezem a derekáról, de szinte azonnal meg is álltam, és Oliviára néztem.
- Olivia... ez rád is vonatkozik - mondtam csendesen. Majd egy kicsit megtalálva a hangomat folytattam. - Nem muszáj semmit, és ha valami baj van, kérlek azonnal szólj. Rendben?

Az újabb terelgetésnek ismét engedek, és mondhatni jobban is örülök ennek a felállásnak. Kíváncsi vagyok rá, hogy mit és mikor, hogyan fog csinálni, így ahogy eddig is most is iszonyatosan türelmes vagyok.
-Nyugi szólni fogok! De bízom benned!-Attól nem félek, hogy bármi rossz történjen a mai nap folyamán, mert nagyon is bízom benne és tudom, hogy vigyázni fog rám és nem fog semmi rosszat tenni főleg nem a fogaival.
Talán majd egyszer hagyni fogom neki, de most még nem vagyok erre felkészülve, még ha tényleg olyan is, mint amilyennek leírta. Már csak a tudattól is kirázz a hideg, de nagyon.
A nadrágjával még nem foglalkozom. Először hagyom, hogy most hadd lépjen ő. Talán kell még neki egy kis bátorság a továbblépéshez.

Bízom benned... ez még egy kicsit visszhangzott a fejemben. Elmosolyodtam és az arcát simogattam kicsit, majd megcsókoltam.
Őszintén? Egy kicsit azért gondban voltam. Még sokáig el tudtam volna lenni azzal, hogy a törülköző alól kilógó bőrét simogatom, de azon túl kicsit tanácstalan voltam. Persze igaz, hogy azért nem ez az első alkalom hogy a szerelmemmel vagyok, mégis...
Végül végig simítottam az egyik karján, majd összefűztem az ujjaimat vele. Újból végigcsókoltam a nyakát és gyengéden átkaroltam. Aztán tovább indultam a csókokkal a törülköző széle felé, ennek ellenére azonban meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg levegyem róla.

A simogatást és csókokat továbbra is nagyon élveztem. Gyengéd pillanatok ezek és nem mondom azt, hogy ellenemre van. Kellemes így lenni és nem is szeretném, ha egyhamar vége lenne.
Ahogy lejjebb vándorol a csókjaival halk hangokkal is jelzem felé tetszésem, miközben mind a két kezemet a hátára csúsztatom és kissé közelebb ölelem magamhoz őt. Mind e közben amikor lehet én is letámadom nyakát apró, gyengéd csókokkal.

Nem tehettem róla... vagy lehet hogy igen. Még így is kicsit éreztem, hogy van egy határ, amit nem szabad átlépnem. De nem mertem ezt szóvá tenni, vagy bármilyen módon kimutatni. Volt egy elképzelésem arról, hogy Oliviának mi lenne a véleménye erről.
Hiába határoztam el, hogy nem fogok ledermedni teljesen semmire, hogy tartom magamban a lelket, nehogy Olivia azt érezze, hogy nem esik jól amit csinál, nem sikerült. Volt egy pillanat amikor megálltam minden mozdulatban. Csak élveztem ahogy a nyakamat csókolja. Nem tudtam mit tenni.
Aztán az ajkaira tapadtam. Egészen hozzásimultam, és gyengéden simogattam. Nem is figyeltem oda, hogy sikerült a törölközőt a lábánál egy kicsit feljebb csúsztatnom.

Igaz ő nem nagyon jelzi tetszését a dolgok felől, de nagyon is bízom abban, hogy Ő is ugyan úgy élvezi mint én.
Érzem ahogy simogatás közben a törölköző feljebb csúszik. Picit el is mosolyodom, de nem szólok semmit érte. Inkább csak egy picit helyezkedek, amitől viszont teljesen kioldódik a törölköző, de még így is eltakarja a lényeget, csak a jobb oldalam felől is már szabad az út. Ezzel sem foglalkozom nagyon. Inkább csak kíváncsi vagyok arra, hogy Ő mit is fog reagálni erre.

Nem is tudom, talán megriadtam, mikor fel fogtam hogy mit csinálok. Bár az lehet egy újabb rejtély hogy miért riadtam meg egyáltalán. Lehet menthetetlen eset vagyok.
Felfogtam, hogy tulajdonképpen már Olivia csípőjénél járok, és ez volt a nagy ledöbbenésem tárgya. Kicsit hátra hőköltem, aminek az lett az eredménye hogy két oldalt megtámaszkodtam Olivia fölött, és úgy néztem le rá. Először végül az arcán akadt meg a tekintetem. Le mosolyogtam rá bár nem tudom mennyit láthatott, amúgy sem volt ugye világos, a hajam pedig mind előre hullott. Én viszont láttam őt.
A tekintetem végül a válla környékére siklott, és újból megilletődtem. Azt hiszem szégyellősen éreztem magam. Valami azt súgta, hogy ezt nem lenne szabad nekem mégsem. De ezzel valahol mégsem értettem egyet. Mindketten szerettük volna, és mindketten szerettük egymást, ebben nem volt hiba akkor másban mért lett volna.
Óvatosan a vállához értem, majd szép finoman végig húztam az ujjaimat a törölköző széléig és éppen hogy csak megfogtam, majd ismét felnéztem Oliviára.
- Megengeded? - kérdeztem halkan. Az engedélye nélkül nem mertem volna lehúzni róla ezt az egyetlen kis rongy darabot, vagy bárhol alatta ismét hozzáérni.

Érzem, hogy kezdi felfogni, hogy mi is lesz itt és úgy tűnik, ez most kissé zavarja is őt. Egy pillanatra megállok mindennel és mielőtt válaszolnék a kérdésére gyengéden megsimogatom az arcát, majd komoly tekintettel pillantok fel rá.
-Tényleg szólj, ha nem akarod folytatni. Semmit sem kell csinálnod, ha nem akarod Rik! Én még tudok várni!-Bár igaz kicsit szomorú leszek, ha itt most befejezzük, de tiszteletben tartom a döntését.
-Különben nem kell engedélyt kérned!-Mondatom után vissza is tér széles mosolyom az arcomra, majd egy aprócska puszit nyomok az ajkaira.

Ismét úgy éreztem meg kell küzdenem a korommal. De jó okom volt rá, mondhatni több mint megfelelő motiváció. Viszont nem tudom min döbbentem meg jobban, azon amit mondott, vagy azon ahogy szólított.
Önkénytelenül is leültem mellé az ágyra. Arra viszont, hogy arcomat simogatta ránéztem. Én is az arcára tettem a kezem majd nagyot sóhajtottam.
- Te áldott, gyönyörű, drága nő... - viszonoztam utána a csókját, majd újból megcsókoltam, ezúttal komolyabban. - Mért ne akarnék együtt lenni veled? - simítottam végig az arcán, kicsit hátra tűrve a haját. Jelenleg ő volt az egyetlen akivel ilyesmire vágytam, bárki mást tényleg, ha kell keményebben is elutasítottam volna.
Óvatosan hozzá értem a derekához, de talán beidegződés hogy először újból elkaptam a kezem.
- Nézd el nekem, ha az elején kicsit tétova vagyok - próbáltam lehelet finoman ismét végig simítani a derekán miközben újból megcsókoltam.

Egy széles mosolyt és egy kis pírt varázsol arcomra szavaival. Igaz már előbb is bókolt nekem, de most valahogy jobban meghatott.
-Ez nagyon kedves tőled! Csak tudod nem akarom, hogy kényszernek érezd ezt! És még mindig félek kissé a múltkori veszekedésünk miatt. De többször nem kérdezem meg és próbálok minden elfelejteni a múltból!-Túl kellene már lépnem azon a veszekedésen és inkább a jelenlegi dolgokra kéne koncentrálnom. Lehet, hogy hezitál, de talán csak azért mert az ő korában máshogy volt ez szokás. Általában abban az időben csak házasság után került erre sor.
-Elnézem! De nyugodtan légy bátor! Ha valami olyat csinálnál ami nem tetszene úgy is szólnék! Addig meg nincs miért aggódni!-Ismét elmosolyodom, majd hosszabban megcsókolom őt.

Szabályosan visszatartott az hogy nem mertem megérinteni. És egyenlőre a szabaddá vált testére nem is mertem nézni. És ezt próbáltam leplezni, bár kiderült hogy ebben amúgy nem vagyok olyan jó, főleg vele szemben nem, de azért én megpróbáltam. Nem azért mert bármi kivetni valót találtam, vagy találhattam volna Olivia testében, csak a látvány valószínűleg újabb pillanatokra megállított volna, azt meg nem akartam. Így csak a kezeimre hagytam. Először is finoman ráfogtam Olivia kezére, majd kiszabadítottam a törülköző szélét a kezei közül, és hagytam leesni. Akár be is csukhattam volna a szemem, talán jobban jártam volna... de lehet hogy nem. Csak talán több bátorságot adott volna. De nem tettem. Az arcáról és a szemeiből még mindig nem mertem eltekinteni. Majd el jön annak is az ideje.
Valahol félúton közben ismét eldöntöttem az ágyon.
- Természetesen nem áll szándékomban semmi kellemetlent tenni, de jól teszed, szólj nyugodtan - biztosítottam, majd újból lágyan meg csókoltam.
Lassan... az olykor feltörő talajvíz alattomosságával vett rajtam erőt azonban közben egy fajta kíváncsiság, ami először csak a tudatom határmezsgyéjén bujkált először. Minden félénkségem és illembéli aggályaim ellenére igen is kezdtem kíváncsi lenni arra milyen is igazán megérinteni őt és hogyan is néz ki.

Halványan elmosolyodom ahogy kiszabadítja kezem fogságából a törölközőt és az nem is lep meg engem, hogy nem veszi le tekintetét az arcomról. Más pasi inkább a melleimet figyelné ilyen aktívan, de ő nem más pasi!
Ahogy eldőlünk ismét az ágyon kezeimmel kissé félrefésülöm a haját, hogy jobban láthassam az arcát, majd a csók közben kezeim először ismét a hátára csusszannak, majd egyre lejjebb vándorol és végül a nadrágján pihennek meg. Lassan már ezt a ruhadarabot is levehetnénk róla.